Akik ezzel dobálóznak, semmit nem tudnak a „Trianon”-ról

„Most pedig beszéljünk Lattmann Tamás bejegyzéséről, és arról a buborékról, amiben a magyar »baloldal« egy része - nem, nem mindenki-, de sajnos nagyon sokan élnek, és mivel elhiszik amit mondanak, megengednek olyan megjegyzéseket, amit ő engedett meg magának. »Ártatlan« persze, hiszen már ebben nőtt fel, nem hallott mást, és azt képzeli, hogy övé az igazság. 

A nyáron olvastam újra a kiváló történész, Ádám Magda »A Magyarország és a kisantant a harmincas években« című könyvét.  Lattmannak is ajánlom, mert sok áthallás van a mai helyzettel, sok mindent megértenene  belőle. 1968-as könyvről beszélünk, ezért tiszteletre méltóan bátrak Ádám Magda szavai az előszóban: »Hosszú éveken keresztül az a nézet uralkodott, hogy a magyar történésznek kizárólag a magyar nacionalizmus elleni harc a feladata, mondván, mindenki seperjen a saját portája előtt. Jóllehet ez a kérdésfelvetés tartalmaz helyes elemet, mégis bizonyos abszolulizálása gátolta, sőt olykor lehetetlenné tette az ok és okozati összefüggések vizsgálatát«

Nos, a magyar balprogresszív gondolkodás egy igen jelentős része még ma is ott tart, mint amit Ádám Magda kritizál. Egyrészt nem értik a nagyobb képet (se Trianon, se Ukrajna kapcsán), és mindent a »magyar nacionalizmus« - és annak éppen aktuális képviselője elleni küzdelem prizmáján keresztül látnak. Más nincsen – ukrán nacionalizmus, román nacionalizmus – vagy éppen cseh nacionalizmus. Csak a magyar van, a történelem rossz oldalán járó magyar nép, aki nem érti csodás eszméiket. Nincs kontextus, csak az ő mélységes hitük. 

De gondolataim magáról a bejegyzésről. L.T ezt írta

»Budapesten készül Ukrajna Trianonja.«

Akik ezzel dobálóznak, semmit nem tudnak a »Trianon«-ról. Legfeljebb annak magyarországi, népszerű hazug narratíváját ismerik. De semmit nem értenek belőle, a kontextusát sem, és lelkesen tartják életben a széljobbos hazugság-tömeget - jó eséllyel minden szándékuk ellenére.

Csak hogy a leginkább nyilvánvalót kiemeljem: »Trianon« előzménye a magyarországi nemzetiségek _több_évtizede_ meglévő önállósodási/elszakadási/egyesülési szándéka volt (egyeseknek határon túli anyaállamaik támogatásával), amit az egyezményt megelőző évtized során intenzív lobbival támasztottak meg, felhasználva és érvelésükbe vonva a korszak nemzetközi rendjének normatív újításait (lásd: népek önrendelkezéshez való joga), különösen a világháborút közvetlenül követően«

Nos,  a nemzetiségi mozgalmak mit jelentettek nálunk a valóságban? Igazából a román és a szerb kivételével nem sokat, a 2 millió német jól megvolt, sőt a többségük (a megsértett erdélyi szászok és az Őrvidék kivételével) aktívan Magyarország mellett állt ki 1918-20-ban. A szlovák/ruszin »mozgalom« miniatűr volt – és megosztott. Voltak »magyarónok«, nem kevesen, pl a ruszinok esetében anno maga Volosin. Az egy hazug narratíva, hogy itt hatalmas elszakadási vágy lett volna minden nemzetiség körében. A horvátok sem örömmel mentek a szerbek uralta későbbi Jugoszláviába, de a szlovákságon belül is voltak kételyek. Bár LT erről nem beszél, de szögezzük le, Mo-on 1914-ben jóval több joga volt egy románnak, mint egy csángó magyarnak Romániában. Magyarország, amit minden eszközzel próbálnak feketíteni ebben a kérdésben,  messze Szerbia, Románia, Oroszország vagy Franciaország előtt volt a nemzetiségi jogok tekintetében. Nem volt Keleti Svájc, de még annyira sem volt elnyomó, mint a 2014 utáni Ukrajna vagy a mai EU tag Lettország és Észtország. Érdekesség  egyébként hogy a magyarosítást nem egyszer az orosz (v pánszláv)  veszéllyel indokolták Magyarországon – ahogy azt 100+ évvel később az észtek, lettek, ukránok teszik a saját esetükben. 

De Trianon nem erről szólt, amit LT a leginkább nyilvánvalónak nevez, elég marginális. A nemzetek önrendelkezési jogához már csak azért sincsen túl sok köze a szlogeneken túl – mert  Sopron és környéke kivételével senkit sem kérdeztek meg. Azért nem, mert németek, szlovákok, ruszinok, örmények, zsidók tömegei Magyarországra szavaztak volna. Szóval amit ír Lattmann, nem nyilvánvaló, sőt egy mellékszál. A román/szerb/cseh lobbi persze megvolt, igaz – de stratégiai kérdések döntöttek. Ha Franciaország úgy látja, hogy egy erős Magyarország képviselheti a francia érdekeket, jóval kisebb mértékű Magyarország területi vesztesége. Csakhogy az oroszokkal szemben egy erős Románia és Lengyelország, Németországgal szemben pedig egy erős Csehszlovákia kellett. Érdek volt, nem érték, főleg nem az önrendelkezési jog érvényesítése, de persze az utódállamok és az Antant szépen megzenésítették, hogy ugye »a magyar  nemzetiségi elnyomás« és ami lett  az az igazság és ez értékalapú politizálás. Nem kérem, Trianon nagyhatalmi geopolitikai számítás és telhetetlen cseh-szerb-román kishatalmi birodalomépítés. Aki akármelyiket a kettő közül a magyarság hibájának látja, súlyos tévúton van.”