Egy baloldali külpolitika lehetőségei a többpólusú világban

„A magyar és általában az európai baloldal összeomlásának több jellegzetes oka van. Ezek egyike az önálló külpolitikai tájékozódás, tágabban a világrendszerekben való gondolkodás hiánya. A baloldalinak nevezett pártok a liberális rendnek való megfelelés, a polgári pártokkal való koalíciós kormányzás, a rendszerkonform média és az úgynevezett »közvélemény« nyomása miatt kérdés és kétely nélkül követik a gazdasági-hatalmi elit külpolitikáját, annak világmagyarázatát. (Szögezzük le azonnal: spontán közvélemény, mint olyan nem létezik, amit annak nevezünk, az rendelésre elkészített politikai termék.)

(...) Ahogy »okos ember« nem harcolt a szovjet befolyás ellen, amíg az volt erős (már csak az 1956-os példa miatt sem), addig most az amerikai diktátumnak kell megfelelni. Így az MSZP-t az atlantista külpolitika kritikátlan átvételével fogadták be a liberális demokrácia világrendjébe. Mivel a magyar jobboldalon belül még léteztek Nyugat-ellenes, antiszemita és területi revízióban gondolkodó erők, a szocialista párt rosszemlékű koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel együtt egyenesen az euroatlantista gondolat vezérhajójává vált Magyarországon. Ekkor rögzült a szocialista párt értelmiségében, tagjaiban és választóiban az a tudat, hogy a NYUGAT JÓ, és az elmaradott, nacionalista jobboldallal szemben a baloldal képviseli itthon a NYUGATI ÉRTÉKEKET. Arról nemigen esett szó, hogy az Antall- és Orbán-kormányok ugyanolyan lelkesen kiszolgálták a nyugati tőkét. mint a szocialisták.

(...) A szervezett baloldal 2026 tavaszára lényegében széthullott, a fehérterror jellemezte 1920 óta először nem indul szocialista értékrendű magyar párt a többpárti választásokon. Ez tragédia, de ugyanakkor lehetőség is egy új baloldali erő megalakítására. Ebben a munkában kell kialakítani egy új külpolitikai-geopolitikai koncepciót is, amelynek ezekre a történelmi tanulságokra kell épülnie.”

Nyitókép: Lakatos Péter / MTI