Brüsszel vastagon megtolja az NGO-k költségvetését, és már nem is leplezi, miért

Az Európai Bizottság legújabb költségvetési javaslata sokat elárul arról, mit tart sürgősnek az uniós gépezet. A tervezet szerint Brüsszel 600 százalékkal növelné az NGO-k finanszírozását, és a pénzosztást egy új, kifejezetten „értékalapú” célokat vállaló struktúrába terelné – írja a Compact amerikai lap.

Az Európai Bizottság legfrissebb költségvetési javaslata alapján Brüsszel olyan tempóra kapcsolna rá a civil szervezetek támogatásában, amit még az EU-n belül sem könnyű technikai részletként elintézni. A tervezet 600 százalékos emelést irányoz elő az NGO-k eddig is bőkezű finanszírozásához képest, a keretet pedig több mint tízmilliárd dollár fölé vinné. 

A javaslatban szereplő új struktúrát AgoraEU-nak nevezik, és a dokumentum szerint az a célja, hogy az európaiakat „tudatosabbá” tegye, illetve erősítse a sokszínűség iránti „megbecsülést”. Magyarán nem csupán arról van szó, hogy egyes társadalmi programok több forrást kapnak, hanem arról is, hogy 

Brüsszel és az NGO-komplexum felfuttatása

A tervezet logikája szerint az NGO-finanszírozás nem mellékes, hanem stratégiai eszköz. A források ilyen arányú növelése önmagában is jelzés, de még beszédesebb, hogy mindezt a Bizottság nem semleges közigazgatási műveletként, hanem kifejezett „prioritásokkal” indokolható projektként kezeli. 

Ez nem egyszeri, kampányszerű fellángolásként jelenik meg, hanem egy hosszabb folyamat részeként: az EU szabályozási és intézményi eszközökkel építi ki azt a modellt, amelyben az állami-bürokratikus célok és a „civil” nyomásgyakorlás egymást erősítik. A javaslat ezt a modellt felnagyítja és bebetonozza, ráadásul úgy, hogy a pénz elosztásának szerkezete is a deklarált „értéknevelés” felé tolódik. A költségvetési terv tehát nem pusztán arról szól, hogy ki mennyit kap, hanem arról is, hogy az EU milyen társadalmi irányt tekint kívánatosnak – és kiket jelöl ki ennek a folyamatnak a partnereivé.

A szabályozási logika háttérképe

A Bizottság NGO-terve nem a semmiből bukkan fel: beleilleszkedik abba a tágabb képbe, amelyben Brüsszel a technológiai és társadalmi vitákat szabályozási eszközökkel igyekszik keretek közé szorítani. A forrás külön kiemeli az online térrel kapcsolatos uniós fellépést, és konkrét példát is hoz: a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály alapján az Európai Bizottság egy alkalommal 120 millió eurós bírságot szabott ki Elon Musk X platformjára, mégpedig a beszédszabályozási előírások megsértése miatt.

Erre válaszul a Trump-adminisztráció vízumkorlátozásokat vezetett be öt olyan európai tisztviselővel szemben, akiket az online beszéd korlátozásához kötnek. A szöveg név szerint is említ személyeket: 

• szerepel benne Imran Ahmed, a Center for Countering Digital Hate vezérigazgatója, 
• valamint Thierry Breton, az a volt európai biztos, aki a forrás szerint a DSA „megalkotásához” kapcsolódik. 

A hangsúly nem az egyes ügyeken van, hanem azon a működési logikán, amely mögöttük kirajzolódik. Az uniós piacra való bejutás akkora vonzerőt jelent, hogy a nagy technológiai cégek sokszor inkább alkalmazkodnak a szabályokhoz, mintsem vállalják a bírságok vagy a kiszorulás kockázatát. Ez a mechanizmus azt eredményezi, hogy az uniós előírások nemcsak Európában hatnak, hanem közvetve világszerte érvényesülnek.

Német mintára európai modell

A folyamat jól ismert német mintát követ. A közösségi platformokat kötelezik arra, hogy eltávolítsák azokat a tartalmakat, amelyeket a hatóságok vagy kijelölt szervezetek „gyűlöletkeltőnek” minősítenek, különben komoly pénzbírságokra és jogi következményekre számíthatnak. 

Ebben a rendszerben az NGO-k szerepe messze nem mellékes. A befolyásos vagy kijelölt civil szervezetek a tartalmi viták és a társadalmi nyomásgyakorlás fontos szereplőivé válnak. 

A mesterséges intelligencia területén az uniós szabályozás szintén egyértelmű irányt jelez. Az erről szóló jogszabály 2024-ben lépett hatályba, és nem pusztán technikai keretet ad, hanem egy meghatározott társadalmi szemléletet is érvényesít. Ennek részeként a mesterséges intelligenciát alkalmazó rendszerekben kötelezővé válhatnak olyan „diszkriminációellenes” megoldások, amelyek a kiválasztási vagy értékelési folyamatokat a felhasználó számára nehezen átlátható módon befolyásolják.

A költségvetési tervezet ebbe a képbe illeszkedik: a civil szervezeteknek szánt források példátlan növelése azt sugallja, hogy ezek a szereplők nem külső nyomásgyakorlók, hanem az uniós politikai irányvonal szerves részei.

Brüsszel, mint politikai szereplő, nem adminisztrátor

A költségvetési javaslat értelmezésében a Compact szerzője egyértelmű következtetésre fut ki: az uniós bürokrácia a következő években „hivatalos” ideológiai szereplőként viselkedhet, és a szerző szerint akár baloldali ellenpólusként is működhet az Egyesült Államok mindenkori kormányával szemben. 

Ebből a nézőpontból Brüsszel döntése több, mint pénzosztás: intézményes iránykijelölés. Ha az AgoraEU valóban a „tudatosítás” és a sokszínűség iránti „megbecsülés” céljával működik, akkor az uniós költségvetés egy része nem egyszerűen szolgáltatásokat, fejlesztéseket vagy válságkezelést finanszíroz, hanem kulturális-ideológiai programot.

Különösen úgy, hogy a dokumentum a célok nyelvét sem rejti el technokrata fordulatok mögé: az AgoraEU leírt küldetése egyértelműen értékalapú. A forrás összképe szerint mindez beleillik abba a szélesebb folyamatba, amelyben az EU a szabályozás, a technológiai normák és az intézményi hálózatok révén igyekszik tartósan formálni a nyugati közéletet. A mostani költségvetési terv pedig azt üzeni, hogy Brüsszel ezt nem visszafogni akarja, hanem felpörgetni: több pénzzel, stabilabb struktúrával és nyíltabb célkitűzésekkel.

Nyitókép: NICOLAS TUCAT / AFP