Padlógázt nyomtak Putyinnal szemben: háborús hisztériával riogat Brüsszel, ám van, ami porrá zúzza az elméletét

Rendszeresen visszatérő állítás, hogy Oroszország Ukrajna után Belarusz felé mozdulna el, támadást indíthatna Lettország és Litvánia ellen, vagy akár nagyszabású hadműveletre készülne a Fekete-tenger térségében. A félelem alapja az a feltételezés, hogy amennyiben Moszkva területet tarthat meg Ukrajnában, úgy lendületet kapva megpróbálná visszaállítani a volt Szovjetunió határait.

A Geopolitical Futures elemzése azonban rámutat arra, hogy ezek az aggodalmak nincsenek összhangban az orosz hadsereg ukrajnai teljesítményével. A teljes körű invázió kezdete óta eltelt csaknem négy év alatt Moszkva mindössze Ukrajna körülbelül egyötödét tartja ellenőrzése alatt, miközben a frontvonalon elhúzódó harcok zajlanak néhány kisebb városért és falváért.

A cél Ukrajna teljes megszállása volt, amit jól jelez a Kijev elleni offenzíva kudarca, amely ma már jóval a tényleges harcvonal mögött fekszik. A háború jelenlegi állása nem az a konfliktus, amelyet Moszkva megtervezett vagy elképzelt. Fontos különbséget tenni aközött, hogy Ukrajna nem képes kiszorítani az orosz erőket az általuk elfoglalt területekről, illetve aközött, hogy Oroszország sem tudta megtörni az ukrán ellenállást. Négy év alatt nem sikerült jelentős új területeket elfoglalni, ami súlyos kérdéseket vet fel az orosz katonai képességek valós állapotáról.

Az elemzés szerint Oroszország katonákat toboroz Afganisztánból és más fejlődő országokból, jelentős pénzbeli juttatásokkal és állampolgársági ígéretekkel. Emellett egyre idősebb korosztályokat, negyvenes és ötvenes éveikben járó férfiakat hívnak be, hogy vagy közvetlenül harcoljanak, vagy felszabadítsák a fiatalabbakat a frontszolgálatra.

Az elemzés megemlíti a Wagner-csoportot is, amely 2023-ban kísérletet tett arra, hogy megdöntse Vlagyimir Putyin hatalmát. Ez az epizód is azt mutatta meg, hogy az ilyen jellegű katonai erő alkalmazása súlyos belpolitikai kockázatokat hordoz.

Felmerül ugyanakkor az az érv is, hogy Oroszország dróntámadásokkal képes lehet más országokat súlyos károkba sodorni. A Geopolitical Futures szerint erre két válasz adható:

• Egyrészt ma már számos állam rendelkezik drónképességekkel, és Moszkva maga is sebezhető ezekkel a támadásokkal szemben. 
• Másrészt a városok bombázásának történelmi tapasztalata azt mutatja, hogy az ilyen támadások önmagukban nem kényszerítenek kapitulációra.

A második világháborúban London, Hamburg és más városok elsöprő bombázásokat éltek át, mégsem ezek döntötték el a háború kimenetelét. Ugyanez volt a helyzet a német és japán városok elleni támadásoknál, illetve az amerikai légicsapásoknál Hanoiban. A döntő tényező minden esetben a szárazföldi erők területfoglalása volt, nem pedig a pusztítás mértéke.

Az elemzés hangsúlyozza, hogy Oroszország az atomfegyvereken kívül gyakorlatilag minden jelentősebb katonai képességét bevetette Ukrajnában, mégsem tudott legyőzni egy jóval kisebb országot, amelynek hadserege is lényegesen korlátozottabb. Moszkva makacs kitartása és a marginális területekért folytatott kimerítő harcok inkább az orosz erőforrások szűkösségét, mintsem a bőségét jelzik.

Oroszország és a szovjet határok visszaállításának félelme

A Geopolitical Futures szerint ezért nehezen indokolható az a félelem, hogy ha Oroszország megtarthatná az általa elfoglalt korlátozott ukrajnai területeket, akkor ezt követően minden irányban nagyszabású offenzívákba kezdene. Moszkva a Szovjetunió felbomlásával nemcsak a balti államokat veszítette el, hanem Közép-Ázsia öt országát és a Dél-Kaukázust is, ahol azóta önálló államok működnek.

Az elemzés példaként említi, hogy a közép-ázsiai országok vezetői nemrég Washingtonban tárgyaltak Donald Trump amerikai elnökkel, ami jól mutatja a geopolitikai erőviszonyok átrendeződését.

Gazdasági szempontból is korlátozottak Moszkva lehetőségei. Oroszország egy főre jutó jövedelme a világ rangsorának alsóbb régióiban helyezkedik el, ami komoly akadályt jelent a gyors katonai újrafegyverkezés előtt. Az elemzés szerint egy háborús rendezés, amely Ukrajna számára területi veszteségekkel járna, de emberéleteket mentene meg, nem tenné automatikusan sebezhetővé Oroszország szomszédait.

Ez a történelmi beidegződés máig hatással van a politikai gondolkodásra Európában és az Egyesült Államokban. Az orosz–ukrán háború tapasztalatai azonban az elemzés szerint egy másik valóságot mutatnak: Oroszország gyengeségei váltak láthatóvá, nem pedig az ereje.

A háború folytatása mögött a Geopolitical Futures értékelése szerint elsősorban belpolitikai megfontolások állnak. Moszkva számára a konfliktus lezárása jelenleg a kudarc beismerésével érne fel, ami súlyos következményekkel járhatna az orosz vezetés számára. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az ukrajnai hadjárat nem megerősítette, hanem aláásta Oroszország katonai és geopolitikai pozícióit.

Nyitókép: Alexander NEMENOV / AFP