Zseniális oktatófilmet készített Lannert Judit

(Ha a jövőben szeretne rögtön értesülni Francesca Rivafinoli legújabb cikkeiról, akkor IDE kattintva iratkozzon fel a szerző Substack-oldalára!)

***

„Óriási kár, hogy a készségeket szívügyének tekintő Lannert Judit lefelejtette minisztériumbejárásos videójáról a megfelelő címet – ha odatette volna az elejére, hogy „Keresd meg, hány humán készség hiányát fedezed fel a kisfilmben – rövid elrettentő továbbképzés tanév előtt”, máris teljesülhetett volna a nevelési cél. Kreatív és interaktív, sőt, némileg humoros módon sikerült volna demonstrálnia a miniszter asszonynak, hogy miért is kell az iskolának fejlesztenie az úgynevezett „soft skilleket”, magyar terminussal „humán készségeket”, továbbá miért elengedhetetlen, hogy maguk a pedagógusok is pallérozzák magukat e tekintetben.

Az Európai Foglalkoztatási Szolgálat öt olyan készséget emel ki, amely mostanában elengedhetetlen lesz a munkaerőpiaci boldoguláshoz, és amelyet ezért az oktatási rendszernek is erősítenie kell: alkalmazkodóképesség, érzelmi intelligencia, kritikus gondolkodás, digitális jártasság, valamint a döntések etikai vonatkozásainak átgondolása.

Vegyük sorra. Alkalmazkodóképesség. A május 13-án hivatalba lépett Lannert Judit augusztus 9-én, vasárnap délelőtt végigmutogatja munkahelyét a Facebook népének: a falakon lévő képekről kifejti, azok elvileg családbarát hangulatot akarnának árasztani, de őt a Grimm-mesék ijesztő illusztrációira emlékeztetik. Majd „döbbenetes élményként” odavezet minket a recepciós pultra hasonlító, mivel takarással ellátott íróasztalhoz, és leszögezi: valahogy ez „munkára kevésbé alkalmas”, ráadásul – hangsúlyozza egy könyvespolcos szekrény mellett keseregvén – a könyveknek se talált rendes helyet.

Nos. Az alkalmazkodóképesség ott kezdődik, hogy amikor május 13-án birtokba veszem az irodámat, és zavar, hogy nincsenek fiókok az íróasztal alatt, akkor ha más megoldás nincs, akkor a vagyonnyilatkozatom szerinti csinos megtakarításaimból május 14-én beszerzek oda egy guruló irattárolót. De semmiképp sem panaszkodom miatta augusztus közepén a választópolgároknak. Ha poszttraumás stressz szindrómám lesz a falakon lévő képektől, amelyek egyikén például három gyerek egy fa árnyékában futkározik, akkor fogom magam, és szépen leemelgetem a falról az alkotásokat, elvitetem a raktárba, és ideiglenes jelleggel nézem a fehér falat, vagy rakok helyükre mást.

Pedagógusként hogyan várhatom el a diáktól, hogy agyának intenzív használatával igyekezzék megoldani egy fogós feladványt, ha maga az oktatási miniszter a pofonegyszerű „nem tetszik a kép a falon, mit tegyek?” kérdésre sem próbál választ találni?

És pláne hogyan bírja a tanár munkára az iskolapadban ücsörgő diákot, ha a miniszter asszony beiktatása után három hónappal csak ácsorog az ergonomikus irodaszék és a tágas íróasztal között, lamentálván, hogy azok munkára kevéssé alkalmasak? Továbbá, ha a házelnök asszony a míves parlamenti széket pikk-pakk lecserélhette, az oktatási miniszternek miért nem sikerül leselejteznie egy szimpla irodai asztalt, ha tényleg akadályozza őt a munkában az, hogy esztétikailag nem elégedett a bútordarabbal?”

Fotó: MTI/Soós Lajos