Ódor Lajos Orbánról: Normálisan el lehet vele beszélgetni négyszemközt, aztán amikor kimegy a média elé, mondja a magáét
Személyes találkozókon nem érzett feszültséget Orbán Viktorral.
Sikerült megtalálni pont a hungarofób Matica Slovenská székházát Komáromban a pódiumbeszélgetés céljára, amely szervezetnek a szlovákosítás jelképét, Cirill és Metód szobrát „köszönheti” a város.
December 9-én hétfőn délután
Magyar Péter és Ódor Lajos „Hogyan dönthető meg Orbán és Fico hatalma” címmel ülnek le egy beszélgetésre
az ex-telexes Munk Veronika moderálásával Komáromban – mármint annak a felvidéki, Szlovákiához került részén.
Ódor Lajos volt szlovák miniszterelnökről mindenképpen érdemes lehet megemlékezni pár mondatban. Ódor elismert közgazdász, egyetemi oktató, volt jegybankelnök, a szlovák euró egyik „atyjának” is nevezik, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium (PMSZ) Tanulmányi Tanácsának a tagja. Emellett a Progresszív Szlovákia EP-listavezetője, s amolyan tipikus „jó szlovákiai magyar”, a nyilvánosságban ritkásan kommunikál magyarul, gyerekeit szlovák iskolába járatja, honlapja kizárólag szlovák nyelvű,
Ľudovít Ódorként ír alá, s szlovák nyelvű Wikipedia-oldaláról 2023 októberéig, vagyis leköszönéséig valahogy a származása említése is kimaradt.
Egyébként rövid életű kormányfősége idején a hozzá szellemiségében közel álló liberális Denník sem sietett beiktatásakor emlegetni, hogy Ľudovít Ódor amúgy magyar származású, ahogy ő maga is ignorálta például magyar újságíró kérdését, nem volt hajlandó magyarul válaszolni. Vagyis a jelek szerint megválogatja, mikor magyar és mikor nem – erre a felvidékieknek van viszonylag sok szép szavuk. Annyiban viszont érdekes a helyzet, hogy Ódor korábban nem ragadtatta magát a visszafogottnál keményebb kritikákra a magyar kormány vagy miniszterelnök kapcsán, kérdéses, mit mond, vagy mit mondatnak ki egy ilyen helyzetben.
Ezt is ajánljuk a témában
Személyes találkozókon nem érzett feszültséget Orbán Viktorral.
Ahogy a moderátor, Munk Veronika személye is megér egy rövid áttekintést; Munk vagy húsz évig indexes volt, utóbb lett a Telex.hu alapító-főszerkesztője, majd tartalomfejlesztési vezetője, e minőségben a sajtószabadságot féltette; innen igazolt át a Denník N-hez tavaly. Ő érthető módon elsősorban médiaügyekben támadta a kormányt, egyébként egyes információk szerint
Donáth Anna és Cseh Katalin mellett ő is ott volt Alex Soros alpbachi rendezvényén,
bármit is jelentsen ez.
Ezt is ajánljuk a témában
A Global Assembly nevű rendezvényt beharangozó német lap szerint a sajtószabadságot fenyegető veszélyek formái nagyon különbözőek. Hazánk a Telex-alapító újságírónő nézetében a harmadik kategóriába esik.
Az egyik szervező, a Denník N nevű progresszív szlovák lap ugyancsak nem túl meglepő módon szereti diktatúrázni Magyarországot, ennek magyar nyelvű leánya a másik szervező, a Napunk, mert hát a magyar sajtószabadság szerintük akkora veszélyben van, hogy azt Szlovákiából kell megmenteni.
Ezt is ajánljuk a témában
A szlovák lap szerint ez az új diktatúra a szavazók folyamatos ijesztgetésén és nagy – a nemzetről, a nemről, a történelemről és a máról szóló – hazugságokon alapul.
Ennél érdekesebb talán azonban a helyszín, pontosabban annak szimbolikus jelentése.
Az esemény Facebook-oldala szerint a résztvevők az olyan kérdéseket, mint hogy „miként alakul Szlovákia és Magyarország viszonya, illetve a szlovákiai magyarság sorsa?” is feszegető rendezvény számára
a szervezők igazán szimbolikus helyet választottak: a Matica slovenská székházát.
„Mérlegelnie kellett volna az ideérkező magyarországi politikusnak, hogy tényleg ez a legjobb helyszín-e erre a beszélgetésre” – fogalmaz lapunk megkeresésére Petheő Attila komáromi Csemadok-elnök.
Hozzáteszi: a Matica slovenská soha nem szolgálta a magyarság érdekeit, sőt, volt időszak, amikor kimondottan igyekezett ellene menni ezeknek helyben is, nagy erőkkel.
„Magyar politikusnak ez szerintem nem megengedhető”
– fejti ki az elnök, aki szerint sokakban a mai napig él a magyarellenes szervezet emléke.
De mi is ez a szervezet, amelynek jelentése „Szlovák Anyácska”?
A Matica slovenská szlovák nacionalista szervezet, alapvetően az 1848-as magyar forradalmat ellenző, a szlovák nemzeti ébredést a magyar nemzeti törekvések ellenében meghatározó szlovák értelmiségiek alapították még 1863-ban. Miután egyre nyilvánvalóbbá váltak a népnevelés mellett a politikai céljai, az ilyen téren nem túl türelmes magyar kormány 1875-ben felfüggesztette a működését. 1919-ben kezdhette újra tevékenységét, amelynek középpontjában az irodalmi és népművelő (meg a kisantantra jellemző történelemhamisítási) tevékenység mellett, vagy ezek által az ekkor elcsatolt felvidéki magyarok kulturális fölényének letörése állt, és természetesen a harsány szlovákosítás is fontos elemmé vált. Olyan vezetői voltak többek között, mint a zsidó- és magyarellenes fegyveres Hlinka-gárdát megalapító Andrej Hlinka. Újabb kényszerszünetet a kommunizmus keményebb évtizedei hoztak, 1954-ben államosították a szervezetet, majd fokozatosan rehabilitálták, a rendszerváltás után pedig jelentős vagyonelemeket kapott. Ezek egyike a jelenlegi székház, amely egyébként a magyar többségű Komárom egyik jelentős épülete.
Pár szemelvény a rendszerváltás utáni Matica slovenskáról, amely a jelek szerint szintén nem szelídült, ami a magyarellenes szimbolikus térfoglalást és a nacionalizmust illeti:
2014-ben turócszentmártoni székházukban szobrot állítottak a magát csak „szlovák Hitlernek” nevező antiszemita és magyargyűlölő Andrej Hlinkának, aki a kisebbségeket fegyveres félkatonai szervezetével, a Hlinka-gárdával üldözte
2019-ben „szlovák kurucoknak” avattak emléktáblát az Eperjes melletti Alsókomaróc községben – értelemszerűen nem a Rákóczi-szabadságharcban résztvevő több ezer szlovák nemzetiségű kurucnak, hanem egy 1831-es parasztlázadás vezetőinek, akik szerintük a „feudális magyar rendszer” ellen keltek fel.
Mindeközben 2021-ben felháborodott közleményben ítélték el az évtizedekig közvetlenül egy fillér állami támogatást nem kapó magyar Csemadoknak (az egykori Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete nevéből megmaradt betűszó) megítélt 300 ezer eurós támogatást, miközben a Matica slovenská ennek a négy-ötszöröséből gazdálkodhatott.
Tavaly Rimaszombatban a városi művelődési központ melletti téren avatták fel Vladimir Clementis kommunista és magyarellenes politikus, író szobrát, aki a magyarellenes magyar-csehszlovák lakosságcserének kierőszakolásában és végrehajtásában élen járt, amelynek során kisemmiztek és tíz-húszkilós csomagokkal löktek át a határon több tízezer felvidéki magyart 1946-ban.
És Komáromban is van jócskán sérelme a magyaroknak: a központban a körforgalomban ott díszeleg Cirill és Metód szobra. A városban az említett szláv hittérítők sosem jártak, a település és magyar lakossága, meg persze a vezetése is kimondottan ellenezte a szobrok felállítását, amelyek ebben a kontextusban kizárólag az erőszakos, szimbolikus nacionalista térfoglalás szobrai voltak, semmi más. Előbb előbb éppen a most szóban forgó Matica-székház bejárata fölött állították fel, szintén engedély nélkül; innen végül jogi trükkel vitték az állami tulajdonú útkereszteződés épülő körforgalmához 2010-ben a lakosság heves tiltakozása ellenére, ahol most is van. S végül még magyar feliratot sem engedtek elhelyezni rajta a magyar többségű városban, csak hogy a megaláztatás teljes legyen.
A képet mindemellett árnyalja néhány dolog: a komáromi Maticát, miután az előző, szlovák nacionalista elnök leköszönt, egy Jozef Černek nevű helyi kötődésű kultúraszervező irányítja. Černekről a helyi magyarok is úgy tartják, nincsenek magyarfaló hajlamai. Sőt, remek együttműködésben van a helyi magyar szervezetekkel, elvégre „belőlük él”, operettszínháztól kezdve Bagdy Emőke előadásáig számos magyar kötődésű rendezvénynek helyt ad, a terembérlet pedig relatíve olcsó, mutat rá Petheő. Érdekesség, de Černek maga nem támogatta a Cirill és Metód szobrának körforgalomba áthelyezését sem annakidején.
„Másokét nem rombolja, a sajátját építi” – fogalmaz kérdésünkre Petheő, akinek személy szerint nem Černekkel, hanem a helyszín szimbolikájával van problémája.
„Nem kellemes az üzenete, és ezt figyelembe vehették volna a szervezők is” – vélekedik.
Nyitókép: Földházi Árpád