A stressz láthatatlan kapuja: hogyan vezet a feszültség a szerhasználat felé? (I. rész)

„A stressz és a szerhasználat kapcsolata nem felszínes összefüggés, hanem mélyen beágyazott idegrendszeri folyamat. Sinha 2024-es tanulmánya több biológiai szintet vizsgál egyszerre: a hormon-háztartás, az autonóm idegrendszer és az agy jutalmazó rendszereinek változásait. A kutatás szerint a krónikus stressz átrendezi a HPA-tengely működését, gyengíti a prefrontális kontrollfunkciókat, miközben túlaktiválja azokat a hálózatokat, amelyek a drogok hatását erőteljesebbnek élik meg. Ez a kettős hatás – gyengébb önszabályozás és erősebb jutalmazási válasz – azért veszélyes, mert nagyban növeli annak valószínűségét, hogy valaki stresszhelyzetben a legegyszerűbbnek tűnő megoldás felé forduljon: a szer-használathoz. Ebből adódik a logikus kérdés: ha a stressz önmagában is kockázati tényező, milyen szerepe lehet a drogpolitikának?

A tanulmány egyik legfontosabb eredménye, hogy a stressz nemcsak a szerhasználat kialakulásában, hanem a visszaesésben is kulcsszereplő. Sinha úgy fogalmaz: »a stressz indukált sóvárgás a relapszus egyik legerősebb előrejelzője«. Ez különösen fontos, mert megmutatja: a függőség ciklikus szerkezetű, és minden újabb stresszhelyzet – legyen az válás, munkahelyi nyomás vagy anyagi bizonytalanság miatti – újraaktiválhatja a sóvárgást. Innen nézve a zéró tolerancia nem pusztán szigorú elv, hanem egyfajta biztonsági háló is, amely késlelteti vagy elvágja azt az első kritikus pontot, amikor a stressz és a drog egymásra találhatna. Ez a felismerés elvezet a társadalmi szintű összefüggésekhez is, ahol a stressz mértéke messze nem csak az egyénen múlik.

A modern életvitel – állandó teljesítménykényszer, szociális bizonytalanság, gyors környezetváltozások – sokaknál olyan alapfeszültséget teremt, amelyet egyre nehezebb egészséges módon kezelni. A tanulmány szerint ilyenkor a stresszrendszer szabályozása tartósan sérül: a szervezet lassabban tér vissza nyugalmi állapotba, a negatív érzelmek gyorsabban aktiválódnak, a megküzdési képességek beszűkülnek. Ez megmagyarázza, miért válnak a drogok »kézenfekvő«, bár rendkívül káros alternatívává azok számára, akik nem találnak jobb eszközöket a feszültség csökkentésére. Innen vezet át az út a következő részhez: ha a stressz ilyen erősen befolyásolja a szerekhez fordulás kockázatát, akkor melyek azok a bizonyított, működő módszerek, amelyek képesek megakadályozni, hogy valaki egy rossz pillanatban rossz útra lépjen?

A zéró tolerancia ebben a kontextusban nem büntető jellegű politikai állítás, hanem egyfajta közegészségügyi stratégia. A tudományos eredmények szerint a stresszel terhelt egyén sokkal sérülékenyebb a szerhasználattal szemben, ezért a drogokhoz való könnyű hozzáférés vagy társadalmi normalizáció növelné a függőségi spirál kialakulásának esélyét. A zéró tolerancia tehát nem az egyén »megregulázása«, hanem annak felismerése, hogy a stressz–függőség kapcsolat biológiai realitás, amit csak erős megelőzéssel lehet ellensúlyozni. Ebben a keretben a második részben bemutatott alternatív stresszkezelési módszerek a zéró tolerancia szerves párjai: nem tiltani akarnak, hanem valós, működő, életminőséget javító eszközöket kínálnak. A következő cikkben ezért arra koncentrálunk majd: hogyan csökkenthető a stressz úgy, hogy az valódi feloldást adjon – és ne a szerhasználat felé tolja a legnehezebb napokat is.

A krónikus stressz és a szerhasználat összefüggése a legfrissebb kutatások szerint egyértelmű és sokszintű: hormonális, idegrendszeri és viselkedéses folyamatokon át formálódik. A 2024-es Sinha-tanulmány világosan mutatja, hogy a stressz nemcsak növeli a függőség kialakulásának esélyét, hanem tartóssá és visszatérővé is teheti azt. Ezért fontos a zéró tolerancia: nem elvont elvi szigor, hanem védelem a stressz által okozott sérülékenységgel szemben. A második részben megmutatjuk, milyen hatékony, tudományosan igazolt megoldások léteznek a stressz kezelésére – mert a tiltás önmagában nem elég, alternatívát is kell mutatni. A cél ugyanaz: egy olyan társadalom, ahol a stressz nem sodorja el az egyént a függőség felé.”

Nyitókép: Pexels