Nehéz olyan mozifilmről azt állítani, hogy szép, amely kiszaggatja és megrágja a lelked, de mást nehezebb lenne mondani róla. Stephen King Halálsoron című történetének adaptációja a szívedig hatol.
Egyre sötétebb fellegek gyülekeznek a kisváros felett, ahol semmi sem az, aminek látszik, de minden veszélyt hordoz magában.
Stephen King esetében legalábbis mindenképp, még ha nem is teljes mértékben. Ezúttal ráadásul nemcsak egy új Joe Hill-képregény jelent meg, de egyéb köteteivel is újrázhatunk.
Mintha csak Stephen King írta volna meg a Lost folytatását, egy elszigetelt kisvárosba helyezve a cselekményt, ahol bármi megtörténhet.
A Carrie-t a felesége halászta ki a szemetesből, egy évvel később megjelent második regényét azonban már nem kellett és nem kell megmenteni, hiszen vámpír módjára támad fel sokadjára.
Michel Houellebecq életrajzi könyve messze a kozmikus horror és a lovecrafti borzalmak mögé nézve rántja le a leplet a modern irodalom talán legmeghatározóbb emberéről.
A horroríró szerint bár „Biden remek elnök volt, itt az ideje, hogy bejelentse, nem indul a választáson”.
Joe Hill ezúttal a kulcsok és misztikum helyett inkább a slasherek világában merült el, míg a hírhedt holló is visszatért, sőt vallások csapnak össze a Gabo újdonságaiban.
Nem ritka, hogy az állatokat emberi személyiséggel ruházzuk fel, hiszen mindig magunkból indulunk ki. De mi van, ha egy állat valóban emberien gondolkodik, és képes ölni is? Könyvkritika.
