Vihar előtti csend a Felvidéken

„Pogácsát tessék!” – kínál kedvesen egy hetvenes hölgy. A párkányi Csemadok-házban vagyunk, Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke fórumán. Ugyan a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét (Csemadok) 1949-ben a pártállam hozta létre, hogy öntudatos csehszlovák kommunistákat neveljen a rebellis magyarokból, az alsóbb szinteken propaganda helyett valódi, értékteremtő kultúrmunka folyt. A szervezet még mindig létezik, bár fogyatkozó és idősödő tagsággal, anyagilag pedig finoman szólva sem a legjobb állapotban. Mindez látható is: sokat megélt szépkorúak alkotják a közönséget, ám annál nagyobb lelkesedéssel hallgatják a szónokot, és tesznek fel neki kimondottan releváns és értelmes kérdéseket. 

Vannak, akik aggódnak, és olyanok is, akiket sokkolt az április 12-ei eredmény. Jártunk több szerkesztőségben, ahol tesznek mindent tovább, ahogy eddig, de ha a magyar állami támogatást esetleg megvonnák, számos kulturális és értékmentő projekttől kellene elbúcsúzniuk. Voltunk a dunaszerdahelyi MCC-ben, ahol a hiánypótlás visszafogott szó arra, hogy mit jelent a helyi gyerekeknek felújított termekben, komfortos körülmények között tanulni, ahol szakemberek gárdája segíti kibontakozni a tehetségüket a robotikától az angolig mindenféle területen.

Megfordultunk a Martosi Rendezvényliget és Népfőiskolán is, ahol a fiatal értelmiség magas szintű, nemzeti érzelmű képzésére kialakított Esterházy Akadémia működik. A kérdés mindenütt ugyanaz volt: a magyar állami források ügyében vajon ellenőrzés vagy leszámolás jön, és az miként érinti őket? 

„Sohasem titkoltam a politikai preferenciáimat” – mondja lapunknak Gubík László, hozzátéve: nem baj, ha a felvidékiek kevesebbet foglalkoznak magyarországi belpolitikával, és többet a szűkebb pátriájuk szolgálatával. „Nincs gondom sem a transzparenciával, sem azzal, ha esetleg eredménycentrikusabbá akarják tenni a támogatásokat; nekem is voltak javaslataim az elmúlt években, hogy min kellene csiszolni.” Nem tudja, hogy öt, tíz vagy tizenöt évre visszamenőleg vizsgálódnak majd a magyarországi támogatások ügyeiben,

Az általa alapított Esterházy Akadémia anyaországi támogatása tekintetében tiszta a lelkiismerete. „Ha bárki évi negyvenmillió forintból ilyen programokat és előadókat le tud szervezni, akkor bátran csinálja utánunk” – fogalmaz. Óvja a sajtót attól, hogy befeketítsen mindent, ami az elmúlt tizenhat évben történt, mert ezzel a magyarországi társadalomban elültetik azt a képet, hogy itt úgyis mindennek lába kél, vagy legalábbis pocsékba megy. Szerinte merő önsorsrontás is lenne ezt a hamis képet erősíteni. A pártelnök úgy véli: jelentős politikai küzdelmek várnak a felvidéki magyarságra, s a közösség ismét érdekessé, láthatóvá vált a szlovák médiában. Ahhoz azonban, hogy a programja elemeit meg tudja valósítani, egyrészt be kell jutnia a törvényhozásba, másrészt ki kell alkudnia a lehetséges koalíciós partnerekből, amit csak lehet. 

Sok függ a szlovák féltől is. Korábban több elemző pedzegette, hogy 

Grigorij Mesežnikov politológus januárban arról beszélt az Euractiv Slovakiának, hogy a Tisza Párt győzelme esetén Fico „elveszíti minden gátlását” Magyarországgal szemben, és felpörgetheti a magyarellenességet. Öllös László, a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke a Ma7 portálnak május derekán adott interjújában azt mondta: egyre több jel utal arra, hogy ez be fog következni. Ugyanezen az állásponton van Tokár Géza politológus is. Mint lapunknak fogalmaz, csodálkozna, ha nem kerülne elő a következő két évben a magyar kártya. Mivel Ficóéknak Orbán Viktorral és a Magyar Szövetséggel nem kell számolniuk, úgy érezhetik, hogy nyugodtan lehetnek durvábbak. 

Mint Tokár magyarázza, a Tisza Párt hatalomra kerülése annak a 2010-es évek közepe óta fenntartott status quónak vetett véget, hogy a nemzetpolitikai kérdések elé helyezték a gazdaságpolitikai együttműködést, abban bízva, hogy a közös érdekek és a jó üzletek segítenek megszelídíteni a nemzetiségi kérdésekben például Szlovákiát. „Számos infrastrukturális befektetés történt, határátkelők nyíltak” – sorolja Tokár. Magyar Péter azonban beleállt a konfliktusos kérdésekbe, például a Beneš-dekrétumok kritikájának büntethetőségébe.

S a szlovák keménykedésnek meg is vannak az eszközei. „Ficóék számos aknát elhelyeztek, csak még nem robbantották fel őket” – fogalmaz Tokár Géza, kiemelve az elfektetett nyelvtörvényt vagy a magyar civil szervezetek külföldi – azaz magyarországi – finanszírozásának megtiltását, ami a Magyar Szövetséget is lehetetlen helyzetbe hozhatja.

Nyitókép: Magyar Szövetség Facebook-oldala