Stephen King fia okozott némi fejetlenséget – képregény-újdonságok

Nyitókép: Böjtös Gábor

Nemrég beszámoltunk a budapesti Comic Conról, amelyre számos érdekes képregény megjelent a kilencedik művészet szerelmeseinek, a friss kiadványok között pedig egy igen masszív terméssel képviseltette magát a Gabo Kiadó is. Egy kultikus újrakiadás mellett két igen komoly kötetet sikerült piacra dobni, melyek közül az egyik Joe Hill, avagy Stephen King fiának a műve, míg a másik a DC világából mutat be egy lényegében sci-fi, mégis földhözragadtabb történetet, amely vallásháborúval és némi elnyomással színesíti a megszokott stílust.

Az Omegák

„Kyle Rayner, a Fehér Lámpás halott – és az Omegák ölték meg. Élő adásban. Az Omegák véreskezű lázadók, terroristák, vallási fanatikusok. Vagy hazafiak… a szabadság utolsó védelmezői az univerzum egyik isten háta mögötti szegletében. Attól függ, a Vega rendszer melyik lakóját kérdezzük.” – kezdi a fülszöveg, de nem eszik olyan forrón a kását, mert a látszat csal, Kyle mégiscsak életben van, az Omegák pedig mindenáron rá akarják venni, hogy csatlakozzon a Citadella elnyomásával szembeni harcukhoz.  

Van itt kényszer, fenyegetés és csábítás, mindent átsző az intrika, és miközben idővel már Kyle sem tudja, hogy ki lehet a jó, ki lehet a rossz, vagy van-e egyáltalán különbség a háborúzó és életeket nem kímélő oldalak között, lassan csak kiderülnek a múlt sötét titkai és eltemetett borzalmai. Ezzel együtt pedig lehull a lepel a konfliktus mögött álló erőkről, így Kyle-nak is döntenie kell. Nekünk pedig nem szabad feladnunk a 304 oldal végéig.

Az Omegák ugyanis egy nagyon különleges és érdekes képregény egy olyan világról, ahova a Zöld Lámpások be sem tehetik a lábukat, és ahol szinte semmi sem utal arra, hogy ez egy DC képregény. Tom King író és Barnaby Bagenda rajzoló lényegében egy sci-fit tett le az asztalra, aminél 

ráadásul a rajzok, a propagandát idéző borítók is nagyon sokat hozzáadnak az élményhez. Nem ez lesz a kedvenc képregényem, de a nehezen induló ismerkedés után meghálálta a belefektetett energiát és bizalmat.

Egy kosár fej

A Fekete telefonból vagy a Szarvakból film készült, a NOS4A2-ből és a Locke & Key-ből pedig sorozat, így Joe Hill elmondhatja, hogy már úgy is apja nyomdokaiban jár, hogy nem használja a nevét, ezzel valamennyire nulláról indulva – ami persze nem igaz, hiszen kevés jobb ajánlólevél akadhat annál, minthogy Stephen King fia is horrort ír. A Locke & Key után ráadásul újabb képregény született, melyben a Brody-szigeten rekedt June Branch szomorúan tapasztalja, 

És a fiatal lányra éppenséggel sokan fenik a fogukat, merthogy a fiúja besegített a valamilyen csúnya slamasztikába került helyi rendőröknek, miközben börtönből szökött fegyencek kószálnak a vízzel elárasztott, viharos szigeten. June-nak így egyetlen esélye van: mielőbb rá kell találnia Liamre, és persze a folyton átkozódó, könyörgő és fenyegetőző fejeket is helyre kell tennie, mielőtt megőrül a társaságukban.

Az Egy kosár fej a Locke & Key után ismét bizonyítja, hogy a kis King talán még jobban is ért a képregényekhez, mint a sima prózához, ráadásul ebben a sztoriban nagyon szépen kidomborodik a fekete humor, ami kifejezetten passzol a hetvenes éveket és a slasher műfajt egyszerre nagy tisztelettel idéző történethez. Az olasz Leomacs (Dylan Dog) pedig ezt a viccesen izgalmas és meglepő csavarokkal teli alapot önti olyan képekbe, hogy arról tényleg nem lehet, csak szuperlatívuszokban beszélni. Nagyon is ajánlott mű, szívesen olvastam volna tovább.

A holló (újrakiadás)

A bosszúálló szerelmes férfi történetét talán mindenki ismeri, ha más nem, hát a tragikus sorsú Brandon Lee miatt, aki az 1994-es filmadaptáció forgatásakor vesztette életét. Nem mellesleg pont érkezik a legújabb feldolgozás, az AZ szörny-bohócaként ismert Bill Skarsgård főszereplésével, így nem is jelenhetett meg jobbkor ez a keményfedeles, védőborítós, 272 oldalas kötet, amely első körben teljesen kifogyott a kiadónál, így szükség volt egy újrakiadásra.

James O'Barr története pedig, amit a saját tragédiája és egy újsághír ihletett, egyfelől 

A holló fekete-fehér oldalain igazi emberei érzelmek jelennek meg, jók és rosszak, gyönyörűek és borzalmasak, mindezt a bűn és a megtorlás oldaláról közvetítve, olyanok idézeteivel keretezve, mint Arthur Rimbaud vagy Charles Baudelaire.  

A holló így igazi művészet, a kisebb-nagyobb képeken különleges stílusban rajzolódik ki az olvasó előtt egy olyan sztori, amiből egyébként már többet is láttunk (akár a később született Spawnt is ide sorolhatjuk), és ugyan megtépi kicsit az ember szívét, ráadásul szerencsére a bosszú sem értelmezhető mindenki számára, mégis kultikus mű a végeredmény. És ez a kultikus mű a Gabonak hála méltó módon jelenhetett meg, még extra képek is kerültek a kötetbe, ezzel olyan kötelezővé téve a kiadványt, mint amilyen a Sandman magyar kiadása.

Van még, csak bírjuk szusszal

És persze ez még mindig nem a teljes felhozatal, ami a Comic Conra és annak környékén megjelent, de lassan feldolgozzuk mindazt a mennyiséget, ami ellepett minket. Többek között a Fumax különlegességei is váratnak magukra, de már nem sokáig.