Ezért sem jött össze Márki-Zay Péternek a győzelem

2018-ban az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikus Márki-Zay Péter lett. Kevesen gondolták, hogy neki sikerül majd bevennie Hódmezővásárhelyet. De megtörtént. Tizenhat százalékot vert kormánypárti kihívójára, Hegedűs Zoltánra. Az országgyűlési választásokat követően viszont már arról közölt kutatást a Nézőpont Intézet, hogy az ellenzék egykori miniszterelnök-jelöltje az egyik legelutasítottabb politikus a politikailag aktív szavazók körében.

E cikkben annak járunk utána, honnan indult és hova jutott vásárhely első embere, akinek olyan pártokkal is szövetségre kellett lépnie, melyek furcsa mód nem abban voltak érdekeltek, hogy ő legyen Magyarország következő kormányfője.

*

1. Disszonáns politikák

Bő két hónappal a negyedik kétharmados Fidesz–KDNP-siker után kikristályosodtak az erőviszonyok a baloldalon: a DK, a Jobbik, az LMP és a szövetséges médiumok, így a Telex/Direkt36 vagy a 24.hu kendőzetlenül kritizálják Márki-Zay Pétert, aki ugyan meg tudta verni az ellenzéki előválasztási procedúra második fordulójában Gyurcsány-párti vetélytársát, Dobrev Klárát, ám április harmadikán csúfos vereséget szenvedett. A másik, több szempontból megosztott pólushoz pedig az MSZP, a Párbeszéd, valamint a Momentum tartozik.

De a baloldal választási kudarca azt is megmutatta, hogy az ellenzéki összefogás nem feltétel nélküli sikerrecept, az ideológiai polarizáció, a szakpolitikai megoldási javaslatok különbözősége jóval gyakrabban ütközik ki – és itt nem pusztán a nemzet-, egyházpolitikai és drogliberalizációs dilemmákra kell gondolni –, hanem a tavaszi kampányban kulcsfontosságú vált témákra, mint az egészségügyi rendszer jövője, a romák parlamenti képviselete, vagy az ukrán-orosz konfliktus és az abból eredő menekült- és gazdasági válság kezelése.

Ezekben nem volt konszenzus, mint azt az elmúlt hetek vitái, nyilatkozatai is megmutatták. „Arató Gergelynek a 24.hu cikkében tett nyilatkozatával szemben az általam kért és elfogadott program-módosítás nem a védőnői szolgálat leépítését, ne adj’ Isten megszüntetését, hanem fejlesztését tartalmazza – reagált minap Márki-Zay a DK politikusának nyilatkozatára –. Gyurcsány Ferenc pedig nem emiatt vonult ki, hanem egyáltalán semmilyen módosítást nem támogatott a Közös Alaphoz képest, sőt kijelentette, hogy semmit nem fog elfogadni, de minthogy az öt párt és jómagam is végigdolgoztuk az estét a szakértők tucatjai, köztük a nőjogi csoport védőnői szolgálatra vonatkozó javaslatainak átvezetésével, másnap a DK is elfogadta az Emelkedő Magyarország programját, benne a védőnőkre vonatkozó pontosításokkal” – folytatta, hangsúlyozva:

Akik mellesleg egyetlen romát sem akartak a listára, korábbi közös ígéretünk ellenére – valójában ugyanis ezen vesztünk össze a DK vezetőjével.”

Az ideológiai és szakpolitikai különbözőség leginkább abból fakadhat, hogy míg a vásárhelyi politikus a magyar társadalom számára még idegennek tűnő, nyugati megoldásokat erőltette, így az egészségügy piacosításának kísérlete, a származási alapú parlamenti képviselet meghonosítása, illetve a fősodratú háborús narratíva kritika nélküli átvétele, addig a magyar társadalomban már beágyazott politikai mozgalmak – okulva a korábbi sikertelenségekből, például a vizitdíj bevezetéséről tartott referendumból – nem preferálták az ehhez hasonló, mélyreható változásokat.

Az MSZP társelnöke, Kunhalmi Ágnes az Azonnali.hu-nak úgy fogalmazott: Márki-Zaynak volt egy „saját MMM-es tanácsadói köre magyar és külföldi tanácsadókkal. Ők valamilyen oknál fogva még az utolsó körben is a putyinozó plakát erőltették”, de ő nem helyeselte ezt az irányt. A volt miniszterelnök-jelölt viszont a Válasz Online-nak adott interjújában úgy emlékezett vissza: „Szóval nem, ezt tényleg nem lehet kizárólag a nyakamba varrni. Nem én szerveztem a Wesley Clarkkal való beszélgetést sem, a tervezett Zelenszkij-videóhívást sem… Azzal már nem is értettem egyet a kampány végén.”

2. Ismeretlen háttér

Merthogy Márki-Zay Péter személyét nem csupán a kormánypártok, hanem a saját szövetségesei felől is bizalmatlanság övezte. Legfőképpen az állítólagos amerikai háttere miatt. Emlékezetes Kész Zoltánnal közös, 2019-es amerikai látogatása, ahol saját bevallása szerint arra kérte nyugati szövetségeseit, hogy indítsák újra a Szabad Európát, méghozzá internetes felületen. Később itt írta meg a szocialista párt volt kommunikációs vezetője, Kerényi György: Karácsony Gergely főpolgármester kormányfőjelölti kampányát egyesek százmilliókkal támogatták.

De ide illeszthető az is, hogy a kampány folyamán a vásárhelyi vezető korábbi kampányfőnöke, Zaránd Péter elismerte: Bernie Sanders egykori demokrata elnökjelölt kampányfőnök-helyettese és egyik field managere segíti az ellenzéket.

3. Beágyazott ellenzék

Márki-Zay Péter előválasztási sikere egyáltalán nem volt biztos, Karácsony Gergely önkormányzati választási kampánya óta építette magát, hogy miniszterelnök lehessen. Ugyanígy járt el aa DK Dobrev Klára személyével, csakhogy őt már az európai parlamenti választások előtt belebegtették, mint a Gyurcsány-párt következő zászlóvivőjét.

Az előválasztás viszont nem azt a célt szolgálta, mint azt előzetesen hangoztatták, hogy új szereplők, így a Márki–Zay-féle MMM, az Új Kezdet vagy az épp megszűnő Új Világ Néppárt lehetőséget kapjanak. A háttérben kötött pártalkuk ugyanis megmutatták a már beágyazott politikai mozgalmak terepismeretét. Mint később bebizonyosodott, legjobban a DK, valamint a Jobbik profitált a „füstös szobákban” történő megbeszélésekből.

Hasonlóképp problémát jelentett a vásárhelyi polgármester körül kialakuló tanácsadói kör, amelyről a Direkt36 foglalkozott részletesebben: „A stábtagok nagy része a Momentumtól, Karácsony környezetéből és az MSZP-től érkezett, valamint Zaránd Péter hozott szakembereket a piaci szférából is. A kreatív igazgatói posztra például Marosi Gergő került. (…) A kommunikációs igazgató pedig Simon András ATV-s műsorvezető lett. (…) Feltűnt két olyan kampányszakember is, akik már veteránnak számítanak az ellenzéki térfélen. Az egyikük Gál J. Zoltán volt. (…) A másik ilyen régi szakember Szigetvári Viktor volt, akinek szintén a szocialista kormányzás idején indult a politikai tanácsadói karrierje, most pedig a Datadat nevű közösségi médiás cégén keresztül csatlakozott be a kampányba. A cég egyik tulajdonosa Bajnai Gordon korábbi miniszterelnök, akivel Márki-Zay szintén többször beszélt a kampány során.”

Azonban az újdonsült kampánycsapat és az MMM-esek között ellentét állt fenn.

Bár Zaránd arra kérte a pártokat, hogy delegáljanak olyanokat a kampánystábba, akik majd segítik a jelöltekkel való kommunikációt, a pártok ezt elutasították. Helyette egy olyan rendszer jött létre, amelyben a központilag meghozott döntések egy újabb szinten, a pártok saját koordinátorain keresztül jutottak el a jelöltekhez. Zarándéknak eközben minden saját döntésüket keresztül kellett vinniük a pártdelegáltakból álló, szinte naponta ülésező úgynevezett kampánytanácson. A pártok ennek a testületnek a révén tartották kontroll alatt Zarándék stábját.”

Eme felvetést erősíti Lukácsi Katalin kiszivárgott levele, amelyben nehezményezte, hogy viselkedett Tikk László, az MMM elnökségi tagja, illetve Tímár Áron operatív vezető a velük szövetségben lévő mozgalmakkal és Márki-Zay kampánystábjával. Az egyre mélyülő ellentétet pedig csak tovább fokozta Gurzó Ákos, aki az ellenzéki kormányfőjelölt kampányfőnöke volt még az előválasztási kampányban.

Hódmezővásárhely első embere azt sem vette jó néven, ha kiszivárgott egy belső használatra szánt felmérés. 2021. december 16-án viszont épp ez történt, a kutatás megállapításait pedig a 444.hu közölte. Márki-Zay azt ecsetelte, „a Fidesz érdekében dolgozó ellenzékiek” szivárogtathatták ki a felmérést, hogy ezzel ártsanak az ellenzéknek. Nem derült ki, ki által jutott el az anyag a portálhoz. Ennek ellenére a Momentumot emlegette, még úgyis, hogy az előválasztás idején ez a párt állt be mögé elsőként, majdhogynem vezényszóra.

4. Kommunikációs hibák

„Bizonyos pártok befolyásos emberei tényleg árulók – fogalmazott a Válasz Online-nak Márki-Zay Péter –. Azzal tudtam őket valamelyest kordában tartani, hogy meglebegtettem ezt, a megnevezésük nélkül. Minthogy gyakran a leghangosabb ellenzékiekről van szó, számukra az egyetlen veszély az volt, hogy megnevezem őket és elkötelezett szavazóik előtt is kiderül, hogy ők valójában szándékosan tartják hatalomban Orbán Viktort. Ezért mondtam ilyeneket – hogy ne akadályozzák a kampányt, vagy még inkább legalább a minimális szinten részt vegyenek benne.”

Mint mondta, nem arról van szó tulajdonképpen, hogy a regnáló miniszterelnök diktálna nekik, mit is tegyenek. Ám „Gyurcsány Ferenc például már az elején beárazta a bukást. Nem számított arra, hogy nyerhet az ellenzék – ecsetelte a lapnak. – Ennek megfelelően politizált. Mások is vannak, akik úgy tesznek, mintha le akarnák váltani Orbánt, pedig nem, abszolút nem.

– igaz, ők az előválasztás végétől láthatóan már hittek a győzelem lehetőségében. Jakab Péternek ugyanakkor később is hiába könyörögtünk, hogy kampányoljunk együtt, nem volt rá hajlandó. Sokan nem is a változás reményéért, csak a parlamenti helyekért, a megszerezhető erőforrásokért vannak a politikában.”

Az árulózás mellett akadtak olyan gondolatok, amelyek úgyszintén nem járultak hozzá az áprilisi harmadikai sikeréhez. Így a már említett egészségügyi privatizációs törekvések. „Én meg vagyok győződve róla, hogy ezen az állapoton, ami ma van, ezen csak egy drasztikus magánosítás segíthet. Az egy másik kérdés, hogy természetesen nem a biztosítást kell magánosítani. Az úgynevezett egy, single payer rendszer, tehát az egybiztosítós rendszer. Ez Amerikán kívül majdnem minden országban ez van egyébként. Fejlett országokban. Tehát nagyon fontos, szolidaritási és egyéb alapból, hogy egy kalapból menjen a pénz. De a szolgáltatók azok igenis legyenek magánszolgáltatók, versenyezzenek egymással, gazdálkodjanak felelősen.”

A választók sértegetése. „Tehát szó sincs róla, hogy a legszegényebb emberek az ellenzéktől várnák a szociális helyzetük megoldását” – mondta, hozzáfűzve: „Itt nem arról van szó, hogy ő nem értesül arról, hogy szegénység van, vagy sorállás van, vagy bármi más, hanem a köd elhomályosítja az ő látásukat, és egyetlenegy valamire fókuszálnak, jönnek a migránsok, és megerőszakolják a gyermekemet, feleségemet, anyámat, vagy most éppen jönnek és elviszik az összes gyermekemet katonának meghalni Ukrajnába, és ide jön a háború.”

Nem utolsó sorban a háború kapcsán balul elsült mondatai: „Mindent, amit a NATO szövetségi rendszere megenged, azt nagyon szívesen segítenénk. (…) Ha nem Putyin ügynökeként működne Magyarország, akkor természetes, hogy a NATO tagjaként, minden módon, amit a NATO eldönt azon belül a szövetség keretein belül, mindenféle segítséget megadhat Ukrajnának. (…) Ha a NATO úgy dönt, akkor akár katonait is.”

5. Gyurcsány-faktor és a láthatatlan kéz

Márki-Zay Péter legnagyobb ellenfele a legerősebb szövetségese: Gyurcsány Ferenc volt. Miért? Ugyan elérte, hogy ne a DK elnöke legyen a középpontban, hogy még véletlenül se készüljön róluk közös fénykép, ám a volt miniszterelnöknek nem volt ínyére, hogy felesége, Dobrev Klára helyett a hódmezővásárhelyi polgármester lett Orbán Viktor kihívója. Mindezt úgy, hogy Karácsony Gergely először nem kívánt visszalépni az előválasztáson, csak miután kijött a 444.hu-n a már említett közvélemény-kutatás, amely arra mutatott rá, hogy több esélye van a miniszterelnök ellenében, mint Gyurcsány feleségének. A DK elnöke, Jakab Péter minap lemondó Jobbik-elnökkel karöltve beárazta a bukást – vallotta az ellenzék jelöltje, rámutatva arra: „nem is tett meg mindent azért, hogy nyerjünk. Ahogy Jakab Péter sem.

Gyurcsány motivációja nem tisztázott, de egyes feltételezések szerint olyan erők sorakoztak fel a vásárhelyi vezető mögé, amelyet már a volt kormányfő sem tudott volna kontrollálni. Így tető alá hozott egy olyan megállapodást, amellyel minimalizálta a veszteségeit. Fenntartotta annak eshetőségét, hogy a közeljövőben is megkerülhetetlen szereplő legyen az ellenzéki térfélen. Márki-Zay szerencsétlenségére.

Nyitókép: Facebook