A „szakértők” álarca lehullott – ők bizony drogaktivisták

„Az utóbbi hetekben újra fellángolt a vita a rendőrségi ellenőrzések körül, szinte azonnal, ahogy a hatóságok jelezték: folytatni kívánják a szórakozóhelyek ellenőrzését és erősítik a fellépést a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás ellen. Ez önmagában nem meglepő – az értelmes, érvekre alapozott vita minden jogállam természetes működéséhez hozzátartozik. Ami azonban igazán figyelemre méltó: a reakció, amelyet ez a döntés előhívott.

Ugyanis mostanra kétséget kizáróan bebizonyosodott valami, amit sokan már régóta sejtettek: az úgynevezett »drogpolitikai szakértők«, »civil elemzők«, »jogvédők« és »független szakmai szervezetek« mögött valójában keményvonalas drogaktivisták állnak. Nem szakmai érvek, hanem ideológiai célok vezetik őket. Nem az emberek biztonsága fontos számukra, hanem egy olyan társadalom eszméje, ahol a kábítószer-használat normalizált, elfogadott és politikai fegyverként felhasználható. Az, amit ők szakmai vitának próbálnak beállítani, valójában erőteljes politikai kampány: támadás a renddel, a közösségi szabályokkal és a józan többség értékrendjével szemben. Az elmúlt években több szervezet is igyekezett »független szakmai tanácsadóként« pozícionálni magát. Konferenciák, tanulmányok, sajtónyilatkozatok, Facebook-posztok: a kommunikáció látszólag tudományos, higgadt és modern. Csakhogy mostanra lehullt az álarc.

Amikor a hatóságok bejelentették az új ellenőrzési hullámot, ezek a »szakértők« hirtelen félretették a tudományos hanghordozást, és olyan fenyegető, radikális aktivista retorikára váltottak, amely egyértelművé tette valódi céljaikat. Kiabálás, uszítás, »felemeljük a fenekünket«, »ellenállás«, »rave-forradalom«, »hadat üzenünk« – ezek nem szakmai kifejezések. Ezek egy ideológiai mozgalom harci jelszavai. Ha valaki nyíltan úgy fogalmaz, hogy »hadat üzenünk a drogellenes háborúnak«, az világossá teszi: nem a párbeszéd, nem a probléma megoldása, hanem a konfliktus kiélezése a célja. Ez a radikalizmus pedig élesen szembemegy mindazzal, amit a szakmaiság jelent. A valódi szakértő ugyanis nem politizál, nem uszít, nem szervez utcai megmozdulást lemezjátszókkal a Parlament előtt. A valódi szakértő nem akarja átvenni az utcán a politikai irányítást. Nem agitál rave-eszközökkel. A valódi szakértő az emberek biztonságát tartja szem előtt. Aki pedig a kábítószer-használatot relativizálja, normalizálja, sőt romantizálja, az nem szakértő, hanem aktivista.

Az egyik leglátványosabb és legárulkodóbb elem az a narratíva, amely szerint a rendőri ellenőrzés »a bulizó közösség elleni támadás«. A posztokban feltűnően keveredik a politikai aktivizmus és az önigazolás: a fiatalokat próbálják meggyőzni arról, hogy a hatóságok ellenségek, a felelősség elvárása elnyomás, a droghasználat pedig »szabadság«. Ez az egyik legveszélyesebb csúsztatás. A szabadság nem akkor kezdődik, amikor valaki kontrollvesztetten fogyaszt tudatmódosító szereket. A szabadság ott kezdődik, ahol felelősség van. Ahol az ember képes dönteni, mérlegelni, nemet mondani – önmagáért és másokért. A drogaktivisták viszont éppen ezt a felelősséget próbálják elmosni. A »rave-demonstrációk« romantizálása, a bulizók hősként való felépítése, a rendőri ellenőrzés démonizálása olyan eszköz, amellyel a mozgalom saját szerepét felnagyítja, miközben relativizálja a droghasználat következményeit.

Kedvelt hivatkozási alapjuk Grúzia esete, ahol egy látványos demonstráció után enyhítették a drogjogi szabályozást. Csakhogy a drogaktivisták elfelejtik hozzátenni: az ország ma súlyos társadalmi és közegészségügyi problémákkal küzd, amelyek jó része éppen az ész nélküli liberalizáció következménye. Az a gondolat, hogy egy ország akkor »progresszív«, ha nem üldözi a droghasználatot, nem szakmai, nem tudományos és nem felelős érvelés – hanem ideológiai propaganda.

A magyar fiatalok nem politikai játszmák kellékei. És főleg nem azok a mozgalomépítő eszközök, amelyekkel egy radikális aktivistacsoport szeretné tágítani saját hatáskörét. A rendőrség ellen indított kampány nem a szabadságért, nem a demokratikus jogokért folyik – hanem egy olyan drogpolitikai vízióért, amely ellen a józan többség joggal tiltakozik. A hatósági ellenőrzések célja egyértelmű: megakadályozni a kábítószer-terjesztést, csökkenteni a tragédiák számát, fenntartani a közbiztonságot. Azok, akik ezt akadályozni próbálják, nem a közösség érdekeit szolgálják, hanem a saját ideológiai programjukat.

Ha valaki szakértőnek nevezi magát, akkor az átláthatóság minimuma, hogy ne keverje össze a szerepeket. Ne csináljon politikai aktivizmust szakmai köntösben. Ne manipulálja a közvéleményt. Ne bújtassa ideológiai célokat szakmai terminológiába. Mert amikor a »szakértői« mezben valójában egy radikális mozgalom kommunikál, az nem véleményszabadság – hanem megtévesztés. És mostanra ez teljesen világossá vált.

Nekünk, a társadalom 90%-t jelentő többségnek nem kell bocsánatot kérnünk azért, mert kiállunk a rend mellett, a szabályok mellett, a fiatalok egészsége mellett, a közösség biztonsága mellett, és a drogokkal szembeni határozott fellépés mellett. Ez nem »háború« – hanem felelősség.

A drogaktivisták pedig nyugodtan hirdethetik a saját »ellenállásukat«, de a magyar társadalomnak joga van világosan látni: ők nem szakértők. Ők nem a közjóért dolgoznak. Ők egy ideológiai mozgalom agitátorai, akik a szakmaiság álcájával próbálnak nyomást gyakorolni. A kérdés most nem az, hogy ki tud hangosabban kiabálni. A kérdés az, hogy ki áll a valóság, a felelősség és a közösség oldalán. És ez a tábor sokkal nagyobb, csendesebb és józanabb, mint amilyennek a drogaktivisták remélik.”

Nyitókép: Pixabay