Bagdy Emőke: A halloween messze áll az európai kultúra keresztény örökségétől

A pszichológusprofesszor kijelentette, „a halloween szimbólumai az eredendő halálfélelem átkeretezésének eszközévé váltak”.

Még mindig heves viták övezik a kelta gyökerű halloween ünnepét, de a boszorkányok és szellemek egyre nagyobb teret kérnek maguknak Közép-Európában is. Ma már nincs október vége halloweeni bulik és horrorfilmek nélkül. Utóbbi kapcsán van néhány ajánlatunk.


Sokan kritikus szemmel figyelik, hogy mindenszentek napján a kelta gyökerű halloween egyre nagyobb mértékben előretör. Szeptember végétől egy hónapon át vicsorgó narancssárga tökök, csontvázak és szellemek uralják a kirakatokat. A boltok polcain is sorjáznak az édességek, miközben a koszorúk és a gyertyák épp csak egy sarkot kapnak.

Úgy tűnik, a következő években is bőven lesz még vita arról, hogy – a Valentin-naphoz hasonlóan – mennyire van helye egy ilyen, nyugati világból érkező ünnepnek a keresztény hagyományok között. Az azonban biztos, hogy a halottak napjának tiszteletben tartása mellett ma már nincs olyan nagyobb város, ahol ne szerveznének beöltözős bulit vagy horrormaratont. Ha utóbbit valaki a saját otthonában szeretné megvalósítani, ahhoz ajánlunk négy alkotást.
Első történetünk Skandináviába, pontosabban Oslóba vezet, ahol egy forró nyári napon váratlan áramkimaradás történik, amit fura események sora követ: titokzatos módon feltámadnak a halottak.
Ez a „csoda” eleinte nagy örömet okoz három gyászoló családnak, ám a kezdeti boldogság helyét idővel az értetlenség, majd a rettegés veszi át. Bár visszatérnek a szeretteik, nagyon furcsán viselkednek:
Arról nem is beszélve, hogy bár „élőnek” tűnnek, furcsa szaguk van…
Az erőszakos és ijesztő cselekedeteknek pedig még nincs vége, mert a visszatérteknek szinte egyszerre jön meg az étvágyuk, és nem elégszenek meg a hagyományos fogásokkal.
Ez a horrordráma számomra azt üzeni, hogy bár egy szerettünk eltávozásakor, a gyász kezdeti szakaszában sokszor azt kívánjuk, bárcsak valamilyen módon visszatérne, nem biztos, hogy ugyanazt a személyt ölelnénk magunkhoz, akit elvesztettünk. Nem véletlenül beszélnek a szakértők gyászévről, és nem véletlenül tartotta magát még a 20. század végén is az a szokás, hogy a gyászolók egy esztendeig feketét viseltek. A léleknek idő kell ahhoz, hogy elfogadja: valaki, aki egykor fontos volt, már nincs. És nem szégyen segítséget kérni ebben a rohanó világban egy szakembertől, vagy akár csatlakozni egy olyan csoporthoz, ahol sorstársakra találhatunk.
A 2025-ös ausztrál horror ugyancsak a gyász és a veszteség témáját járja körbe. A történet középpontjában egy édesanya és egy árva testvérpár áll, akik egy világtól távoli házba költöznek. Már az első pillanattól érezhető, hogy a mostohaanya körül valami nincs rendben. Laura a látássérült Piper és bátyja, Andy előtt korábban furcsa körülmények között magához vett egy kisfiút, Olivert. Az ő karaktere nemcsak azért vet fel kérdéseket, mert nem beszél, hanem azért is, mert egyre több paranormális jelenség kapcsolódik hozzá, és egyre démonibbá válik.
Ahogy haladunk előre a történetben, kiderül, hogy Laurának volt egy ugyancsak látássérült kislánya, Cathy, aki vízbe fulladt. Ezt a veszteséget az édesanya nem tudta feldolgozni, emiatt emberi ésszel felfoghatatlan tettekre szánta el magát:
fekete mágiához fordul, ami azt ígéri számára, hogy a lánya visszatérhet hozzá.
Csakhogy ezért súlyos árat kell fizetnie – olyan áldozatot, amely emberéletekbe kerülhet.
A napokban került be az HBO Max streamingkínálatába ez az ugyancsak 2025-ös alkotás, amelynek helyszíne egy álmos amerikai kisváros. Egy átlagos hétköznap sokként éri a hír a lakosokat: majdnem egy teljes osztálynyi gyereknek veszett nyoma. A biztonsági kamerák felvételei szerint előző éjjel az összes gyerek ugyanabban a pillanatban felkelt, kiment az utcára, és furcsa pózban futni kezdett egy ismeretlen célpont felé. Az osztályból csupán egy kisfiút nem nyelt el a sötétség.
Ahogy telnek a napok, a lakosság körében egyre nő a feszültség.
Az eltűnt gyerekek szülei pedig revansot akarnak venni a fiatal tanárnőn, aki maga is vívódik a történtek miatt.
A felvezetést követően néhány főbb karakter sorsát és szemszögét is megismerhetjük. Egyikük a már említett tanárnő, aki alkoholproblémákkal küzd, és reménytelenül keresi a boldogságot.
Mellette ott van Paul, a toxikus kapcsolatban vergődő rendőr; James, a drogos hajléktalan fiú, aki úgy érzi, megütötte a főnyereményt, amikor egy piti betörés során nyomokra bukkan vagy Archer, az egyik eltűnt fiú édesapja, aki a saját szakállára kezd nyomozásba, mivel nem bírja elviselni a rendőrség tétlenségét.
Miközben ezek a szálak feltárulnak a nézők előtt, egyre több jel utal arra, hogy valami nincs rendben annak a fiúnak a családja körül, aki társaihoz képest nem vetette bele magát az éjszakába. A rejtély megoldásához pedig olyan erőkkel kell szembenézniük a szereplőknek, amelyekről korábban azt hitték, csak mesékben és horrorfilmekben léteznek.
Október 27-én, hétfőn ugyancsak az HBO Maxra érkezett meg Stephen King kultikus művének, az Az-nak az előzménysorozata, amelynek már az előzetese is elég vérfagyasztóra sikerült.
A Welcome to Derry első évada 1962-ben játszódik, évtizedekkel a Vesztesek Klubjának eseményei előtt, és több generáció történetét követi nyomon.
A nézők többek között megismerhetik Mike Hanlon szüleit is, miközben a gyilkos bohóc, Pennywise múltjából szintén fel-felsejlik néhány részlet.
Bár a gyermekrabló szörny az értesülések szerint jó ideig nem mutatja meg magát, más mutáns lények gondoskodnak arról, hogy a horrorrajongók nehezebben aludjanak el. Már az első részben, ugyanis több gyermekgyilkosságnak is szemtanúi lehetünk.
Az izgalmat és a feszültséget Andy Muschietti rendező azzal is fokozza, hogy sejtelmesen belenget néhány érdekességet a Derry közelében található légibázison zajló eseményekről. Az első epizód után bátran kijelenthető: kíváncsian várjuk a folytatást.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
Ezt is ajánljuk a témában

A pszichológusprofesszor kijelentette, „a halloween szimbólumai az eredendő halálfélelem átkeretezésének eszközévé váltak”.
