Gyere hozzánk podcastet készíteni!

Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!

A Magyar Művészeti Akadémia elnöke találkozót kezdeményezett Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterrel, amelyen a reményei szerint a startra kész Magyar Építészeti Központ és Múzeum ügye is szóba kerül majd.

Tudják már, milyen szerepet szán az új kormány a Magyar Művészeti Akadémiának?
A kormányzat részéről egyelőre óvatos gesztusokat érzékelek, de az nyilvánvaló, hogy lesz valamiféle átrendezés. A törvény húsz pontban szabja meg azokat a közfeladatokat, amelyeket az MMA-nak el kell látnia, hogy a Tisza-kormány ebből miket és milyen irányban kíván átcsoportosítani, majd eldöntik az illetékes szakemberei.


Beszélt a kultúráért felelős miniszterrel ez ügyben?
Még nem. Kezdeményeztem a személyes találkozót, a szükséges háttéranyagokat az MMA működéséről eljuttattam a minisztériumba, az az információm, hogy hamarosan sor kerül rá.
Mit fog mondani Tarr Zoltánnak?
Először is szeretném tájékoztatni miniszter urat arról a sokoldalú tevékenységről, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia végez; és érdeklődéssel fogadom majd, hogy az új kormányzatnak milyen elgondolásai vannak a magyar kultúrával kapcsolatban. Ami az eddigi nyilatkozatokban hallható: a területet teljesen politikamentessé kívánja tenni.
Egyetért ezzel?
A pártpolitika-mentességgel mindenképpen, az MMA eddig is így működött, és továbbra is a társadalmat éltető művészeti, közösségi értékek felmutatását tartja elsődlegesnek. Ráadásul az MMA tagsága világszemléleti – politikai – értelemben rendkívül heterogén,nálunk jól megférnek egymás mellett a jobboldali, baloldali, liberális, ellenzéki, kormánypárti vagy teljesen apolitikus művészek
– ez ugyanis nem téma közöttünk.
Ugyanakkor – nem véletlenül – létezik a kultúrpolitika fogalma, az pedig a mindenkori kormány felelőssége és feladata, hogy a fő irányokat és mozgásteret e téren kijelölje. Mi művészek az ismeretlen szférából hozzuk azt, amit a közösségnek és a közönségnek megjelenítünk. Saját területünkön – az „anyagtalan” zenétől az „anyagba kötött” építészetig – alkotva mutatjuk fel az értékeket. Akadémiánk szemlélete és működése ezeket a párhuzamos szálakat –mint egy kulturális vászon tartószálait – gyakorlati tevékenységgel köti össze keresztszálakkal, s teszi látható vászonná, képpé a társadalom számára.
Ugyanakkor a mindenkori kormányzat figyelme a teljes közösségre irányul, tehát a visszacsatolás,
a társadalmi szellemi, kulturális „jólét” segítése közfeladat.
Ehhez folyamatos párbeszédre, a közösségi lelki-szellemi folyamatok érzékelésére és elfogulatlan szemléletére van szükség. Sokrétű, színes, egymással párbeszédet folytató, diverzifikált művészeti élet fenntartása szükséges hozzá, amely tápláló szellemi értékek felmutatására képes a nemzet számára. Nem az a kérdés, hogy melyik művészeti felfogás az egyedüli igaz, melyik a ma progresszívnak tekintett – bár ezek lehetnek egy műhelypárbeszéd témái. Hanem, hogy a közkultúrába, azaz a hétköznapok beszéd- és viselkedéskultúrájába ezek miként képesek értékként beépülni. Nem a különböző művészi felfogások, hanem a hétköznapokat meghatározó, a szórakoztatás-szolgáltatásból is fakadó impulzusok és a művészeti tartalom között van a veszélyes törésvonal.

Lát ebben az egészben helyet az eredetileg az MMA égisze alatt, a Városligethez közeli Walter Rózsi-villa mellett létrejövő Magyar Építészeti Központ és Múzeumnak? A terveket és engedélyeket tekintve ez teljesen startra kész.
Erről is szeretném tájékoztatni Tarr miniszter urat, – mint ahogyan a beruházási és közlekedési miniszter úr esetében ezt már megtettem –, hogy több mint négyéves előkészítő munkával a megvalósítás küszöbére vittünk egy összművészeti jellegű múzeumot. Nevében az építészeti jelzőt hordozza, és kétségtelenül ez a fő profilja, de mi az építészetre, mint befogadó művészetre, a tervezett intézményre pedig mint minden művészet házára tekintünk. A Magyar Művészeti Akadémia összművészeti intézmény, ezt a sokrétűségét szeretnénk megmutatni ebben az új központban is. Építészeti prioritással, ami alatt két dolgot értek.
Éspedig?
A magyar építészeti, vagy ha úgy tetszik, a művészeti eredmények – gyökerek, kortárs eredmények, szárnyaló gondolatok – bemutatását.
Ugyanakkor az építészet az egyetlen olyan művészet, amely nélkül nem lehet élni, az más kérdés, hogy a többi nélkül meg nem érdemes.
Az építészet viszont alapigényt elégít ki; a lakhatás kérdése mindig is nagyon fontos volt, mostanában pedig még inkább előtérbe került. Már régóta az az érzésem, hogy polgártársainknak kevés az ismeretük e területen, ezért sem egy lakásvásárlás, sem a terveztetés során nem tudnak időben és kellően kérdezni – elkerülve a későbbi problémákat.
Ez az új centrum ebben is szeretne segítséget adni.
Nem az egyedül üdvözítő megoldást szeretnénk „kinyilatkoztatni”, pláne nem ízlésterrort gyakorolni. Sokkal inkább támpontokat adni ahhoz, mire érdemes odafigyelni a minél komfortosabb lakhatás vagy akár a környezetátalakítás érdekében; az otthonunk minősége tudat alatt jelentős mértékben befolyásolja az életünket. Ezek a beruházások több minisztérium portfóliójába is tartoznak. Az alapszolgáltatás (lakhatás, fenntartható környezet, a kultúra, a szemléletformálás (oktatás, nevelés), a területfejlesztés olyan területek, amelyekhez egy ilyen komplex szemléletű, szolgáltató szemléletű Építészeti Központ és Múzeum segítséget kíván nyújtani. Ezért is gondolom fontosnak, hogy a döntéshozók megismerjék ennek a programnak a megcélzott társadalmi értékeit és a közvetítés módját.
Egy olyan a társadalmi igényeket lefedő, szemléletében nevelő, informáló és példát felmutató intézményt terveztünk, amelyet az európai és az észak-amerikai építészeti és dizájnmúzeumok, illetve a legújabb trendek figyelembevételével alakítottunk ki. Munkatársaink közel hatvan kiállítást és negyven intézményt elemeztek ki a kiállítástervezési programhoz. Legjobb tudomásom szerint ma kevés olyan előkészített kulturális beruházás van Magyarországon, amelynek a kivitelezését akár holnap el lehet kezdeni. Az MMA befejezte a rendelet szerint meghatározott előkészítő feladatát,
s bármilyen formában kész együttműködni ennek az alapvető szolgáltatást nyújtó létesítménynek megvalósításában.
De nem biztos, hogy pont ilyesmire kellene most költeni – szólhat majd az egyik ellenvetés.
Úgy vélem, nemzetgazdasági léptékben egyáltalán nem túlzó az álmunk. Különösen, hogy az épülethez egy nyitott park is csatlakozna, benne játszótérrel, nyári mozis vetítési lehetőségekkel, egyéb programokkal. A kultúrát soha nem tartottam olyasvalaminek, amit négy fal közé, vagy modern algoritmusokba lehet szorítani, inkább a világra nyitott kapuhoz hasonlítanám. Az a legjobb, ha egy múzeum, kulturális intézmény találkozási pont is, bárki által szabadon bejárható helyekkel, mint például a Néprajzi Múzeum alsó szintje, ahova érdemes bemenni egy kávéra is.
Tudom, szűkösek a gazdasági lehetőségek, de nem hinném, hogy ez a határainkon is túlmutató, a Kárpát-medencei kapcsolatteremtést is szolgáló létesítmény megvalósíthatatlan lenne.
Az eszmei haszna viszont felbecsülhetetlen:
ha segítséget tudunk nyújtani ahhoz, hogy minél többen megerősödjenek a helyi identitásukban azáltal, hogy jól érzik magukat ott, ahol élnek, már megérte. Ezért vettük be a programba az építéssel és műszaki szolgáltatással érintett köztestületek elhelyezését is, annak érdekében, hogy ha valaki az építéssel, környezetalakítással kapcsolatban segítséget, támaszt vár, a szakterület bonyolult világában hozzáértő és autentikus útmutatást, segítséget kaphasson egy helyen.
Nagyon remélem, hogy a miniszter urak is látni fogják mindezt, és partnerek lesznek a további közös gondolkodásban. Napjainkban a környezetalakítással, építéssel, infrastruktúra-fejlesztéssel kapcsolatban parttalan párbeszédek – sajnos inkább elbeszélések, hangzatos kijelentések, töredékes igazságok – a jellemzők, mintsem az átfogó szemlélet.
A vagy-vagy látszatigazsága helyett a helyzetnek, a jövőalakítás hatásait felmérő, a fenntartható, éltethető fórum megteremtését tartjuk szükségesnek.
Amennyiben van világos, együtt lefektetett szempontrendszer, előbb-utóbb kialakul a mindenki számára elfogadható egyensúly. Mi az MMA-ban folyamatosan a harmonikus egyensúlyért dolgozunk külön-külön, az egyes tagozatokon belül és a nagy egész működtetése során is. A 2018-ban indult, mára tízezernél is több érvényes pályázatot magáénak tudó Művészeti Ösztöndíjprogramunk pedig a tökéletes leképeződése mindennek: a nyertesek számára nemcsak pénzbeli támogatást nyújtunk konkrét művészeti produktumok létrejöttére, hanem mentoráljuk is őket, ezzel közösséget is építve.

Ha már közösség, elképzelhető, hogy az új érában elindul egyfajta közeledés a párhuzamosan működő, a Magyar Tudományos Akadémia alá tartozó Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a MMA között?
Bízom benne, hogy létrejöhet a kormány, a SZIMA, az MMA és egyéb kulturális szervezetek képviselői között egy többoldalú rendszerszintű párbeszéd, amelyben minden résztvevő előadhatja a stratégiai javaslatait, terveit,
és közösen alakíthatjuk a közeljövő hazai kulturális életét.
Az MMA 2022-ben kötött együttműködési megállapodást az MTA-val, melynek része a SZIMA-val, mint szintén több művészeti ágat lefedő szervezettel való kapcsolat is. Azt gondolom, hogy fontos mind a SZIMA alapszabályában vállalt feladatainak megvalósításnak segítése, mind a szervezetben helyet foglaló művészek személyes megbecsülésének biztosítása. Én a sokrétű, egymás mellett megférő szemléletű művészeti életben hiszek, s ezt az elvet gyakoroljuk alapításunk és köztestületi munkánk során. Ezt megfelelő magatartással több szervezet, sőt több akadémia is szolgálhatja, ahogy erre példa a művészetekben kiemelkedő történelmi nemzetek is, nevezetesen Franciaország három, Olaszország hat akadémiája.
***
A Művészeti Ösztöndíjprogramja fennállása óta idén fontos mérföldkőhöz érkezett: a programra benyújtott érvényes pályázatok száma meghaladta a tízezret. Idén közel tizenegyszeres túljelentkezés mellett 1063 alkotó nyújtotta be pályázatát a hároméves művészeti alkotómunkát támogató ösztöndíjra, amelyet immár kilencedik alkalommal hirdetett meg az MMA. A program szakmai lebonyolítója az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI).
A 2018-ban indult − programszerű, három évre szóló – ösztöndíj célja az alkotó- és az előadó-művészeti, valamint a művészetelméleti tevékenység támogatása, azok anyagi feltételeinek megteremtése mellett az ösztöndíjasok szakmai kapcsolatainak bővítése, alkotásaik népszerűsítése, életpályájuk dokumentálása. Az indulás óta eltelt időszakban 2026-ra összesen 11 003 pályázat érkezett a programra, ami fontos mérföldkőnek számít. Az MMA 2026–2029. évi művészeti ösztöndíjprogramjára rekordhosszúságú ideig, 2026. február 10. és 2026. április 13. között lehetett jelentkezni, ami azt jelenti, hogy a művészek 62 napon keresztül nyújthatták be pályamunkáikat.
A művészeti alkotómunkát támogató pályázaton a nyertesek a pályázathoz benyújtott munkatervük megvalósítására
havi kétszázezer forintos juttatást kapnak három éven át.
Az építőművészet, a film- és fotóművészet, az ipar- és tervezőművészet, az irodalom, a képzőművészet, a művészetelmélet, a népművészet, a színházművészet és a zeneművészet kategóriákban idén 1063 pályázatot nyújtottak be, amelyekből 1039 volt formai és tartalmi szempontból is érvényes. A legnépszerűbb művészeti ágnak – az elmúlt évhez hasonlóan – a képzőművészet bizonyult, a második helyre a film- és fotóművészet került. Míg az előbbire 252, addig az utóbbira 161 pályázatot adtak be a 18 és 50 éves kor közötti jelentkezők. A harmadik legnépszerűbb művészeti ág idén az ipar- és tervezőművészet lett, 153 benyújtott pályázattal megelőzve a népszerű zeneművészetet.
A képzőművészet kategóriában 17, a film- és fotóművészet kategóriában 16, az építőművészet kategóriában 7, a művészetelmélet kategóriában 8, a színházművészet kategóriában 8, az irodalom kategóriában 11, a népművészet kategóriában 8, az ipar- és tervezőművészet kategóriában 15, míg a zeneművészet kategóriában 10 főnek ítélte oda a döntőbizottság a három évre szóló ösztöndíjat.
A tavalyi évhez hasonlóan a pályázatok több mint felét (541 pályamunka) az utolsó napon nyújtották be a jelentkezők. Az ösztöndíjasok körében a határon túli magyar alkotók aránya évek óta stabil, általában 8–10 százalék körül alakul. A nemek megoszlása kiegyensúlyozott képet mutat. A 2026. évi nyertesek 46%-a nő, míg 54%-a férfi, de például 2022-ben a támogatottak 51 százaléka nő volt. Az életkori összetétel alapján megállapítható, hogy bár az ösztöndíjasok között jelentős számban találhatók 18 és 30 év közötti alkotók, a többséget a középkorú, illetve a 35 év feletti korosztály képviseli.
Az előzsűri kiválasztotta az általuk 20 legértékesebbnek tartott pályázatot, rangsorba állította azokat, majd szöveges értékeléssel együtt továbbította a döntőbizottság tagjai részére. A 10 tagú döntőbizottságot az MMA elnöke és az általa felkért bírálóbizottsági tagok (az MMA művészeti tagozatainak vezetői) alkották: Turi Attila (a bizottság elnöke), Bazsinka József, Jánosi Zoltán, L. Simon László, Rátkai Erzsébet (Nagy Viktor helyetteseként), Salamin Ferenc, Sára Ernő, Szerényi Béla, Szurcsik József, Zsigmond Dezső. A támogatásra érdemes munkákat az akadémikusok külső szakértők bevonásával, velük együttműködésben bírálták el. A pályázati, támogatási időszak kezdete 2026. szeptember 1., a támogatási időszak vége 2029. augusztus 31.
A nyertesek névsora megtalálható az MMA MMKI vonatkozó honlapján: MMA Művészeti Ösztöndíj Program
Az elmúlt időszak sikeres kezdeményezései – a művésztelepi táborok, az Art Residency és az Essentia Artis összművészeti fesztivál – után újabb programsorozattal bővül az ösztöndíjas művészek bemutatkozási lehetőségeinek köre. A Nyáreste a Hild-villában címmel induló programsorozat az évszak hangulatához illően, kötetlen formában kínál találkozási lehetőséget az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram alkotói és a közönség számára, bemutatva az ösztöndíjas művészek sokrétű alkotói munkásságát.
Nyitókép: Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramjáról szóló sajtótájékoztatón. (Fotó: MMA)
