Több mint háromszáz fotó mesél egy új kötetben azokról a kulturális beruházásokról, melyek az elmúlt időszakban a nemzet fővárosát szépítették, és amelyek mára osztatlan sikert élveznek turisták és magyarok között egyaránt. A könyv bemutatóján elhangzott néhány megfontolásra érdemes üzenet a károgóknak, akik a budapesti fejlesztéseket ellenezték.
Csütörtökön a Néprajzi múzeumban bemutatták a Budapest – Amire büszkék vagyunk című kötetet, melynek szerzői Hegedűs Zoltán, Petri Lukács Ádám és Sal Endre, a benne megjelenő fotókat pedig Földházi Árpád, a Mandiner fotórovat-vezetője, a Magyar Krónika főmunkatársa, Magyar Sajtófotó-díjas fotográfus készítette.
A könyv elkészítésében szakmai közreműködőként részt vett a BP Városfejlesztési Műhely Nonprofit Kft. Sajtóanyagukban úgy fogalmaztak:
A nemzeti kormány fejlesztései és beruházásai nyomán Budapest a századfordulóhoz hasonló mértékben gyarapodott.
Ennek az építő munkának két fontos eleme a helyreállítás és a megújítás. A főváros épületei régi pompájukban vagy épp modern újragondolásukban képviselik mindazt, amit magyarságunk jelent: tudást, tehetséget, büszkeséget. Erről szól a Budapest – Amire büszkék vagyunk című fotóalbum”.
A Hitel kiadó gondozásában megjelent kötetben több mint háromszáz fotó mesél arról, ami az elmúlt évtizedekben fővárosunkban történt. De a megújult vagy éppen újonnan létrejött épületeket nem csak fotókkal és leírásokkal mutatták be, hanem megszólaltatták azokat, akik részt vettek a város megújításában vagy napi használókként élvezhetik a fejlesztéseket.
A megszólalók között van mások mellett Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa; Balázs János, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész; valamint Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.
Az eseményen köszöntőt mondott Kőrösi Koppány, a BP Műhely alapítója, kutatási és elemzési igazgatója, aki szerint Budapestet a rendszerváltás után sok éven keresztül lehajtott fejű várakozás jellemezte. Hiányzott az a távlatos, perspektívába tekintő gondolkodás, ami majd 2010 után lett csak a város sajátja – tette hozzá.
Ezt is ajánljuk a témában
A Budapest Műhellyel egy olyan szakmai tudásközpont jön létre, amely a főváros fejlesztésére koncentrál.
Kőrösi Koppány köszöntője után Ördög Nóra televíziós műsorvezető vezetésével pódiumbeszélgetés következett
Baán felidézte a támadásokat, amelyeket az első időszakban a Liget Projekt kapott. Mint mondta,
azzal igyekezett meggyőzni a tiltakozókat – beleértve a jelenlegi főpolgármestert is, aki akkor még Zuglót vezette –, hogy a projektnek nagyszerű eredményei lesznek, így végül nyilvánvalóvá fog válni, hogy akik támadták, azok a saját híveiknek hazudtak.
Ezek a támadások ennél fogva politikailag is haszontalanok, sőt kontraproduktívak lesznek.
„Nem sikerült meggyőznöm természetesen a túlparton túl sok embert erről, de sebaj, mert nem is őket akartuk meggyőzni, hanem az embereket” – jegyezte meg Baán László.
Hozzátette:
az átadások óta több mint 10 millióan látogatták meg a Ligetet. Legutóbb pedig készítettek egy felmérést, mely szerint a Liget mai állapota az emberek 90 százalékának tetszik, tehát a projekt eredményei teljesen felülírták a politikai nézeteket is.
Baán azt is leszögezte, hogy a Liget Projekt ma Európa legnagyobb kulturális városfejlesztése.
Finta Sándor Baán Lászlóhoz csatlakozva elmondta, a vár esetében is egyértelművé vált utólag minden vita ellenére, hogy a Hauszmann Program megvalósítása jó döntés volt. Mint kifejtette, az ilyen projektek körül politikai indíttatásból kialakulnak álszakmai viták. A kortárs-nem kortárs-vitával kapcsolatban rámutatott, hogy a várnak olyan erős kontextusa van, amely nem tűr meg akármilyen épületet.
Az építész szerint ezért is örül neki mindenki, hogy az elmúlt évtizedek pályázataiból, amelyek nem a régi állapotát állították volna vissza a várnak, semmi sem valósult meg.
Baán a várban megvalósuló Nemzeti Hauszman Programmal kapcsolatban felidézte, azt azzal támadták, hogy a kormány a horthysta világot akarja visszahozni. Megjegyezte: az senkit nem zavart az ezzel gyanúsítók között, hogy az újraépített és helyreállított épületek közül egyik sem a Horthy-korszakban épült.
Mint mondta,
egy időben arról is vita volt, hogy egyáltalán szabad-e visszaépíteni bármit, amit a történelem folyamán egyszer már leromboltak.
Baán László rámutatott, a lengyeleknek a háború után ez a kétely meg sem fordult a fejében. Porig rombolt városaik fölött azt mondták: „Nem vehetik el a történelmünket! Vissza fogjuk építeni!”. Ezzel szemben Magyarországon
a szocializmus alatt vagy semmilyen vagy csak lebutított helyreállítások voltak.
Pedig Baán szerint, ha műemléki hitelességgel történik a helyreállítás, akkor igenis vissza kell építeni a lerombolt épületeket.
Nem vehetik el tőlünk a történelmünket, és ha hetven év múlva állunk neki, akkor is itt van az ideje. És ha majd helyrezökkentjük az időt, ahogy most helyrezökken a várban, azt mindenki szeretni fogja”.
Megjegyezte, csak addig lehetett feltenni a lemezt a „szörnyű történelemhamisításról”, amíg meg nem jelentek az első épületek, amelyeket mindenki szeret, onnantól kezdve a politika elengedte a témát, elhaltak a a viták és már csak néhány magányos ellenző hallatja a hangját.
„Talán emlékeztek, hogy az UNESCO is mennyiszer járt ide Budapestre, és micsoda fenyegetések zajlottak, hogy most aztán lekerül Budapest a világörökségi listáról” – idézte fel Finta Sándor. Hozzátette: ezek a szintén politikai indíttatású támadások mára elhaltak. Az UNESCO legutóbbi missziója során több mint egy hétig vizsgálta a fejlesztéseket és mindent rendben találtak. A rekonstrukciókat illető gondolkodás pedig egy ideje Európa szerte átbillent.
Balázs János méltatta a Zeneakadémia megújítását. A kulturális beruházások jelentőségével kapcsolatban közölte, néha felteszik neki a kérdést, miért olyan fontos a Zeneakadémia, amikor annyi minden mást is lehetne támogatni abból a pénzből. Elmondása szerint ilyenkor azt szokta válaszolni, hogy kultúra nélkül nem lenne értelme az életünknek. Balázs János szerint Kodály Zoltán gondolatát komolyan kell venni, akinek az álma – a tévhitekkel ellentétben – nem az volt, hogy mindenki zenész legyen az országban.
Ő nem zenére akart nevelni, ő emberségre akart nevelni a kultúrával, a zenével”
– fogalmazott.
Mint kifejtette, amíg ilyen épületeink vannak és „hazánk kultúrájának gyümölcseivel látjuk el gyermekeinket”, addig a kulturálatlanság és annak egy válfaja, az agresszió, nem jöhet létre.
A kultúra az emberré nevelésben segít
– húzta alá.
„Nagyon kíváncsi voltam, hogy a ligetvédőkkel mi van” – emlékezett vissza Sal Endre, a kötet szerzője, amikor a könyv megírására készült.
Sal ugyanis rámutatott,
a Városliget ma a világ legszebb közparkja, amely tele van turistával és magyarokkal. A ligetvédők azonban annak idején ellenezték a Liget Projektet.
A kötet szerzője megtalálta a ligetvédők Facebook-oldalát a nyár folyamán, az egyik posztjukban pedig akkor épp arra panaszkodtak, hogy egy esti filmforgatás miatt nem tudnak aludni a madarak a Ligetben.
Sal Endre rámutatott,
nemcsak arról van szó, hogy szép épületek épülnek, hanem arról is, hogy az emberek ezekben a terekben élik az életüket és a fejlesztéseknek, a szebb környezetnek köszönhetően megváltozik az életminőségük.
Úgy fogalmazott:
Ha valaki eljött a Városligetbe tíz évvel ezelőtt, akkor tett egy kört a kicsit büdös városligeti tó körül, evett egy száraz perecet, aztán hazament. Most meg elárasztják az emberek a Városligetet”.
A beszélgetés egy pontján Sal Endre felhívta a színpadra Földházi Árpádot is, aki a kötet fotóit készítette.
A Mandiner fotóriportere arra a kérdésre, hogy milyen módszerrel sikerült hatásos fotókat készítenie a kötetben szereplő épületektől, elárulta: amikor járja a várost és felfigyel egy jó pillanatra, szép fényjátékra, azonnal előveszi a fényképezőgépét.
Igazából ez volt a titok, hogy mindig legyen nála fényképezőgép”
– tette hozzá.
Így sem mindig olyan egyszerű rögzíteni a tökéletes pillanatot.
Volt, hogy vezetés közben annyira megfogta egy kiadós esőzés után előbújó napsugarak meleg fényének látványa, hogy azonnal félrehúzódott a Erzsébet hídon, hogy lefotózhassa. Ez lett az egyik kedvenc képe a most megjelent albumban.
Földházi Árpád arra is visszaemlékezett, amikor évekkel ezelőtt fotóriporterként a ligetvédők tüntetéseiről készített képeket. Mint mondta, látta az elszántságot a ligetvédők arcán, ezért is nagyon jó érzés számára, hogy mégis megvalósult a projekt és a Néprajzi Múzeumban ülhet most a fotóalbum átadóján.
A Budapest – Amire büszkék vagyunk című kötet december 4-től előrendelhető a Hitel Kiadó, a Libri és a Bookline felületein, a Libri boltjaiban december 13-tól lesz megvásárolható.
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád
Baán László az MCC rendezvényén elmondta: a múzeumok jövője azon múlik, képesek-e személyes élménnyé tenni a művészetet.
Izgalmas tárlatokkal készül a Magyar Nemzeti Galéria is.
A Kossuth-díjas zongoraművésszel „szomorúzenészekről”, Kárpát-medencei Liszt-dns-ről beszélgettünk és arról, tényleg olyan fontos kérdés-e, ki vezeti a Zeneakadémiát. Interjúnk.
A Szépművészeti Múzeum főigazgatója az Indexnek adott nagyinterjút.
Balázs Jánossal és a Nemzeti Filharmonikusokkal indítja klasszikus zenei koncertjeit a Margitszigeti Színház
Hetek, sőt hónapok óta várt már erre.
Sokan lemorzsolódtak.
A Mandiner kárpátaljai kényszersorozásokról szóló dokumentumfilmjének második részével rajta szeretnénk segíteni.
