Nem olajágat hoz a miniszter

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter a napokban a Sopronban megszervezett Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón megismételte azokat a vádakat, melyek szerint az előző kormány beleszólt az egyházak ügyeibe, azok ezt pénzért vagy félelemből hagyták. Újra kijelentette azt is, hogy a Tisza-kormány semmit nem fog kérni az egyházaktól. Ezenkívül az „egészen gyomorforgató” jelzőt használta arra a „kereszténynek nevezett” politizálásra, ami Euró­pában tapasztalható – arról nem szólt, hogy a Tisza Párt abban az EP-frakcióban ül, amelynek a legtöbb tagszervezete kereszténydemokratának nevezi magát. Azt a vádat is elismételte, hogy politikai ellenfelei álkeresztények. „Néha szinte szeppukut volna kedvem elkövetni a parlamentben, ahogy hallgatom azokat az ellenzéki képviselőket, akik keresztény értékekről beszélnek, miközben pontosan tudható, hogy a szavaik és az életvitelük között mekkora a szakadék. Attól nem lesz keresztény a politika, ha állandóan keresztény Magyarországról beszélünk” – fogalmazott. Az egykori református lelkész saját egyházára külön kitérve azt állította, hogy a kommunizmus idejéhez hasonló állapotok uralkodnak benne. 

Tarr látszólag arról beszél, hogy az előző kormánnyal ellentétben ők jóságos finanszírozói lesznek az egyházaknak, és nem várnak majd el semmit a pénzért cserébe – más kérdés, az egyházi vezetők és klerikusok nagy közönség előtti megalázása azzal, hogy megalkuvóknak állítja be őket, valóban a béke olajágának látszik-e az eklézsia szemszögéből. 

A miniszter nem először mond ehhez hasonlókat, és valószínűleg nem is utoljára, pedig a Mandinernek három történelmi keresztény egyház – a katolikus, a református és az evangélikus – korábban már határozottan tagadta, hogy nekik megmondta volna a kormány, mit tegyenek. Az sem mindegy, egy politikus milyen fórumon ekézi nyíltan és vérbő szókészlettel politikai ellenfeleit. 

„Az ötnapos program központi üzenetét az Apostolok cselekedetei 8. fejezete 31. versének részlete adja: a mai véleményektől, elvárásoktól és lehetőségektől hangos világunkban a fiatalok – a közösségi média, az influenszerek, az AI, a fake news és a deepfake okozta – hatalmas kommunikációs zajban kénytelenek élni; sokan érzik magukat elveszettnek, útmutatást, magyarázatot, megerősítést vagy vigaszt várnak” – írták az evangélikus ifjúsági találkozó szervezői. 

Kérdezném: ellenfelek politikáját gyomorforgatónak nevezni, valamint nyilvánvaló politikusi túlzásból a kommunizmus totalitárius diktatúrájával összevetni az előző tizenhat évet a zajban való útmutatás, a magyarázat, a megerősítés vagy a vigasz kategóriájába tartoznak? Tényleg ez lenne a nagy szakítás az előző tizenhat év politikai kereszténységével? 

Arról volt szó, hogy nem ez lesz. Hogy nem lesz átpolitizálva minden, főleg az egyházak, a hitélet nem – ezt Tarr Zoltán nem győzte hangsúlyozni. A miniszter és egykori református lelkész nem irtja az általa – szavakban legalábbis – megvetett politikai kereszténységet, hanem a feje tetejére vagy inkább a maga javára fordítja: a keresztény Magyarország emlegetése helyett Tarr miniszteri tekintélyével zsűrizi, melyik politikus, melyik párt igazi keresztény, és egyelőre – mit ad Isten – egyetlen ellenfele sem bizonyult annak, a saját közösségében pedig még senki ellen nem volt kifogása. Nem is valószínű, hogy lesz, hiszen ő is politikus, ezt ne felejtsük el! 

Ráadásul úgy tesz, mintha ha ő és a kormánya mentenék meg, szabadítanák fel azt az egyházat, amely túlélte a katakombák, a nácizmus és kommunizmus időszakát is, sőt nemcsak túlélte, a dolgok végső értelme szerint minden időkben szabad volt, és az is marad. Ha ez nem politikai kereszténység, annak is a messianisztikus válfaja, akkor semmi nem az. Óvatosan jegyzem meg: a messiáshoz mérve a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter is csak egy bukott, bűnös ember.

Nyitókép: Shutterstock