Az elmúlt 22 év kormányait az köti össze, hogy nem sikerült konszenzusos nemzeti célokat megfogalmazni és megvalósítani

„Az elmúlt 22 év kormányait – legyen szó a szocialista-liberális koalíciókról, a Fideszről, vagy a frissen hivatalba lépett Tisza-kabinet eddigi ténykedéséről – alapvetően az köti össze, hogy nem sikerült konszenzusos nemzeti célokat megfogalmazni és megvalósítani. Ha lettek volna ilyen közös igazodási pontjaink – úgy mint a rendszerváltás idején, majd utána 14 évig –, ma sokkal előrébb tartana az ország.

A folyamatos politikai egymásnak feszülés a társadalom egészségtelen működésének leglátványosabb tünete. A rendszer funkcionális zavarát jelzi egyrészt az is, hogy a Parlamentben kétharmados többséget szerző erők minden alázatot nélkülözve állandóan azt hiszik, hogy az egész ország mögöttük áll, ezért kontroll nélkül mindent megtehetnek. Másrészt minduntalan abban a lázálomban élnek, hogy rendszerváltást hajtanak végre. 2010-ben a Fidesz remélte azt a »fülkeforradalom« jelszavával, hogy új korszakot alapoz meg, amit el is nevezett a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Most pedig a Tisza Párt retorikájában köszön vissza ugyanez  az »előttünk minden rossz volt, most pedig minden jó lesz« hamis gondolata. 

Ez a szemlélet azonban alapjaiban téves. 

Egy érett demokráciában a döntések és intézmények szervesen egymásra épülnek: a korábbi eredményeket megőrzik, az értékekre  büszkén építkeznek tovább. Ahol a politika állandó forradalmi lázban égve a »múltat végképp eltörölni« ismert és tragikus jelszavát akarja kb. 15-20 évente megvalósítani, ott komoly a baj. Ugyanis akkor, amikor az elődök munkájának a teljes megsemmisítését, a politikai ellenfelek kriminalizálását tekintik a győztesek a feladatuknak, ott a fejlődés törvényszerűen megreked.”

Nyitókép: Illusztráció/Pexels