Egy évtizede nem látott olyat Európa, ami a magyar fővárosban történt

Szombaton Budapesten íródott tovább az európai futballtörténelem. Már csak azért is, mert hazánk először lehetett házigazdája a Bajnokok Ligája döntőjének, a PSG–Arsenalon pedig mindkét csapat történelemírása készült. A sajtótájékoztatók fő témája is ez volt a találkozót megelőző napon: a párizsi klub története során először védhette meg címét – ami egyébként is még csak a Real Madridnak sikerült korábban –, miközben a londoniak először nyerhették meg a sorozatot, eddig egyetlen vesztes BL-döntőjük volt éppen 20 évvel ezelőtt, 2006-ban a Barcelona ellen.

Nem csoda, hogy francia és angol szurkolók tízezrei özönlötték el ezekben a napokban a magyar fővárost, és messze nemcsak azok a szerencsések, akiknek volt jegyük a Puskás Arénába, hanem rengetegen belépő nélkül érkeztek hozzánk azért, hogy ha nem is a stadionban, de a helyszínen lehessenek részesei a futballtörténelemnek. 

Ahogy arra számítani lehetett, hogy a PSG és az Arsenal szimpatizánsai már a péntek éjszaka összetűzésbe keveredtek egymással a belvárosban, a videók elárasztották arról a közösségi médiát, ahogy csépelik egymást ittas állapotban a felek, és ez folytatódott a meccs napján is, hiába volt külön gyülekezőhelye és vonulása a két tábornak. A város több pontján is megtalálták egymást kis csoportokban, és csetepatéba keveredtek. 

Természetesen egy ilyen horderejű mérkőzés nemcsak a szurkolókat, hanem a világsztárokat is megmozgatta. 

És persze sajtómunkások a világ minden tájáról: csak a Puskás Aréna gyepe mellett nagyjából 20 tévéstábot számoltunk össze a találkozó előtt, melyek az ideiglenes stúdiókban jelentkeztek be élőben a stadionból. De a sajtópáholy és a sajtóközpont is úgy megtelt, amihez még a magyar válogatott mérkőzésein sem vagyunk hozzászokva. Persze nincs ebben semmi meglepő, mégis csak a világ legnépszerűbb sporteseményéről beszélünk, amit emberek százmillió néztek élőben a televízióban. Mert bár ez az európai klublabdarúgás döntője, ennél jelentősebb meccset más földrészen sem találunk a világon, így csöppet sem lepődtünk meg azon, hogy például brazil és kolumbiai kollégával is futottunk össze a sajtóközpontban.

Érdekes volt látni, hogy a PSG szurkolói már vagy másfél órával a kezdés előtt szinte teljesen elfoglalták a szektorjaikat, míg a másik oldalon az Ágyúsok helyei még szinte teljesen üresek voltak. Úgyhogy amikor az első játékosok, konkrétan az Arsenal kapusai kifutottak melegíteni saját táboruk elé a gyepre, úgy érezhették, nem semleges pályán, hanem idegenben vannak, akkor füttyszó fogadta őket. Nem hiába, győzött a túlerő. 

20 perccel a kezdősípszó előtt aztán a Puskás Aréna centerpályája alig 5 perc alatt egy színpaddá alakult át: egy hatalmas szőnyeget terítettek rá, amire pillanatokon belül érkeztek a színpadi elemek, a hangosítás, a fénytechnika, majd a The Killers adott egy szűk tízperces koncertet, ami igen látványosra sikerült a táncosokkal, tüzijátékkal és led-falakkal, ellenben sajnos hallásra nem volt túl élvezhető.

Ezután a színpad amilyen gyorsan jött, olyan sebesen tűnt el, és már vonultak is ki a csapatok, miközben a két tábor látványos élőképpel, összehangolt koreográfiákkal fogadta a játékosokat, és az egészen elképesztő, libabőrt okozó hangulatban kezdődhetett is 2026 legfontosabb klubmérkőzése, a Bajnokok Ligája döntője.

PSG–Arsenal: a két csapat egyetlen magyarja nélkül kezdődött a találkozó

Mivel a Szoboszlai Dominiket és Kerkez Milost foglalkoztató Liverpool nem jutott el a fináléba – éppen a PSG állt az útjukba a negyeddöntőben –, a mérkőzés egyetlen magyar származású résztvevője az Arsenal játékosa, Viktor Gyökeres volt. A nyáron igazolt svéd csatárnak a nagypapája vándorolt ki hazánkból az 1956-os forradalom után. A gólerős támadó a kispadon kezdte a mérkőzést, helyette a német Kai Havertznek szavazott Mikel Arteta vezetőedző bizalmat. A párizsi csapatból kisebb vádlisérülése után sem maradhatott ki az aktuális aranylabdás, Ousmane Dembélé, Luis Enrique (is) a legerősebb összeállításban küldhette pályára csapatát.

Az idény legjobb védelmének (Arsenal) és legjobb támadósorának (PSG) összecsapása nem feltétlenül vetített előre sziporkázó, látványos összecsapást. 

Érdekesség: Havertz szerzett már gólt BL-döntőn, méghozzá a Chelsea színeiben 2019-ben a Tottenham ellen, ami ráadásul győztes találatnak bizonyult.

Ezután viszont már változott is a meccs képe arra, amit mindenki várt: a PSG birtokolta a labdát, de sok mindent nem tudott kezdeni ellenfele felállt védekezésével szemben, ráadásul az Ágyúsok letámadása folyamatosan veszélyt hordozott magában. Azt közben kijelenthettük, hogy az első félidő egyértelműen nem Marquinhos legjobb meccse volt: bő 20 perc elteltével azért kellett hosszasan ápolni csapata kapusát, Szafonovot, mert Saka beadásánál a brazil csapatkapitány fejen térdelte őt. Az orosz hálóőr végül folytatni tudta a játékot.

A játék ezután abszolút a londoni térfélen zajlott, az angolok gyakorlatilag a félpályát sem tudták átlépni, de remekül zártak, a franciáknak nem igazán sikerült a védelem mögé kerülniük. Gól nem is született már a szünetig.

A második félidőre óriási elánnal érkeztek meg a franciák, miközben az angolok Mosquera révén gyorsan begyűjtötték első sárga lapjukat időhúzásért. A fogást továbbra sem találta a PSG, kaput csak szabadrúgásból sikerült találnia, de Hakimi laposan pattogó lövését magabiztosan ölelte magához David Raya.

Ez volt aranylabdás szélső 8. gólja ebben a kiírásban.

A játék képe ezután sem változott, úgyhogy a kérdés az maradt a találkozó utolsó szakaszára: kihúzzák-e az Ágyúsok a végéig, és hosszabbítás jön, vagy a franciák döntenek a rendes játékidőben?

A 77. percben úgy tűnt, hogy Kvarachelia dönthet, de aztán a lövése az utolsó pillanatban becsúszó Lewis-Kelly lábáról a kapufára, onnan pedig a szögletre pattant. Luis Enrique majd' felrobbant az oldalvonal mellett, elképesztően nagy lehetőség volt. Az utolsó 10 percre vált igazán izgalmassá a meccs, a PSG nagyon nem akart hosszabbítást, de volt, hogy úgy szétszakadt emiatt a pálya, hogy az Arsenal is rohamozhatott. Már csak egy perc volt vissza a rendes játékidőből, amikor Vitinha 16 méterről leadott lövése csak centiméterekkel ment fölé. A BL-trófeát érő gól aztán az utolsó pillanatokban ott volt Barcola lábában is, de ziccerben az oldahálóba lőtt, így jöhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás.

Érdekesség: legutóbb tíz évvel ezelőtt, 2016-ban volt ráadás BL-döntőben, akkor szintén 1–1 után a Real Madrid végül tizenegyesekkel győzte le az Atlético Madrid csapatát.

A hosszabítás pedig nem hozott gólt, igazából lejátszani is kár volt, következhettek a 11-esek, méghozzá a PSG szurkolótábora előtt. Goncalo Ramos berúgta magabiztosan a franciák első próbálkozását, de Gyökeres sem hibázott, a bal alsóba lőtt. A második párban Doue is így tett, majd Eze a teljesen érthetetlen toporgása után a jobb kapufa mellé lőtt – kívülről, vezetett a PSG. De nem sokáig örültek, mert Raya hárította Mendes lövését, hogy aztán Rice egyenlíthessen. Hakimi egy bombagóllal kezdte meg a negyedik kört, Martinelli szintén életerős lövése is tökéletes volt. 

Ezzel története során először megvédte címét a PSG a Bajnokok Ligájában, 2025 után 2026-ban is Luis Enrique együttese bizonyult Európa legjobb csapatának. A kérdés már csak annyi, hogy a boldog franciáknak és a szomorú angoloknak köszönhetően vasárnapra mi fog maradni Budapest belvárosából?

LABDARÚGÓ BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ
PARIS SAINT-GERMAIN (francia)–ARSENAL (angol) 1–1 (0–1, 1–1, 1–1) – tizenegyesekkel: 4–3
Gólszerző: Dembélé (65. – büntető) ill., Havertz (6.)

Nyitókép: Giuseppe Maffia / NurPhoto / NurPhoto via AFP