a lilák és rajongó újságíróik most azt a képet kezdik megrajzolni, hogy a Momentum lesz az a párt, amely a kétségtelenül domináns Demokratikus Koalícióhoz képest érdemi alternatívát mutathat fel.
„Fel fogjuk venni a kesztyűt, mert ők biztosan nem adnak teret senkinek” – heveskedett a Magyar Narancs névtelen momentumos forrása, azt taglalva, hogy bár vigyáznának az ellenzéki egységre, meg marad az együttműködés is, azért a DK-sok igenis szemetek, ők pedig majd nem hagyják magukat. Igaz, pár hasábbal odébb azt is kifejtik: ahogy Gyurcsányék a csalódott szocikat, úgy ők is szívesen látják a teret vesztő jobbikosokat, párbeszédeseket vagy akár LMP-seket.
Egyelőre azonban nem tolonganak Gelencsérék tagfelvételi pultjainái a dezertáló párttagok, annyira azért nincs is jó formában a csapat – már ha a közvéleménykutatásokat tekintjük. A pezsgésként eladott tanácstalanság aligha jelenti a legnagyobb vonzerőt. Közben Donáth Anna Facebook-posztokban hűti a kormányváltásra készülőket, mondván, a DK túltolja a biciklit, amikor árnyékkormányt rak össze, meg „készül”. Az EP-képviselő ezzel is a Momentum önálló arcélét próbálja megrajzolni, mondván, Dobrevékkel szemben ők a higgadt erő.
Szóval formálódik itt az orrunk előtt az újabb barba trükk. Most az a mondás, hogy míg Gyurcsányék a baloldali múlt képviselői, addig Donáthék a liberális jövő. Vagy valami ilyesmi. Ismerős?
„Ahogyan a kilencvenes években, zajlik egy küzdelem a ballib oldalon a nómenklatúraburzsoázia és a komprádortőkével összefonódott globális progresszív hálózatok között. Ezt korábban az MSZP és az SZDSZ jelenítette meg, s a törésvonal szerintem a mai napig létezik” – magyarázta a Mandinernek adott, nagy port kavart interjújában Schiffer András LMP-alapító. Nem kell hozzá túl nagy képzelőerő, ha azt gondoljuk, ezt a tandemet, egyúttal a „törésvonalat” a DK és a Momentum tudná megjeleníteni.