Karácsony idegösszeomlás nélkül? A pszichológus szerint ezen múlik

Csillog-villog a város, hetek óta békés hangon duruzsolják a hangszórók az ismert karácsonyi dalokat. A bevásárlóközpontokba kisebb idegösszeomlás árán lehet csak bemerészkedni, az élelmiszerboltokban meg birokra kell menni az utolsó lila példányért, amennyiben párolt káposztát szeretnénk a sült kacsa mellé. A reklámokból a mézeskalácsillatú béke és a szeretetteljes családi együttlét árad, a valóságban meg futunk a feladatok után, és jó esetben csak kicsit ziláltan esünk be a – fenébe, ez is görbe lett – karácsonyfa alá. Mit tehetünk, hogy enyhítsük terheinket, és legalább a morzsáját átélhessük annak, ami a reklámokból ömlik ránk? 

Nemcsak a szenteste, hanem már a hetek óta közeledő dátum is plusz súlyt rak sokak vállára:

– mondja a Mandinernek Szmolka Orsolya pszichológus. Hozzáteszi, ez abból is látszik, hogy a segítségkérések száma is megemelkedik az év többi napjához képest: november–decemberben jóval többen fordulnak pszichológushoz. Igyekeznek is a szakmabeliek válaszolni az igényekre: manapság már nem ritka, hogy két ünnep között ügyeleti napokat is tartanak a segítők, mert – mint fogalmaz – 

A pszichológus úgy látja, sokszor nem maga az ünnepnap a legnehezebb, hanem az, ami előtte történik: „mentálisan egy plusz terhet rak ránk, hogy tudjuk, ott kell ülni az asztalnál, hogy ugyanazokat a kínos kérdéseket fogják megkérdezni, mint tavaly, vagy ugyanazok a konfliktusok fognak előkerülni”. A karácsony így egyszerre lehet vágyakozással teli – és ugyanakkor szorongást keltő időszak.

Borús idő, év végi számvetés, felnagyított hiányérzet, ez is a karácsony

A terhelésnek több oka is lehet. A szakember szerint a téli hónapok fizikai hatásai – kevés napsütés, korai sötétedés, fáradtság, D-vitaminhiány – rontják a hangulatot, és sokan ilyenkor befelé fordulnak: kevesebbet mozdulnak ki, kevesebbet sportolnak, ritkábban csinálnak örömteli tevékenységeket.

Erre rakódik rá az év végi „számvetés”: sokan úgy érzik, nem ott tartanak, ahol szerettek volna, és ez kudarcélménnyé válhat. 

– idézi fel a pszichológus az ilyenkor gyakori belső monológot. A magány és a veszteségek pedig különösen karácsonykor válnak fájóvá: egy szakítás, válás, távol élő családtagok, vagy egy friss gyász az ünnepen halmozottan jelentkezhet.

Milyen jelekre érdemes figyelni?

Nagyon fontos, hogy ilyenkor legyünk sokkal érzékenyebbek a környezetünkre, legyünk elérhetők, mert nem tudjuk, hogy az általunk fel nem vett telefonhívás mekkora segítség lett volna a másiknak – hívja fel a figyelmet Szmolka Orsolya. Hozzáteszi: a környezetnek érdemes figyelnie arra, ha valaki látványosan eltávolodik: lemondja a találkozókat, nem vesz részt programokon, elszigetelődik, vagy csak negatív üzeneteket küld. Gyanújel lehet a szokások megváltozása is: étvágytalanság, hirtelen fogyás vagy hízás, alvászavar, „nehéz kikelni az ágyból”, általános kedvetlenség.

Sajnos az ünnepi időszak a legsötétebb gondolatokat is felerősítheti. A pszichológus szerint decemberben sokan azért is érzik kilátástalannak a helyzetet, mert úgy látják: „még előttünk áll egy január, egy február”, és nem a közelgő tavasz reményét élik meg.

A pszichológus szerint 

Szerinte egy apró gesztus is adhat reményt annak, aki épp azt érzi, egyedül van és nincs kiút.

Romló mentális állapot, terjedő magány

Szmolka Orsolya a Covid-járvány óta egyébként romló tendenciát lát: egyre többen érzik magukat magányosnak, és egyre többen keresnek szakembert. Úgy véli, a magány olyan kockázat, amely depresszióra és szorongásra hajlamosíthat, és tudatosan kellene ellene tenni – hasonlóan ahhoz, ahogy az elhízás ellen életmóddal próbálunk küzdeni. Szerinte 

A tinédzserek helyzetéről szólva a szakember azt mondta: kamasznak lenni mindig nehéz volt, a nehézségek jellege változott. A közösségi média hatása mellett ma már egyre nagyobb veszélynek tartja az internetes bántalmazást és zaklatást, mindezek nagyon áthatják az iskolai életet, és a fiatalokban azt az érzést kelthetik: nincs kiút.

Hogyan legyen „könnyebb” a karácsony?

A pszichológus gyakorlati tanácsa egyszerű, de nehezen kivitelezhető: el kell engedni a tökéletességet. Nem muszáj végigsikálni a ház összes ablakát, és rendelhetjük például  a karácsonyi menüt, vagy akár a süteményt is. A cél az, hogy ne kimerülten essünk be az ünnepi asztalhoz.

A másik kulcs szerinte a konfliktusok csökkentése: kétszer gondoljuk át, mit mondunk, mi szükséges, mi bántó, és mi az, amit mi sem szeretnénk hallani. Az idősebb rokonok kritikus megjegyzéseire pedig – javaslata szerint – érdemes röviden, „igen–nem” szinten válaszolni, és nem belemenni a vitákba.

Végül egy plusz szempontot is kiemelt: a terhek és feladatok elosztását. Saját tapasztalata szerint sok családban a nők vállára kerül „óriási feladatként” az ünnep megszervezése, ezért azt tanácsolja: osszák szét a feladatokat, vonják be a családtagokat – mert így nemcsak könnyebb, de mindenki jobban „részévé” válik az ünnepnek.

A pszichológus üzenete összességében az: a karácsony nem kötelezően boldog időszak, de tudatos apró döntésekkel – elengedéssel, figyelemmel, kapcsolatok ápolásával – sokat lehet tenni azért, hogy ne a szorongás és a hiányérzet uralja.

Nyitókép: Shutterstock