Trump megválasztása előtt Orbánék azzal kürtölték tele az országot, hogy ha ő lesz az elnök, 24 órán belül békét teremt Ukrajna és Oroszország között, sőt olyat is mondtak, hogy ki sem tört volna a háború, ha akkor Trump ül az elnöki székben.
Ehhez képest még egy éve sincs hivatalban, de már a hetedik ország ellen indított különböző katonai beavatkozást... mint a béke embere...
Az elmúlt időszak világosan mutatja, hogy a politikából nemcsak Magyarországon kopott ki az erkölcs, hanem az Egyesült Államokban is látványosan meggyengült. Ahol korábban egy-egy erkölcsi vagy politikai ügynek még következményei voltak, ma már láthatóan ott sincsenek.
Trump mostani, venezuelai beavatkozása is az új amerikai stratégiai felfogás, a "naggyá tesszük Amerikát" része, amelyben Washington egyre nyíltabban kezeli saját érdekszférájaként a térséget, és láthatóan kész ezért katonai erőt is alkalmazni.
Bár a mostani célpont, Maduro diktatúrája egy kegyetlen és súlyosan illegitim rendszer, Trump eszközválasztása nemzetközi jogi szempontból erősen vitatható, és egyelőre nem látszik, mi következik majd Venezuelában a beavatkozás után.
Venezuela megtámadása a magyar diplomáciai szempontból kissé kínos, mivel Maduro rezsimje évek óta szoros kapcsolatban állt Moszkvával, Szijjártó is parolázott nemrégiben vele és következetesen védte őket, még európai szinten is akadályozva Maduro diktatúrájának elítélését.
Orbánnak és Szijjártónak most egy újabb kellemetlen helyzettel kell szembenéznie, hiszen Trump éppen egy Moszkvához kötődő rezsimre - azaz barátunkra - mért csapást, amellyel kapcsolatban a magyar külügynek is nyilatkoznia kellene, de Szijjártó egyelőre sunyin hallgat.
Még nem kapott engedélyt Lavrovtól...
Jól érzékelhető a külügy tanácstalansága. Most Putyin vagy Trump felé pukkedlizzenek-e jobban, mert egyiküket sem szeretnék magukra haragítani, de kétfelé sántikálni hosszútávon nem lehet.
Számomra tehát a kérdés nem az, hogy egy diktátor bukása sajnálatra méltó-e. Nem az.
Sehol sem lesz az...”