Érdemes kitérni Gyöngyös helyzetére, amely egyszerre jelképe és előfutára annak, ami más vidéki térségekben is megkezdődött. »Gyöngyös … az utóbbi években nemcsak természeti szépségeiről és borkultúrájáról, hanem a drogproblémákhoz kapcsolódó kihívásaival kapcsolatban is figyelmet kapott.« A településen többféle drog megjelent, és a helyi helyzet azt mutatja: a probléma nem elszigetelt, hanem országos trend része. A dizájner drogok – olcsóságuk és gyors elérhetőségük miatt – különösen a szegregált területeken terjednek, ahol a kiszámíthatatlan összetételű szerek a közösségek legsebezhetőbb tagjait sodorják veszélybe.
Az illegális drogpiac ráadásul folyamatosan alkalmazkodik. A klasszikus szerek mellett egyre gyakrabban jelennek meg olcsó, szintetikus, kockázatos keverékek, amelyek gyakran ellenőrizetlen laborokban készülnek. A szegényebb térségekben ezek az anyagok könnyebben terjednek: néhány száz forintért beszerezhetők, gyors hatást ígérnek, és a fiatalok körében rendkívül népszerűek. A szegregátumok lakói különösen veszélyeztetettek, mert ott a legkevesebb információ és támogatás áll rendelkezésre.
A zéró tolerancia ezért nem pusztán büntető, hanem védelmi eszköz: a zéró tolerancia politikája a társadalmi rend és biztonság megőrzésének kulcsfontosságú eleme. A vidéki térségekben a tiltás különösen indokolt, mert a drog sokkal gyorsabban teszi tönkre a közösségeket, ahol nincs ellensúlyozó infrastruktúra. A fiatalok elérése ilyen környezetben hatékonyabb: a kriminalizáció erős elrettentő hatást fejt ki, és visszaszorítja a szervezett bűnözői hálózatok terjeszkedését. Fontos szempont, hogy a zéró tolerancia mellett az állam biztosítja az úgynevezett »elterelés« lehetőségét is – ezzel második esélyt kínál azoknak, akik először kerülnek kapcsolatba a fogyasztással.