Mindennapi metafizika

2021. július 30. 20:30
A tengeri térben járva áttetszőbbé válik az „én” máskor ólomköpenyként ránk nehezedő terhe, és ebben az áttetszőségben jobban látszik mindaz, ami a lényünk mélyén rejtőzik.
2021. június 30. 19:07
Elnézve a koloskai fát, úgy tűnik, hogy a létezés célja egyszerűen önmagában van, önmaga centruma felé mutat. Persze ezzel sem vagyunk beljebb, de talán nem is kell beljebb lennünk. Nemsokára távozom innen, erre gondolok, eltűnök ebből a világból anélkül, hogy bármit is megértettem volna. Régebben megrettentem ettől a gondolattól, ma már nem különösebben érdekel.
2021. május 29. 19:01
Valahol, csak néhány kilométerre innen medve jár. A Magas-Börzsöny erdeiben puha talpain, nesztelenül hiúz lopakodik. Nem tudom elűzni magamtól a gondolatot, hogy miattunk vannak itt. Adnak még egy utolsó esélyt arra, hogy a jelenlétükön keresztül visszalássunk a gyerekkori mítoszok elveszett tájaira. Győrffy Ákos újabb írása a Mindennapi metafizika sorozatában.
2021. április 30. 19:51
Nem véletlen, hogy a baglyokat évezredek óta misztikus légkör övezi. Különös, nem evilági szerzetek, irracionális atmoszféra lengi körül őket. Győrffy Ákos Mindennapi metafizika sorozatának újabb írása.
2021. március 28. 18:40
Furcsa módon az ember gusztustalan ön-ünneplése együtt jár azzal, hogy miközben szünet nélkül imádja magát és úgy gondolja, neki minden és azonnal jár, tulajdonképpen nincs is jelen a saját életében. Folytatódik Győrffy Ákos Mindennapi Metafizika-sorozata.
2021. február 28. 19:01
Európának már semmi köze az európai kultúrához. Vitrin alá került az egész, mozgásérzékelő szenzorok és potrohos biztonsági őrök vigyázzák. Ennyi volt. Ideje lenne számot vetni azzal, hogy mit jelent egy kultúra nélküli világban élni. Mindennapi metafizika sorozatunk újabb része következik!
2021. január 30. 18:54
Alig-alig látunk visszafelé az időben, legfeljebb néhány emberöltőnyire, de már a múltnak ez a szinte elenyésző darabja is tele van homállyal és bizonytalansággal. Az idő éppen olyan szédítően tágul minden irányba, mint az Univerzum. Győrffy Ákos sorozatának újabb írása.
2020. december 26. 10:31
Az élet nagyrészt alibizés, maszkok mögött, különféle elvárások szerint viselkedünk így vagy úgy. Mondjuk, amit hallani akarnak tőlünk, tesszük, amit a szerepeink diktálnak. A magányos erdei napok azt a névtelen lényt hívták elő belőlem, aki valójában vagyok, egy ismeretlen lelket a csillagok alatt.
2020. november 29. 20:41
Miután elvették a Hatlópatakot, nagyanyám soha többet nem ment ki oda. De itt, ezen a képen, ezerkilencszázhuszonhétben, mindebből még semmit sem sejt. Előtte az élet, ahogy mondani szokás. Mi tagadás, tényleg előtte volt.
2020. október 31. 20:32
Mindig is ellenállhatatlanul vonzottak az erdei kunyhók, a menedékházak. Leginkább ősszel és télen uralkodott el rajtam ez a vonzalom. Felmenni, begyújtani a régi vaskályhába, kinyitni egy üveg bort és nézni az ablakon át, ahogy odakint hullanak a levelek, vagy ahogy szakad a hó.
2020. szeptember 30. 18:40
A száműzött érkezhet meg így szülővárosába, amikor kevéssel a halála előtt az uralkodó mégis amnesztiát hirdet. Biztosan nem véletlen, hogy aznap este, a strand fövenyén ülve Mikes Kelemenről, Rákócziról és Rodostóról beszéltünk. Mindennapi metafizika című sorozatunk újabb része Győrffy Ákos tollából.
2020. augusztus 12. 9:33
Amit a Balaton – ez a talán nem is létező, imaginárius hely, amely inkább belül van, a lélek tereiben, mint a világban – számomra jelent, az leginkább a Tihanyi-félsziget csücskében van jelen. Magyarországon innen látszik leginkább a végtelen.
2020. június 30. 12:55
A csend nem más, mint egy nekünk szegezett kérdés. A csend kényelmetlen, feszélyező, irritáló. A természet csendje olyan tükör, amelyben kíméletlen megmutatkozik mindaz, amiről a legjobb lenne nem tudni.
2020. május 24. 7:05
„A teremtett világ eredeti arculata érdekelt, ezt az eredeti arculatot pedig csak a többé-kevésbé érintetlen középhegységi erdőkben találtam meg. Az erdőkben, illetve bizonyos könyvekben és zenékben. Erdők, könyvek és zene, ma sincs ez másképp tulajdonképpen.” Győrffy Ákos írása Végh Attila fotója mellé.
2020. április 19. 8:01
Minden jel szerint túlságosan szűkre szabtuk magunk körül a világot, és száműztük belőle mindazt, amire a racionális világképünk nem volt képes magyarázatot adni. Mindennapi metafizika című sorozatunk harmadik része, Végh Attila fotójával és Győrffy Ákos írásával.
2020. március 18. 20:01
Úgy két héttel ezelőtt lehetett, még épp csak elkezdtek szállingózni a hírek arról, hogy valamilyen vírus garázdálkodik a világban. Akkor jutott eszébe Ferinek, hogy elmesélje a történetet. Győrffy Ákos írása, Végh Attila fotójával.
2020. február 9. 8:18
Az uszályok utánozhatatlan, lomha és valami egykedvűséggel átjárt tempója már gyerekkoromban is megigézett. Amikor tehetem, mostanában is lemegyek a partra, leülök a sóderre és hagyom, hogy a lassú hömpölygés, a Duna időtlen sebessége magával vigyen és kioldja belőlem a felesleges gondolatok tömegét.