Apáink bűne mellett a tehetségük is a fiaikra száll?

Nyitókép: Joe Hill Rick Friedman/Corbis, Getty Images és Böjtös Gábor

Tegye fel a kezét, aki tinédzserként vagy fiatal felnőttként nem Stephen King rémtörténetein borzongott az éjszaka közepén, mikor a házban vagy lakásban már mindenki aludt! Persze biztosan akad kivétel is szép számmal, de elvitathatatlan a szerző munkássága és hagyatéka, amit akár a horror, akár a thriller, akár a dráma műfajában ajándékozott az utókornak. Legyen szó regényről vagy filmről, egy Tortúra, egy Halálsoron, egy Ragyogás vagy Álom doktor önmagáért beszél.

És ugyan soha nem gondoltam azt, hogy ő a horror koronázatlan királya (nálam Lovecraft előrébb helyezkedik a ranglétrán), az biztos, hogy sokat tett a műfajért. Ebben pedig fia, Joe Hill is egyértelműen a nyomában jár.

Merülés a félelemben

A Locke & Key – Kulcs a zárját című képregény és az abból készült sorozat után nem is lehetett volna nyilvánvalóbb, hogy a regények mellett az ifjú titánnak a képregényekkel is komolyan kell foglalkoznia. A nevében többszörös szójátékot vagy utalást is alkalmazó Hill House Comics (egyfelől ugye Joe Hill; illetve az 1963-as A ház hideg szíve alapjául szolgáló 1959-es történet, a Hill House szelleme) pedig pontosan ezt a feladatot látja el.

Az eredetileg 2020-as Merülés története szerint ugyanis 1983-ban a csúcstechnológiás fúróhajónak számító Derleth eltűnt az Északi-sarkkör közelében, évtizedekkel később azonban vészjelzés érkezik a hajó felől. A jel forrásának beazonosítását követően a Rococo International olajvállalat megbízza a Carpenter fivérek roncsmentő csapatát, hogy vizsgálják meg a szellemhajót.

A testvérek egy tengerbiológus és a vállalat egyik vezetőjének társaságában útnak is indulnak, hogy fény derüljön rá, mi okozta a hajó eltűnését, valamint hogy felszínre hozzák a holttesteket. A helyszínen azonban igen rövid időn belül kiderül, hogy a Derleth legénységének tagjai nem haltak meg, de nem is igazán élnek. Valamit pedig nagyon akarnak a felmentő seregtől.

Joe Hill Carpenter és Lovecraft nyomában

Mielőtt még bármi másra gondolnánk, John Carpenter a legegyértelműbb hatás a kötetet, avagy a teljes hatrészes minisorozatot olvasva. Carpenter fivérek, MacReady (A dologból, hello!), Északi-sarkkör – egyértelműbb nem is lehetne a főhajtás. De mint az extrákból kiderül, Joe Hillnek már a Szív alakú doboznál is Carpenter és a kiöregedett rocksztár képében Kurt Russell járt a fejében.

Elvégre ha már felhoztam Kinget és sokak vele való viszonyát, John Carpenter sem kevésbé fontos személy a rendezők között. Nevéhez olyan filmek fűződnek, mint A dolog, A köd, a Halloween, az Elpusztíthatatlanok, a Christine, A sötétség fejedelme, a lovecrafti hatású Az őrület torkában, a Menekülés New Yorkból, vagy éppen a vicces Nagy zűr kis Kínában és a minimális költségvetésből lett kasszasiker, A 13-as rendőrörs ostroma. A nyolcvanas években és a VHS korában szinte megkerülhetetlen alakja volt a filmeknek.

Carpenter mellett pedig H. P. Lovecraft hatásai is vitathatatlanok, de ennél többet inkább nem szeretnék mondani a spoilerek elkerülése végett,. Ezért csak annyit javaslok, hogy a képregények és a különleges képregények, valamint Joe Hill rajongói mihamarabb szerezzék be az igényes, keményfedeles kötetet, amely a teljes sztori mellett interjúkat és borítóvariánsokat is tartalmaz.

Más is van még Joe Hill tarsolyában

Vagyis inkább a Gabo Kiadó boszorkánykonyhájában, hiszen újrakiadásban megjelent a Furcsa időjárás és a Spóra is. Előbbi egy négy kisregényt tartalmazó kötet, történetenként nagyjából 100 oldallal, míg utóbbi egy igazán vaskos, keményfedeles formátumot kapott regény, amely közel 800 oldalon mutatja be, hogy Stephen King fia a Végítélet után hogyan képzel el egy másfajta világvégét.

Ezúttal sincs ez másképp. Kicsit talán túlértékeltnek tűnik a fiú, aki nem tud kilépni apja árnyékából, de szerintem nem is ennek kellene lennie az elsődleges célnak. Akár a túl hosszúra és néhol laposra írt Spórát veszem alapul, akár a Furcsa időjárást – melyből a Pillanatfelvétel talán a legérdekesebb és leginkább abszurd dráma, emiatt jobban is működik az átlagnál –, egyiknél sem azt érzem, hogy Joe Hillnek mindenképpen ugyanazt az utat kell járnia, mint apjának.

Ellenben a képregények. Ha egy kicsit jobban ráfeküdne erre a vonalra, a regényekbe invesztált energiákat és kreativitást pedig ebbe ölné, a Hill House Comicsra mindenképpen nagy jövő várna, mert szerintem szükség van erre a kicsit nosztalgikus, kicsit szatirikus, igényesebb horror-képregényes irányra. Legalábbis az első két történet alapján.

De nagyon bízom benne, hogy a Gabo az Egy kosár fej folytatását is elhozza, amivel teljessé válhat az eddigi sorozat, Joe Hill regényei mellett pedig a képregényeit is teljes körben megismerheti a hazai közönség.