Míg mi Ukrajnában a vizet kapáljuk, átírta a történelmet a Kelet hete

Míg Magyarországon a Tisza-adó hetét éltük, Európában pedig a negyedéves rendes „összeomlik-e Franciaország két évtizednyi a legjobb görög iskola szerinti gazdasági kormányzás után” hetet, a világban az elmúlt hét egyébként a Kelet hete volt: egy héten belül csúcstalálkozót tartott Tiencsinben a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) és gigantikus katonai parádét a Tienanmen téren Kína.

Ez itt egy rövid kitekintés arra, hogy mit művel a rajtunk kívüli világ, amíg mi az ukrajnai vereséggel bajlódunk, eköré szervezzük gazdaság-, kereskedelem- és védelempolitikánkat, és a veszett fejsze nyele után kapálózva megbomlunk lassan-csendesen.

A Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján hét év óta először jött létre Kínában kínai-indiai csúcstalálkozó, ráadásul Vlagyimir Putyin orosz elnök jelenlétében. India alapos megvámolása, megfejelve egy, az orosz olaj vásárlása miatti büntetővámmal Donald Trump vámpolitikájának egyik legsúlyosabb tévedése, s ez attól függetlenül is igaz, hogy magát a vámpolitikát értelmesnek tartja-e az ember.

India és Kína 1967-es háborújuk és az azóta is fennmaradt határvita miatt magas vámokat tartanak fenn számos termékkategóriára nézve egymással szemben is, és ennek az amerikai vámokra válaszul most vége lehet. Anélkül, hogy túlbecsülnénk akár Kínát, akár Indiát, egyértelműen kijelenthető:

Indiai-kínai relációban a vámpolitika viszont éppen ezt érte el – és egyébként, ha nem morális káposztalé volna az agyunk helyén, mi is a kínai kártyát játszottuk volna ki az Egyesült Államokkal szemben érvként a kereskedelmi tárgyalásokban ahelyett, hogy elfogadtunk volna egy brutálisan kedvezőtlen vámmegállapodást.

A markukba röhögő oroszok társaságában zajló kínai-indiai közeledés az SCO-csúcs legfontosabb tanulsága, de azért akad még néhány: egyrészt akárcsak a nyugati világrenddel szemben alternatívát képezni hivatott összes többi szervezet, úgy az SCO is folyamatosan hízik, az eredetileg Kína, Oroszország és az öt közép-ázsiai ország együttműködését szolgálni hivatott szervezetnek mára tagja Belarusz, Irán, India és Pakisztán, és további tizenhárom megfigyelő vagy partnerország is a legmagasabb szinten képviseltette magát a csúcson. Ezek az országok követeltek közösen tiszteletet „minden nép azon jogának, hogy függetlenül válassza meg politikai, gazdasági és szociális fejlődési útját”

valamint mondták ki azt is, hogy az emberi jogok tekintetében a kettős mérce megengedhetetlen, akárcsak „a más országok belügyeibe való beavatkozás az emberi jogok védelmének álcája alatt”. 

Az SCO-országok – melyek egyébként az Oroszország elleni szankciók megkerülésének kulcsállamai – nyíltan kiálltak a szankciók és vámok, mint az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak elérését gátló intézkedések ellen, s elköteleződtek az egymás közötti kereskedelem könnyítése, egy közös exporthitelező és befektetésösztönző mechanizmus és egy fejlesztési bank megalapítása mellett, illetve megerősítették, hogy tovább dolgoznak a 2022-ben Üzbegisztánban elfogadott útitervükön, mely a helyi pénznemekben való egymás közötti kereskedelem kiterjesztését szolgálja.

most, hogy az USA vámpolitikája minden valószínűség szerint jelentős volumenbeli csökkenést fog okozni Amerika exportjában és importjában, azaz a világ többi része egyre kevesebbet fog kereskedni Amerikával és többet mindenki mással, még kevesebb okuk lesz mindenki másé helyett Amerika pénzét használni a kereskedelem lebonyolítására.

A tiencsini csúcstalálkozó kommünikéjében emellett felbukkan egy izgalmas új elem is: Afganisztán. Az SCO-országok ígérik, hogy segítenek Afganisztánnak „független, semleges, békés országgá válnia, amely mentes a terrorizmustól, a háborútól és a drogoktól”, emellett világossá teszik, hogy az afganisztáni béke elérésének egyetlen módja „egy valóban inkluzív kormány megalakítása, melyben széles körben szerepelnek az afgán társadalom minden etnikai csoportjának és politikai frakciójának képviselői”.

– az iszlamizmus destabilizáló erejétől rettegő közép-ázsiai országok, köztük Üzbegisztán külpolitikájának egy kulcsfontosságú eleme, hogy ők az Afganisztánnal sugdolózók, akik el tudnak intézni ügyeket a nemzetközi színtérről kiszorított iszlamista pária rezsimmel. A mi „ügyintézésünk” az afgánok minél nagyobb mértékű hazatoloncolására irányul az afgán tálib kormány minél csekélyebb mértékű elismerése mellett – az övék viszont biztonságra, vízre, bányászatra, gazdaságra. 

Mindez egybecseng azzal a furcsa látvánnyal is, amivel a brutális és embertelen japán agresszió elleni kínai győzelem, a második világháború alultárgyalt kínai hadszínterének lezárulta 80. évfordulójának alkalmából rendezett kínai katonai felvonuláson szembesült a világ. A Mao-öltönybe burkolt Hszi Csin-ping kínai elnökkel együtt menetel a Mao-mauzóleum előtti vörös szőnyegen huszonhat állam- és kormányfő,

Akárcsak Afganisztán, Észak-Korea ügyének megoldását is látványosan a kezébe vette a Kelet, s a megoldás nem az lesz, amivel a Nyugat évtizedek óta próbálkozik, jelesül az észak-koreai atomfegyver feladása és a rezsimváltás. A Kim-rezsim országa ehelyett Oroszország (és potenciálisan Kína) hadianyag- és élőerő-raktára lesz, stratégiai eszköz – cserébe integrálódhat abba az újonnan létrejövő keleti gazdasági térbe, amelynek szabályai felett már nem bír hatalommal a Nyugat. Kim a katonai szemle díszvendége volt, harmadik a protokollsorban, megelőzve Oroszországon kívül az összes többi nagyobb, fontosabb és gazdagabb országot, s a parádé margóján két és fél órát tárgyalt Putyinnal. Viccnek ez kicsit erős lenne – ez bizony üzenet: Észak-Korea ügyét a kínai vezetésű Kelet fogja megoldani, mégpedig a saját szabályai szerint.

Apropó stratégiai eszköz: a kínai katonai parádé alkalmat adott annak demonstrálására is, hogy a Kína és az USA hadseregei közötti technológiai szakadék rohamosan csökken,

Volt a felvonulás étlapján új tengeralattjáró drónrakéta, ember vezette vadászrepülő mellett repülni képes, AI-irányítású lopakodó drón, Amerikát elérő interkontinentális atomrakéta, precíziós támadsokra, frontfelderítésre és utánpótlás szállítására is alkalmas robotfarkas, valamint lézerfegyverek, s mindezt megfejelte a nyugodt erő pozíciójából elmondott Hszi-beszéd: a világ „éles választás előtt áll béke és háború, párbeszéd és konfrontáció között”.

Ezekben van a Kelet, míg mi Ukrajnában kutatunk a veszett fejsze nyele után. Eleve rosszul választottunk célokat, és még sikeresek sem vagyunk az elérésükben. Pekingből nézve igen jól látszik: vagy erős, bölcs és a pályán látó vezetőket választ a Nyugat, valamelyest fegyelmezettebb Trumpokat a vámőrület nélkül – vagy bajban leszünk. Elég nagy bajban.

Nyitókép: Xinhua/Ding Lin