Az áramkimaradás a kezdet, azt követi a hóesés – és Az eternauta világában a kihalás

Számos szcenáriót láthattunk és olvashattunk már arról, hogy miképpen reagálna az emberiség egy világvége-helyzetre. Az eternauta egy egészen új opciót mutat be.

Számos szcenáriót láthattunk és olvashattunk már arról, hogy miképpen reagálna az emberiség egy világvége-helyzetre. Az eternauta egy egészen új opciót mutat be.
Kozmikus színjáték ez, amelyben a szerző maga száll alá kíséretével a pokolba, hogy szembenézzen akár önmagával is. A Howard Phillips Lovecraft utolsó napja emellett gyönyörű. Csak nem szép.
Animált dínó, cuki kutyus, háború, kínai dráma és az első lengyel zombifilm. Lezajlott a 31. Lengyel Filmtavasz, és a sok hollywoodi produkció után a mozivilág valóban kitavaszodott.
Csihi-puhi, szuperképességű, legyőzhetetlen alakok, unalomig ismételt frázisok. Na, az utolsó, év végéről maradt, keményfedeles képregényekben ebből alig csurran cseppen valami.
Edgar Allan Poe vagy éppen csak az alteregója a vadnyugaton, dzsinnek és démoni teremtmények az indiánok mellett – hát ez a műfaj komolyan bármit elbír?
Kevés nosztalgikusabb emléket eleveníthetünk fel a nyolcvanas évekből, mint a Moncsicsi, a Gazdálkodj okosan, vagy a G.I. Joe, amely nyílt nyugati offenzíva volt az összeomló keleti blokkal szemben.
Némi ízelítőt kaptunk már abból, hogy New York egy alternatívája sokkal mocskosabb és halálosabb is lehet. Most pedig láthatjuk, milyen az, ha a noir Pókember útját halál szegélyezi.
Vajon a legnagyobb ellenségek együtt tudnak dolgozni, ha a szeretteik életéről és egy minden korábbinál nagyobb krízisről van szó? Az újító Halálos duó erről szól.
Amikor már azt hittük, hogy elolvastuk 2024 legjobb képregényeit, akkor akadt a kezünkbe a Vörös hős, ami könnyedén maga mögé utasítja a legtöbb tavalyi kötetet.
2024 a legtöbb szórakoztató ágazatban és műfajban nem volt egy gyenge év, így könnyedén lehet kedvenceket választani. A Troubadour év végére kiadott 1984 képregénye azonban megkavarja a rangsort.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a jeges leheletű, repülni képes Superman, vagy éppen a világot a sarkából kifordító Skarlát Boszorkány a legnagyobb csodatevő. De valóban így van?
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Miért mennénk Amerikáig, ha újat és izgalmasat kívánunk felfedezni, mikor a csodás Európa és az ősi Itália megannyi titkot és meglepetést rejteget?
Így aztán a Géniuszt olvasva totál hülyének érzem magam.
A rajongók állítólag Reeves-t szeretnék látni az új Martin Scorsese-filmben, pedig a John Wickből és saját képregényéből kiindulva a színész inkább életet vesz el, mintsem ad.
Stephen King esetében legalábbis mindenképp, még ha nem is teljes mértékben. Ezúttal ráadásul nemcsak egy új Joe Hill-képregény jelent meg, de egyéb köteteivel is újrázhatunk.
Bár magyarul szólalnak meg, így bárki megérti mondandójukat, kizárólag nemi erőszakkal és agresszióval képesek maguknak figyelmet szerezni.
A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
Toto meg a Marvelnél ugatja az egereket, miközben Óz bármit bekamuzik, hogy megtartsa hatalmát, és bár a macskákat is szeretjük, Alita hazai megjelenése a nagyobb durranás.
Sőt, nemcsak, hogy egy amerikai ikon partnere, de még a magyar történelem jeles pillanatait is hajlamos belecsempészni a munkáiba.