Miközben Brüsszel újabb milliárdokat önt Ukrajnába, a nagyhatalmak csendesek. Sem Peking, sem Újdelhi nem hajlandó nyomást gyakorolni Moszkvára, valamint az amerikai támogatás is elillani látszik. Európa egyre inkább egyedül marad a háború szomszédságában.
Japán fegyveres erői riasztották vadászgépeiket, miután Kína és Oroszország katonai aktivitása fokozódott a térségben.
A világ napelem-kereskedelme egyre inkább Kína kezében összpontosul: a 2013-as 30 százalék körüli részesedését 2024-re közel 70-re tornázta fel, de nem elégszik meg ennyivel.
A kritikus ásványok iránti kereslet 2030-ra megduplázódik Indiában, miközben a geopolitikai feszültségek ellenére a legnagyobb finomítóhatalom, Kína az idén mégis garantálta riválisa számára a ritkaföldfém-ellátást. Ez a paradox kölcsönös függés érdekes helyzetet teremt.
Műholdfelvételek bizonyítják, hogy az atomhatalom gyors ütemben bővít és épít jelentős katonai létesítményeket.
Németország gazdasági növekedés után mély strukturális válságba került, amelyet főként szerkezeti problémák és évtizedes gazdaságpolitikai-stratégiai hibák okoztak.
Bár Washington nem ismeri el Tajvan függetlenségét, a sziget mégis fontos stratégiai szövetségese, és egyik legfontosabb fegyverszállítója az Egyesült Államok.
Japán új miniszterelnöke alig ült be a székébe, máris átlépte Kína legszentebb vörös vonalát.
Kína hajóépítési ambíciói és az USA vezető szerepének megőrzésére irányuló törekvései egyre jobban felerősítik a nagyhatalmi versengést a tengerek felett.
Továbbra is lendületben vannak a két ország közötti kapcsolatok.
A 758 méter hosszú Hongqi hidat hétfőn zárták le, kedden összedőlt.
A kínai külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy Kína mindenáron újra fog egyesülni Tajvannal.
Hol tart ma Kína a 2049-es centenáriumi céldátum felé vezető hosszú menetelésben, miben hasít, és hol vannak a buktatók? Interjúnk.
A nátriumion-akkumulátorok új frontot nyitnak a Kína–USA technológiai versenyben, hiszen olcsó és bőséges nyersanyagokra épülnek. Az új technológia a zöldgazdaság és a geopolitikai függetlenség alapja lehet mindkét nagyhatalom számára.
Kína tovább diktálja a tempót, de a világpiac alakulása már jóval összetettebb, mint egy évtizeddel ezelőtt – a feltörekvő gazdaságok is egyre hangosabban kopogtatnak az ajtón.
Berlin egyre inkább veszít jelentőségéből a világpolitikában.
Ha a következő két-három évtizedben jó eséllyel egy a 19. századihoz hasonló hirtelen ugrást fogunk látni.
Van egy terület ahol a kelet jelentősen elhúzott, míg az Usa jelentős hátrányt halmozott fel.
Úgy tűnik, hogy mindent a politika határoz meg, így egy elnökváltás után könnyen jó viszony jöhet létre a két ország között.
Most született meg az ítélet.
