Szívesebben nézem a meztelenséget, mint az erőszakot. Így születünk, nem lőfegyverrel a kezünkben – Erick Avari a Mandinernek

Nyitókép: Böjtös Gábor

Erick Avari Hollywood egyik különleges és könnyen felismerhető karaktere, aki a nyolcvanas és kilencvenes években szinte a semmiből építette fel a karrierjét, majd 2001. után mélyrepülésbe kezdett, hogy egy komoly traumát és gerincműtétet követően visszavonuljon. Ettől függetlenül vállalt fontos szerepet a Jézus és tanítványai életét bemutató, applikációból már magyarul is nézhető A kiválasztottak (The Chosen) sorozatban, mi pedig erről és múltjáról kérdeztük a 72 éves, a Budapest Comic Conra is ellátogató színészt.

A családodnak Indiában eleve komoly kapcsolata volt a filmgyártással, így adja magát a kérdés: mindig is színész akartál lenni?

Igen! De hogy hogyan legyek az, az már egy egészen más kérdés volt. Különösen ott, ahol felnőttem. Nem beszéltem jól a Hindit. Indiában azt hiszem, összesen 18 élő nyelv volt akkoriban. Én egy Nepálhoz közeli kisvárosban éltem, ahol a nepáli mellett az angol számított akkor beszélt nyelvnek. Abban biztos voltam, hogy nem a bollywoodi műfajban akarok érvényesülni, inkább a színpad az én területem és Shakespeare-t akarok játszani. És hogy ezt hogyan érhetem el, nos, az volt a nagy kérdés.

A hatvanas évekről beszélünk, amikor elmehettél bárhova, vihetted a rúpiát, amid volt, csak éppen az sehol máshol nem ért lényegében semmit. Emiatt leginkább az tudott külföldön érvényesülni, akinek kapcsolatai akadtak. Az Egyesült Államok nagyon messzinek tűnt. És ez csábított. Hogy a Broadwayre mehessek. Én csak a végzettségemmel és egy táska ruhával érkeztem, de előbbinek hála érvényesülni tudtam. 

A családi örökségem a filmipar. Anyai ükapám komoly szerepet vállalt az indiai filmgyártásban, de ezt csak később tudtam meg, New Yorkban, mikor a családfámat kutattam. Olvastam egy nagy moziról, és ott volt az ükapám, aki ráadásul a némafilmből a hangos flmbe vezette az indiai filmeket. Apai ágon olyan nagyapám volt, aki a semmiből építette fel magát, nyolc általánossal, majd a város polgármestere lett, és épületeket vett, hogy azokból mozi legyen. Szóval a családom tényleg szoros kapcsolatot ápolt a filmekkel. Ez lényegében a véremben volt.

Tulajdonképpen már visszavonultál, mikor Dallas Jenkins megkeresett Nikodémusz szerepével A kiválasztottakban (The Chosen). Miért vállaltad el?

Elég komoly balesetem volt a színpadon, lényegében eltörtem a gerincem. Előtte nagyon aktív voltam, szinte folyamatosan dolgoztam, emellett nagyon szerettem táncolni, szerettem a musicaleket. 

Repülni utáltam, ezért vettem egy lakókocsit konyhával és zuhanyzóval, és a kutyámmal elindultunk. Négy éven át utaztunk, bejártuk az országot, közben persze egy ilyen komoly gazda-kutya kapcsolat alakult ki. Aztán a kutyám elpusztult. Rajta kívül akkor semmim nem volt. Amit nagyon rosszul éltem meg. (Itt szünetet kellett tartanunk, mert Ericket elöntötték az emlékek.)

Két héttel azután, hogy a kutyám elpusztult, megkaptam ezt a forgatókönyvet, amit nagyon jónak találtam. Kiváló lehetőségnek tűnt, hogy kicsit a gondolataimat is eltereljem. Eleve elsőre csak négy epizód volt tervben, azzal a lehetőséggel, hogy ha elég pénz gyűlik össze, akkor ebből több is lehetséges. Szóval belevágtam, mert tetszett. Nehéz volt, mert másfél hónappal korábban volt a gerincműtétem, ami elég komplikált. 

Végül rábeszéltek, és nem bántam meg. A szerep is nagyon izgalmas, emellett fiatal, kevésbé képzett színészekkel dolgozhattam, ami folyamatos fejlődést jelent, és ez nagyon jó érzés, nagyon élveztem.    

Akkor ha eljut odáig a sorozat, ismét elvállalod Nikodémusz szerepét?

Dallas! Ezt Dallas Jenkins tudja megválaszolni! (nevet)

Hogy érzed, mik a különbségek a ‘80-as és ‘90-es évek és a modern idők filmgyártásában? Szerinted melyik volt jobb?

Fiatalként, mikor a nyolcvanas években kezdtem, minden nagyon új volt, minden nagyon csillogó, én pedig kezdőként elvárások nélkül dolgozhattam. Később aztán persze, ahogy fejlődsz, az emberek hozzáállása is megváltozik, ami egyfajta nyomást helyez az emberre, hiszen már elvárásaik vannak. Ez eleve jelentős különbség. A 9/11-es esemény pedig mindent megváltoztatott. Ekkor a karrierem mélyrepülésbe kezdett. Mert 2001 után minden szempontból – név, külső és a többi – én lettem az a fickó, aki tökéletes a terrorista szerepekre, amikből egyik jött a másik után.

Én meg mondtam, hogy nem leszek terrorista. Az ügynökök, producerek nem szeretik, ha nemet mondanak nekik. Elsőre még megemelik a felajánlott összeget, de második alkalommal azt mondják, hogy „ez meg kinek képzeli magát, hogy nemet mond nekünk?!” Onnantól nem tudtam egy orvos vagy más kifinomultabb karakter szerepét megszerezni, ami megtörte a karrierem. És mindig tartottam magam ahhoz az elvhez, hogy terroristát nem vállalok, ahogy vallásos szerepet sem. Jó, ott A kiválasztottak, ami elég vallásos. (nevet)

Persze, és ez talán hipokrita dolog, de lett volna olyan szerep, amit elvállalok. Mint például egy Michael Mann-filmben. Ott ki vannak dolgozva a karakterek, nem csak azért lettem volna terrorista, hogy legyen egy terrorista. Ami ma még más, és amit nem szeretek az az, hogy egyre inkább az akción és az erőszakon, a bosszún van a hangsúly. 

Ez beépül a mindennapokba, az emberek életébe, akik fegyverrel járkálhatnak. És ha nem tetszik, amit mondasz… ki tudja? Ez a szórakoztatóipar bűne. Nemcsak a mozié, de a videójátékoké is. Ott lelövöd az embereket. Túl sok a düh és a harag. Ez számomra nagyon zavaró. A kiválasztottak pont ezért különleges. Ott egy komoly történet van, amit sikerült kidolgozni. Máshol a történetre kerül a legkisebb hangsúly, inkább az akció, a zene, a meztelenség fontos. 

De a független filmeknek pont ez a szépsége: nincs pénz a nagy jelenetekre, így az írásra fordítják az energiát.

Van esetleg bármiféle álomprojekted, amit még szívesen elvállalnál? Egy rendezővel vagy színésszel?

Amit nagyon szeretnék eljátszani, az Lear király szerepe. Egyszer eljátszottam, még nagyon fiatalon, ami nem volt olyan nagy dolog. Ez egy hatalmas szerep, ami bámulatos. Számomra Lear király Shakespeare legnagyobb alkotása. Minden benne van, amit csak egybe lehet gyúrni, ráadásul elképesztően dinamikus és izgalmas módon. Szóval ez az a szerep, amit nagyon szeretnék újra eljátszani.

Mondjuk, Kenneth Branagh-gel?

Igen! Szüksége van az embernek… nekem lenne szükségem egy nagyon erős és határozott rendezőre, aki alaposan a mélyére ás a karakternek és a történetnek. Csodálatos volna.

Köszönjük az interjút!