Ez egy nagy különbség Magyarország és Lengyelország között (VIDEÓ)

Sok esetben, mikor aktuális vagy születésnapos hollywoodi mozisikerekről írok, az a reakció, hogy ne az amerikai filmeket nézzem, ha minőséget akarok. Ebben persze van igazság, de mint ahogy szinte minden más esetben, annak a bizonyos érmének ezúttal is két oldala van. Merthogy bőven akadnak jó, hangulatos, hatásos, vagy akár intelligens hollywoodi produkciók, csak ugye Amerika az egyik legtermékenyebb és legkeresettebb exportőr a nemzetközi piacon, ami miatt az ömlesztett módon érkező, tömegfogyasztásra ítélt alkotások között több a szemét is. Ugyanez pedig a kisebb piacokon is megfigyelhető, csak éppen értelemszerűen kisebb mennyiségben. Amit a 31. Lengyel Filmtavasz is bizonyít.

Az április 23. és 29. között, a Művész és Uránia mozi falai között lezajlott 31. Lengyel Filmtavasz kínálata persze nem a legrosszabb felhozatalból lett kiválogatva, ami miatt a hasonlat kicsit túlzásnak érződhet, de azt így is le kell szögezni, hogy a kilencfilmes válogatás sem csak kiemelkedő műveket tartalmazott. Mert ugyan díjnyertes dráma, nagy vihart kavaró történelmi eposz, őrült vígjáték is lehetőséget kapott, nem mindegyik produkció élt a kivételes helyzettel. És ugyan nem minden filmet sikerült megtekinteni, de amit láttam, az összességében azért egy valamit biztosan megerősített bennem: a továbbiakban még jobban odafigyelek a Filmtavasz felhozatalára.

Képregényből az animációba, horrorból vígjátékba, Kínából Lengyelországba

A lengyel illusztrátor, Tadeusz Baranowski munkáiból táplálkozó Diplo, a kis dinó például rengeteg ígéretet és ígéretes kalandot rejt magában, mikor arról mesél, hogy az alkotót hogyan próbálja kihasználni a munkáltató, amely nem a szerző valódi értékeivel, hanem a saját elképzeléseivel foglalkozik. Ennek apropóján került törlésre a képregényes kis dinó teljes világa, miközben a kölyök nemcsak megpróbál elmenekülni, de képes más dimenziókba, avagy más képregényekbe eljutni, hogy barátokat találva akadályozza meg végzetét.

A végeredmény így sem rossz, de láttunk már hasonlót és jobbat is, emiatt a másfél órás játékidő is hosszúnak és néha nemcsak vontatottnak, de túl elvontnak is érződik. Mintha az alkotók nem lettek volna tisztában azzal, hogy gyerekeknek vagy nosztalgiázó felnőtteknek írják a történetet, ami miatt az igazából egyik korosztályt sem célozza meg. Kicsit talán ugyanez a hibája Lengyelország első zombifilmjének is, de az Apokawixa legalább szinte végig szórakoztató, egyáltalán nem ül le, tele van szépen fényképezett jelenetekkel és ügyes poénokkal, gegekkel és kiszólásokkal.

Nem kifejezetten horror, inkább vígjáték, ráadásul a zombik is későn kapcsolódnak be igazán a cselekménybe, de akkor viszont kő kövön nem marad, a végeredmény pedig kimondottan izgalmas – kár, hogy a filmtavasz alatt talán erre a vetítésre jöttek el a legkevesebben. Annál többen voltak viszont a Minghun bemutatóján, amely egy nagyon szép, művészi dráma, Jan P. Matuszynski rendezésében, miközben nemcsak bemutatja a kínai hagyományok egy részét, de ügyesen bele is építi azokat a lengyel hétköznapokba. Lányos apaként nehéz volt nézni a gyászoló apa szenvedését, a végére azonban egészen pozitív fináléig sikerül eljutni, a lassú sodrású, art house jellegű produkció pedig megérdemli a figyelmet.

Ilyen volt a 31. Lengyel Filmtavasz

A 31. Lengyel Filmtavasz egyébként más izgalmakat is rejtett, ahogyan mindig, ezért a különleges, a budapesti Lengyel Intézet szervezésében és a Lengyel Filmintézet támogatásával megvalósított eseményt érdemes minden évben figyelemmel kísérni, hogy a megszokott klisék mellett akár a mainstreamtől eltérő ötletekkel valóban kicsit kitavaszodjon. Sőt, már csak a vendégek és beszélgetések miatt is érdemes elmenni a vetítésekre, hiszen a Minghun kapcsán például egy a kínai hagyományokat érintő interjút hallhattunk, de az Apokawixa rendezője, Xawery Zulawski is jelen volt, akitől a közönség is kérdezhetett, illetve egy exkluzív interjú erejéig a Mandiner mikrofonja előtt is sikerült megszólaltatni. A továbbiakban következzenek a válaszai, illetve néhány kérdés erejéig a Lengyel Intézet munkatársait is megszólítottuk.

A zombik voltak meg előbb vagy maga a cselekmény?

Az egész azzal indult, hogy 4-5 évvel ezelőtt megkeresett a TVN és azon belül is a Warner Brothers, hogy szeretnék, ha a fiatal nézőknek rendeznék egy filmet. Ehhez volt is egy kész forgatókönyvük, amit felajánlottak. Egy krimiről van szó, ami szerintük kifejezetten a fiatal közönségnek szólt volna, és amire röviden csak annyit válaszoltam, hogy márpedig a fiataloknak ez nem fog bejönni, nekik zombikra van szükségük.

Először nagyon csodálkoztak, aztán végül is belementek, így elkezdtük forgatni a filmet, de nem volt felhőtlen a viszony a stúdióval. Akadt nem kevés konfliktusunk a stáb és a TV-adó között, többek között már a címmel kapcsolatban is, mivel nekik nem jött be az Apokawixa. Ez egyébként Apokaliptikus partit jelent, azonban ők nagyon nem szerették volna, ha ezt a szót használjuk, mert mindenképpen meg akarták magyarázni.

A helyzetet csak tovább bonyolította, mikor a film felkerült az IMDb-re, ahol angol címet is kellett neki adni, ez pedig az It Came From the Water lett. Mi ezzel egyáltalán nem értettünk egyet. Így aztán párhuzamosan zajlottak a problémák a címek miatt, emellett terjesztési problémákkal is szembesülni kellett, de végül megérte a harc. A különböző streaming platformokon ugyanis nagyon jól működik a film.

De miért gondoltad, hogy a fiataloknak zombik kellenek? Vagy ahogy Brad Pitt életében is eljött a megfelelő pillanat, úgy ezúttal te akartál zombikat?

Fiatal korom óta szoros kapcsolatot ápolok a rock and roll és a punk közeggel, és hát ott a zombiknak mindig megvolt a saját helye. Emellett én is fiatalkorom óta élénken követem az ezzel kapcsolatos filmeket. Nyilván végignéztem Rodriguezt (Terrorbolygó – a szerk.), a korai klasszikusokat, és imádtam a The Walking Deadet is. Azt gondoltam, hogy elég jó párosítás lesz fiataloknak a zombikat bemutatni.

Meg hát itt van ez az egész mai apokaliptikus hangulat, hogy már itt van a sarkon és rögtön bekövetkezhet. És meg kell említeni a járványhelyzetet is. Mert az ötlet ugyan már a Covid előtt felmerült, de pont miután kitört a járvány, maga a TVN kezdett el ellenkezni és visszavonulót fújni, hogy az embereket a legkevésbé sem fogja érdekelni, hogy még a képernyőn is egy újabb járványt lássanak. De szerintem pont attól, amit átéltünk, az egész még valóságosabb, még valószerűbb lett. Emiatt sokkal jobban működik most.

Szerintem nagyon jól szórakozhattatok a forgatás alatt. Zombivá válni egy színésznek eleve nagyon vicces lehet. Szóval ennek egy nagyon jó hangulatú forgatásnak kellett lennie. Az volt?

Valóban nagyon jó buli volt. Egészen odáig, mikor el kellett kezdeni forgatni. Ez nyilván egy nyári forgatás volt, nyári történetet akartunk elmesélni. De van egy probléma az észak-lengyel nyári éjszakákkal: nagyon hidegek. Sőt, nemcsak nagyon hidegek, de nagyon rövidek is. Ezért minden áldott éjszaka, este kilenctől reggel hatig tudtunk csak forgatni, ennek hála pedig a harmadik hét végére mi is eléggé zombivá váltunk.

Ezen idő alatt ráadásul rengeteg kaland és kihívás akadt: például fontos szerepet játszik egy bizonyos medence – nos, ez a medence eredetileg nem létezett. Emiatt nekünk kellett kiásatni, majd a tűzoltóság segítségével feltöltetni vízzel. És az a víz bizony kilenc fokos volt. Emiatt elég nehéz volt minden este új önkénteseket toborozni, akik szerettek volna benne megfürödni. Amikor végzett egy turnus, akkor a végére vacogva, átfagyva és valóban zombiszerűen örültek a lezárásnak, de másnap megint új arcokat kellett találni a felvételekhez.

Tegyük hozzá, hogy nagyon kevés idő volt próbára, eléggé spontán alakultak ki a dolgok, és voltak olyan statisztáink, akik mintha nem egészen értették volna a feladatot. Nekik nagyon jellegzetes volt a mozgásuk, és nem annyira zombi-szerű, viszont emiatt könnyű őket kiszúrni. A fő probléma azonban, hogy ők voltak a legaktívabbak, mindenhol ott akartak lenni, emiatt előfordult, hogy egy jelenetben már meghaltak az épület egyik oldalán, majd ismét élőként tűntek fel a másikon – így a vágás során valahogy meg kellett oldani, hogy a jelenlétüket itt-ott kitakarjuk, elmossuk, kivágjuk azért, hogy ne ugyanazok a zombik szerepeljenek mindenhol. Őket egyébként sérült kenguruknak hívtuk a mozgásuk miatt.

Egészen odáig úgymond hihető zombifilmről beszélünk, hogy elterjed a fertőzés, elkapják, átalakulnak, de a vega zombi mindent visz, ahogy a „párja”, az algaember, avagy a bolond prepper is. Hogy jutottatok odáig, hogy szükség van rájuk?

Azt gondolom, hogy minden, magára valamennyire is adó zombifilmnek be kell emelnie valami új és saját ötletet a hagyományok közé. Az első zombifilmekben ugye a lassú, cammogó élőhalottak jelentek meg, aztán felgyorsult a mozgásuk, a The Walking Deadben pontos magyarázatot kapott a fertőződés, a mi ötletünk pedig a vegán zombi volt, ami reményt nyújthat vegán embertársainknak, hogy még ha utolér is minket ez a zombi-apokalipszis, akkor sem kell majd feltétlenül embert enniük, hanem megmaradhatnak a virágoknál.

Blitz pedig abszolút létezik és a forgatáson is dolgozott. Amikor a színész találkozott vele, akkor nagyon fellelkesült, hogy igen, ezt akarom. Valóban rendelkezik egy jurtával, de azt nem tudom, hogy tényleg kerékpárral generálja-e az áramot.

Eddig miért nem készült lengyel zombifilm?

Ez egy különleges zsáner, ami leginkább a rock and roll mentalitáshoz kapcsolódik. Szerintem Lengyelországban nem sok rendező található, aki ilyen gondolkodású és érdeklődik a műfaj iránt. Én viszont ilyen vagyok, és nagyon szeretem a zombis témát, ahogy a rock and roll és punk világban is jelen voltam.

Maga a horror műfaj mennyire jellemző a lengyel filmgyártásban?

Egyetlen fickó van, aki horrort készít nálunk, de egyébként ezt a szektort egyáltalán nem mondanám tipikusnak. Lengyelországban ez egy új dolog, eléggé lecsúsztunk róla, mert a lengyel filmgyártás sokkal inkább a művészibb mozifilmekről, drámákról és szociális problémákat bemutató alkotásokról ismert.

Mi jelenleg az állam álláspontja a filmgyártással kapcsolatban és miképpen támogatja azt?

Nem vagyunk hatalmas ország, de Lengyelországnak majdnem 40 millió lakosa van, emiatt szerint jó lehetőséget jelentünk, van értelme beleinvesztálni ebbe az iparba. Így jelenleg elég nagy piacot jelentünk a filmek, sorozatok, TV-produkciók világában, méghozzá, ha jól tudom, nagyjából 80 film/év a termelésünk.

És persze, Kelet-Európai módra a kormány nálunk is támogatja a filmgyártást, de egyben befolyásolja is az irányt. Ez időnként a jobboldalt, máskor a baloldalt jelenti, ami a nehezebb része a dolognak. Viszont nincs olyan, hogy a kormány megmondja, hogy erről forgathatsz filmet, erről meg nem. Tendenciák viszont akadnak. Olyan van, hogy az elmúlt 8 évben például főleg a történelmi események feldolgozásai kaptak támogatást és nagyobb hangsúlyt, most pedig, hogy változott a szél járása, inkább a szociális problémák, a háborúk, a női jogok kapják a figyelmet.

Lengyelországban nem igazán rendelkezünk független filmgyártással. Emiatt muszáj egy platformra vagy a kormány támogatására hagyatkozni. Viszont a gyártók nagyjából meghagyják a szabadságot az alkotóknak és az ötleteknek, a közös cél pedig az, hogy minél többen bemenjenek a moziba, ami a streaming szolgáltatók világában elég nehéz, mikor az egyhavi előfizetés kerül annyiba, mint egy mozijegy.

Milyen mennyiségben készülnek manapság lengyel nagyjátékfilmek?

2023-ban több mint 370 játékfilm, dokumentumfilm, animációs és rövidfilm készült
Lengyelországban. A lengyel filmek és sorozatok gyártására fordított kiadások meghaladják az évi 2,5 milliárd zlotyt. A film- és televíziós gyártásban résztvevő cégek, vállalatok száma egyre nő, és 2022-ben meghaladta a 12 000-et.

A lengyel sorozatok nagyon népszerűek mind a lengyel műsorszolgáltatók, mind a streaming szolgáltatók, elsősorban a Netflix, az HBO Max, az Amazon Prime vagy a Player.pl felületeken. Például 2022-ben a hagyományos és a streaming műsorszolgáltatók együttesen több mint 2,5 milliárd zlotyt költöttek lengyel produkciókra. 2023-ban 71 nagyjátékfilm készült Lengyelországban, ebből 47 mozifilm, 24 pedig tévéfilm. A 2025-ös évre 237 millió zloty rekordösszegű előirányzatot hagytak jóvá a lengyel filmek támogatására a Lengyel Filmintézeten keresztül (Polski Instytut Sztuki Filmowej, röviden PISF, a magyar Nemzeti Filmintézet lengyel megfelelője).

A játékfilmek legfeljebb 9 millió zloty összegig támogathatók. Kivételes esetekben a támogatás megemelhető, például történelmi filmek esetében, de ez nagyon ritka. A Lengyel Filmintézet nem támogatja egy adott film teljes költségvetését, mint Magyarországon. De támogatja a filmes rendezvényeket, az oktatást, a külföldi promóciót stb. A 31. Lengyel Filmtavaszt is bőkezűen támogatták.

Mekkora felhozatalból kell választani egy ilyen fesztiválra?

Fontos kiindulópont számunkra Lengyelország legnagyobb presztízsű filmmustrája, a minden év szeptemberében megrendezésre kerülő Gdyniai Filmfesztivál. Sok esetben az ezen a filmszemlén bemutatott és a versenyprogramban szereplő filmeket hozzuk el a magyar közönségnek a Lengyel Filmtavaszok keretében. 2023-ban például 16 nagyjátékfilm versengett az Arany Oroszlán díjért.

Természetesen ezen kívül is folyamatosan figyelemmel kísérjük, mi történik a lengyel filmgyártásban, és a lokális filmsikerek mellett a nagy nemzetközi karriert befutó lengyel filmeket is igyekszünk a programba beválogatni. Így fér meg egymás mellett például a Lengyelországban hatalmas sikernek számító Ürömszülők, a nagy vihart kavaró Fehér bátorság és a nemzetközileg egyre ismertebb Jan P. Matuszynski (Az utolsó család, Nem hagytak nyomokat) legújabb filmje, a Minghun.

Mi alapján dől el, hogy melyik mozifilmek kerülnek bemutatásra?

A válogatás során a Gdyniai Filmfesztiválon elismert és díjazott filmek mellett arra törekszünk, hogy a Filmtavasz programja mind a filmek témáját, mind a műfaját tekintve változatos legyen és tükrözze a lengyel filmipar sokarcúságát. Azaz, legyen közte a magyar nézők által oly kedvelt történelmi dráma, vígjáték vagy éppen családi film. Ugyanakkor többször előfordult már, hogy például egy évforduló kapcsán kiemeltünk egy-egy rendezőt, s a válogatásba az adott alkotónak több filmje is bekerült, egyfajta kis életmű-bemutatás keretében. Ilyen volt például Kieślowski, Zanussi és Wajda. Az idei válogatásba egy nagyon is aktív kortárs rendező, Xawery Żuławski munkáiból láthattunk kettőt, aki személyesen is tiszteletét tette az eseményen.

Akadnak hasonlóságok a magyar és a lengyel filmiparban lévő jellemzőket tekintve?

Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország is bevezette néhány évvel ezelőtt a filmgyártás ösztönzését. Az audiovizuális gyártás támogatási rendszerét, az úgynevezett „ösztönzőket” az audiovizuális gyártás pénzügyi támogatásáról szóló törvény szabályozza, és a Lengyelországban felmerült gyártási költségek visszatérítését kínálja a kiadások 30%-ig.

A PISF nem ad olyan magas támogatást, mint a magyar NFI. A költségvetés mintegy 50 százalékára lehet pályázni. Többet kapnak a debütálók és indokolt esetben a történelmi filmek.

Nyitókép: 31. Lengyel Filmtavasz