A másodlagosan megoldandó képlet az ellenzék számára a népszerűségi holtpontokról való elugrás lehet. Legutóbb a Nézőpont Intézet mért csekély támogatottságot a Jobbiknak, az MSZP-nek, a Momentumnak vagy épp az LMP-nek. Csupán a DK tudott erősödni.
Azonban mindannyiuk előnyére vállhat, hogy
a háború, a brüsszeli szankciók miatt inflációs környezet, recesszió tört be,
amelynek végét nemigen lehet látni. Az viszont összességében nehezíti a szakpolitika, így a kampányüzenetek kialakítását a baloldal számára, hogy egy időben lesznek az EP- és az önkormányzati voksolások. Globális, lokális üzeneteket kell tömöríteni, szegmentálni például. Ha jól sikerül a tömörítés, az képes lehet alternatívát nyújtani a válságokkal küzdő kormánypártoknak. Az esetleges „új politikai aréna” ellenére a választási matek továbbra is érvényes: a kormánypártoknak minimum háromosztatú erőteret kell kialakítaniuk a helyhatósági választásokon (a Mi Hazánk biztosra vehető önálló indulása ellenére is, a párt ugyanis lokális bázisokkal bír).
Ám a baloldal egy az egy ellenben érdekelt, magyarán vagy koordinált indulás, vagy laza szövetségek (a két listás ellenzék) felállítása lehet a cél. A Gyurcsány-faktor mindezen felül továbbra is áll, és ez a legnehezebben megoldandó képlet.