Három évad után sincs kiút az egyik legjobb misztikus sorozatból

Nyitókép: Warner / Max, Kiút

Már írtam a Kiút című sorozatról, mikor elkezdődött a harmadik évad, és bizony az első epizód igen izgalmas cselekménnyel kecsegtetett. A Kiút története az, amit mintha csak Stephen King álmodott volna meg, miután ledarálta a Lost összes évadát, majd hajnalig az Alan Wake első részével játszott.

Sötét, rejtélyekkel és kihívásokkal teli sorozat, amely rengeteg kétely között hagyja a nézőt minden egyes epizód után. Egyetlen lépés milyen folyamatokat indíthat be? Mi van még a városon túl? Milyen erők uralják a helyszínt és mit akarnak? Egyáltalán van-e jó is a rengeteg rossz között, ami hőseinkre leselkedik?

Spoileres kibeszélő következik, mielőtt az utolsó bekezdésben összegeznénk a harmadik évadban látottakat.

Kiút van, csak éppen halálos

Az ugye Tabitha (Catalina Sandino Moreno) és a fehér ruhás kisfiú találkozásával kiderült, hogy van kiút Fromville-ből, ráadásul az egérút Mainbe vezetett, ahol a nőnek sikerült felkutatnia az elátkozott városban rekedt és felnőtt Victor (Scott McCord) édesapját, Henryt (Robert Joy). Az azonban kérdéses, hogy a világítótorony vagy a rejtélyes kisfiú juttatta az anyát vissza a való világba. Sőt, még arra is fény derült, hogy a teleportként működő fák is veszélyesek lehetnek, mert valóban kérdéses, hova juttatják a bátor kísérletezőket. Van, aki a világítótoronyban köt ki... valaki pedig beleköt a betonba.

Tehát van kiút, de egyelőre nem is biztos és nem is eredményez tartós állapotot. Ettől függetlenül egyre nehezebb az élet Fromville-ben. Boyd seriffet (Harold Perrineau) az éjszakai szörnyek próbálták megtörni, sőt megint jó pár ember halálát okozták, illetve Randall (A.J. Simmons) is maradandó sérüléseket szerzett tőlük, de talán még többet is.

Fatima (Pegah Ghafoori) meg egy álterhességgel küzd, ami nemcsak a rothadó zöldségek megevésére, de a vérivásra is rákényszeríti, majd kiderül, hogy nem is annyira álterhesség volt az, ami a változásokat hozta, hanem valami szentségtelen fogantatás. Ennek pedig szegény, alapvetően jószándékú Elginnek kellett megfizetnie az árát.

De legtöbbjükben szerencsére még mindig az emberség az erősebb, így például Jade és Randall is egyre normálisabb, Kenny (Ricky He) továbbra is a rendes srác, míg Victor és az édesapja rendre a sorozat legmeghatóbb, legemberibb pillanatait hozta ebben az évadban.

Persze bőven akadt még más is, akár a karaktereket, akár a történéseket nézzük, az utolsó epizód pedig ismét erős csavart hozott a felismeréssel, hogy a szereplők lényegében tényleg körbe-körbe járnak. Hiszen miközben fény derült a fán lógó üvegekben rejlő számok, a fura gyerekek és az általuk ismételt szó titkára, egy olyan rejtéllyel sikerült nyakon önteni az amúgy is fordulatos sztorit, amire kevesen számítottak.

Negyedik évad berendelve, visszatérünk Fromville-be

Stephen King ódákat zengett róla, mikor még tweetelt – talán nem véletlenül. Sőt, mikor még véget sem ért a harmadik évad, már zöld utat kapott a negyedik, így a Maxon szinkronosan elérhető szezonok mellé szerencsére biztosan várhatjuk a folytatást. Bízzunk benne, hogy az alkotók pontosan tudják, merre haladnak és mivel készülnek a továbbiakban. 

Az viszont biztos, hogy a kezdeti esetlenségek és felesleges, azóta elfeledett erőltetettségek (Jade felbukkanása) után a Kiút valóban egy izgalmas, érdekes sorozattá nőtte ki magát. A karakterek ugyan többnyire kétdimenziósak maradtak, de legalább szerethetőek, az így fennmaradó hiányosságokért pedig lényegében kárpótolja a nézőt a rengeteg titok és misztikum.

Találkozunk jövőre is Fromville-ben? Mert egy ilyen évad után én garantáltan ott leszek.