Baka kapcsán: a nemzet egységét nem lehet olyanra bízni, aki történelmi sebeket szakít fel döntéseivel

Még négy hónapja sincs, hogy a Tisza Párt teljesen rátelepedett a magyar közéletre, de az a fajta gátlástalan politikai cinizmus, amit azóta produkálnak, már rendkívül fárasztó. Van valami mélyen lehangoló abban, amikor a magát „új korszaknak” hazudó formáció Baka András nevével házal mint a nemzet egységét – micsoda pofátlan eufemizmus! – megtestesítő államfőjelölttel.

Nézzük tisztán a képet, mindenféle jogászi maszatolás nélkül. Abból volt már épp elég.

Adott egy ember, aki Strasbourgban, a kényelmes bársonyszékből nézve úgy gondolta: teljesen rendben van, ha a tatai sortűz egyik felelősét, Korbely Jánost mentesítik a felelősségre vonás alól. Emlékeztetőül: 1956-ban Tatán fegyvertelen civilekre nyitottak tüzet. Egyikükbe harminchat golyót eresztettek. Harminchatot! Baka úr szerint azonban ez belefért a nemzetközi jogi keretekbe, és büszkén vállalta, hogy szavazatával segített tisztára mosni a gyilkost. Hogy lehetne a nemzet egységének őre az, aki számára egy '56-os karhatalmista mentegetése „jogilag megalapozott” döntés? 

És akkor itt van 2006 sötét ősze. Magyar Péter – aki szereti magát a rendőri terror áldozatainak nagy pártfogójaként lefesteni – egy olyan embert tol maga előtt, aki bíróként mindent megtett, hogy ezek az áldozatok véletlenül se kapjanak elégtételt. Baka András volt az, aki foggal-körömmel küzdött a semmisségi törvény ellen. Az ellen a törvény ellen, ami végre kimondta volna: 

Dukán Dániel esete tűpontosan megmutatja a bakaista „jogállamiság” arcát: hiába verték meg, hiába tartották fogva ártatlanul, a Baka vezette tanács elutasította a kártérítési igényét.

A legszebb az egészben mégis a közjogi pávatánc, amit a volt főbíró előad. Emlékszünk még 2011-re? Akkor Baka András teli torokból kiáltott diktatúrát, mert az új Alaptörvény átmeneti rendelkezéseivel megszüntették a mandátumát. Akkor azt mondta – és most idézem a Figyelőből –, hogy „elképesztő”, ha egy közjogi méltóságot így távolítanak el, mert a mandátum kitöltése a jogállamiság „alapvető biztosítéka”.

Ehhez képest ma mi történik? Ugyanez a Baka András most vígan és dalolva ülne be Sulyok Tamás helyére, akit – lássunk csodát – pontosan egy alkotmánymódosítással pöcköltek ki a székéből. De most hirtelen ez már nem „elképesztő”. Most ez már a „foglyul ejtett állam felszabadítása”. 

Ha őt váltják le, az a sötét önkény; ha ő ül a „leváltott” helyére, az a demokrácia hajnala? Ez a fajta mérhetetlen gőg és elvi rugalmasság (vagy inkább elvtelenség) minden, csak nem államfői karakter.

Magyar Péter pedig, aki Gulyás Gergellyel együtt emelt szót 2006-ban az erőszak ellen, most egy olyan figurát emel pajzsra, aki a barikád túloldalán állt. Ez már több mint politikai kapkodás. Ez a saját múltja és a saját választói totális elárulása.

Baka András nem a megoldás, hanem a probléma része. Ő az a figura, aki 1990-ben még MDF-esként beszélt az alkotmányról, majd a régi, szovjet típusú alaptörvény foltozgatása mellett érvelt, aztán Strasbourgban küzdött a nemzet érdekei ellen, most pedig Magyar bábjaként/segítőjeként térne vissza.

Aki 1956 gyilkosait mentegeti és 2006 áldozatait hagyja cserben, az egyszerűen alkalmatlan. Nem jogilag – hiszen a paragrafusokat úgy csűrik-csavarják, ahogy épp a Tisza-frakciónak tetszik, és Baka úr minden bizonnyal kiválóan ért is ehhez –, hanem erkölcsileg. Márpedig egy köztársasági elnöknél a morális iránytű az egyetlen, ami tényleg számít. Bakánál ez az iránytű nem észak felé mutat, hanem mindig arra, amerről a hatalmi szél fúj. Köszönjük, de ebből a „felszabadításból” a jobboldal, és úgy általában a józan eszű magyar ember nem kér.

Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala