Hol van a valóság határa? – Pedro Almodovar új filmjéről

Hogy mit jelent az alkotói lendület kifulladása, arról órákat tudnék mesélni – pláne most, amikor olyan sok fronton és olyan sok átalakulás zajlik, hogy ember legyen a talpán, aki csak sejti is, merre induljon el a zűrzavarban. Nem mintha mezei napszámosként bármely valódi alkotóhoz – íróhoz, képzőművészhez, rendezőhöz – mérném magam, mégis, amiről Almodóvar beszél új mozijában, mindannyiunknak ismerős lehet: ha az életünk szekere egyszer elakad a rá esztelenül pakolt, eleve túlméretezett csomagok súlya alatt, nem olyan könnyű újra nekilódulni a ki tudja, még meddig tartó útnak. 

A Keserű karácsony egy ilyen elakadás, vagy ha úgy tetszik, újra nekilódulás története a szépprózában egy ideje divatos autofikció, azaz az önéletrajz-fikció mix filmes leképeződéseként. Erre már az első jelenetben vannak erősen utaló nyomok, a férfi főszereplő, a Keserű karácsony című forgatókönyve megírásán kínlódó, ősz hajú rendező figurája (Leonardo Sbaraglia) pedig nem hagy kétséget a valódi forgatókönyvírói-rendezői szándék felől: közelebb jutni annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy a fikció nem a megélt valóság egy másik, némelykor igazabbnak tetsző szelete-e. Pláne mert ahogyan szokás mondani, a legjobb történeteket tényleg mindig az élet írja; csak nem biztos, hogy bárkinek joga van a máséit is a saját szája íze szerint megrágni, aztán szépen kiköpni a nagyvilág elé. 

Persze Almodóvar nem lenne Almodóvar, ha ezt a dilemmát nem ragyogó, élénk színekbe és erős zenei pillanatokkal megtámogatott, menetrendszerűen előkúszó melankóliába csomagolná. És persze a nemekkel való játékba: Raúl például a saját fejében a kényszerűségből reklámfilmrendezővé avanzsáló, középkorú Elsává (Bárbara Lennie) változik, akinek a nemcsak testében, de lelkében is szép, fiatal tűzoltó élettársa (Patrick Criado) másodállásban sztriptíztáncosként dolgozik. Hogy a klisé kifordítása elég természetesen hat, az a szokásosan erős női sornak is köszönhető: a karácsonykor meghalt anyját gyászoló és a hivatásában már rég elakadt Elsa mellett lassan kibomlanak a barátnői, Patricia (Victoria Luengo) és Natalia (Milena Smit) furcsaságait megmagyarázó traumái is. 

És hogy ez az egész fura, az idősíkokat is folyton egymásra játszató katyvasz lesz-e valaha kultfilm, arra valószínűsíthetően nem a válasz – a Keserű karácsonyban hallott definícióján jót lehet mosolyogni: „olyan mozi, ami először megbukott, majd egy szűk nézői kör felemelte”. Nem mintha annyira rossz próbálkozás volna ez a spanyol mestertől, csak éppen a moziban végül valahogy mégis kikínlódott önmeghaladásnak nincs benne semmi nyoma. 

Keserű karácsony. Spanyol filmdráma, rendezte: Pedro Almodóvar. Július 2-ától a mozikban.

Nyitókép: Cirko Film Kft.