Nem ritka, hogy az állatokat emberi személyiséggel ruházzuk fel, hiszen mindig magunkból indulunk ki. De mi van, ha egy állat valóban emberien gondolkodik, és képes ölni is? Könyvkritika.
Nyitókép: Böjtös Gábor
Mitől lesz jó a horror? Sokan, sok helyen firtatták már a kérdést, akár még Stephen King is, akit szokás a műfaj koronázatlan királyának hívni, pedig az igazi, bőr alá kúszó rettenet még csak nem is az ő nevéhez köthető.
Ellentétben a drámával és tragédiával, amihez nagyon ért.
Az biztos, hogy maga a profi félelemkeltés nem a szimpla rémisztgetésben, nem a bazári rémületkeltésben gyökerezik, és a modern horrorfilmek többsége pont ezen a frontvonalon lő hatalmasat mellé. Persze, a popcorn-rágcsáló és kóla-szürcsölő közegben bőven elég, ha ijedtünkben kirepül az étel vagy üdítő a kezünkből, de nem, valójában nem ezt az élményt keressük, ha horrorfilmre ülünk be.
A Pokolfajzat előszaváért felelős Grady Hendrix azt írja, hogy Greenhall, a kötet szerzője, nem törekedett arra, hogy megémítsen – inkább az olvasó biztonságérzetét akarta aláásni. És itt máris egy olyan pontot sikerült kitapintani, aminek stimulálásával az igényesebb horror-olvasó elgyengül. Megjegyzem, ezt még nem tudtam, mikor jelentkeztem a recenziós példányért, így a kellemes meglepetések egyikeként olvastam, mikor a vékonyka, 200 oldalas kötet a kezembe került.
A figyelmemet inkább az keltette fel, hogy a Pokolfajzat még Stephen King híres Cujója előtt íródott, magát a szerzőt és művét pedig
az elkallódott klasszikusok közé sorolta a kiadó.
Ilyenkor adódik az a két lehetőség, mint a külföldi, obskurus filmekre szakosodott kiadók esetében: vagy azért került elő egy soha nem hallott-látott, évtizedekkel korábban eltűnt darab, mert egy igazi gyöngyszem, vagy – az esetek többségében – azért, mert egyáltalán nem véletlenül került a fiókok legmélyére, a porosodó szekrények és videotékák polcainak legaljára.
Ettől függetlenül a Pokolfajzat érdekesen és jól indít. Egy Baxter nevű, fehér bullterrier kutyával, melyet egy idős nő kap ajándékba a családtagjától. És bár látszólag van némi kapocs az állat és gazdája között, ahogy jobban megismerjük a karaktereket, ráeszmélünk, hogy csak a kényszer tartja össze őket,
a mélyben pedig elfojtott vágyak és álmok tombolnak.
Merthogy a szerző megszemélyesítéssel ad hangot Baxter legbelső gondolatainak, és amikor azt mondjuk, hogy bár értenénk, mit szeretnének közölni háziállataink, az biztos, hogy nem ilyen eredményre vágyunk.
Baxter ugyanis egy fenevad, gondolkodás és hezitálás nélkül képes elvenni bárki életét, ha azt gondolja, hogy ez előbbre viszi őt. Egy szó szerint számító dög, amely először az idős nővel végez, majd a környéken mások életébe és otthonába is beköltözik, kisebb-nagyobb traumákat okozva ezzel, egyre közelebb sodródva a drámai végkifejlethez.
Bár csak 200 oldalról van szó, amelyen két este alatt gond nélkül átrághatjuk magunkat, és bár Ken Greenhall inkább a ponyvába illeszthető, mintsem a szépirodalomba, szavai és leginkább az azok által elvetett érzések ott maradnak a fejünkben, hogy lassan, de biztosan bontakozzanak ki. Greenhall állítólag számos kötettel írta be magát a történelembe, hogy mégis az elfelejtett szerzők számát gyarapítsa, rajongói pedig
még akár abban sem jutnak konszenzusra, hogy egyáltalán női vagy férfi szerző volt.
Hogy a Pokolfajzat végül ismét napvilágot látott, az lényegében Grady Hendrixnek köszönhető, aki 2017-ben, a Paperbacks from Hell (Ponyvák a pokolból) címen megjelent kötetben lehelt új életet több száz elfeledett horrorregénybe. És milyen jól tette…
Mert ha csak annyit ért volna el, hogy a Pokolfajzat szerte a világon ismét megjelenhetett, már megérte. Baxter története – ami 1989-ben egy francia filmadaptációt is kapott – részben klasszikus horrorsztori, részben azonban képes újat mutatni, hogy a végén adjon még pár pofont azok mellett, amiket már kiosztott a végig érdekes cselekmény alatt.
A személyiséggel rendelkező bullterrier annak ellenére is képes meglepetéseket okozni, hogy felkészülünk mindenre, a regény végére pedig egyértelművé válik, hogy olyan különbségek vannak köztünk, amik miatt soha nem tudnánk pontosan megérteni egymást. Emellé a befejezésben nincs katarzis. Nincs happy end. Nincs remény vagy megváltás. Mert látjuk a különböző életeket és az elfojtott gondolatokat, emellett látjuk azt is, mi történik a látszólag egyszerű kertvárosi falak mögött. És tudjuk, hogy valóban szörnyetegek járnak odakint.
A Pokolfajzat egy nagyszerű horrorregény, amit érdemes elolvasni, ráadásul egy olyan elkallódott remekmű a saját műfajában, aminél kifejezetten öröm az, hogy új esélyt kapott. A régi ponyvákat és a nyolcvanas-kilencvenes években megjelent legizgalmasabb horrorköteteket idézi, amikhez hasonló egyre kevesebb jelenik meg. Ettől függetlenül simán ajánlhatunk néhány másik kötetet az elmúlt évekből, amiket érdemes bepótolni, mert kiemelkednek az átlagból. Sőt, ahogyan mindig, engem érdekelnek a javaslatok is, hogy mi az, amit semmiképpen sem érdemes kihagyni, hátha valami radar alatt maradt!
5. Felemelkedés (Nicholas Binge)
4. Obscura (Joe Hart)
3. Hétköznapi szörnyetegek (J.M. Miro)
2. Holt idény (Jack Ketchum)
1. Szíve helyén sötétség (J.D. Barker)
Kutatások bizonyítják, másképp dolgozza fel az agy a nyomtatott és a digitális szövegeket. Az utóbbi időben ismét felértékelődött az olvasás és főleg a könyvolvasás szerepe.
A szinkron hiánya okozza mentális problémáinkat, a túlevést vagy éppen baráti kapcsolataink megritkulását is – állítja új könyvében az evolúciós pszichológia magyar professzora.
Még mindig heves viták övezik a kelta gyökerű halloween ünnepét, de a boszorkányok és szellemek egyre nagyobb teret kérnek maguknak Közép-Európában is. Ma már nincs október vége halloweeni bulik és horrorfilmek nélkül. Utóbbi kapcsán van néhány ajánlatunk.
A magyar történelem egy fontos darabjával is meglepte a miniszterelnök a katolikus egyházfőt.
Nem ez az első mű, amely a Tisza vezér karrierjét taglalja.
Ki is ez a már megjelenésében is karakteres, titokzatos, az olvasót híresen hosszú mondataival megbabonázó szerző? Kísérletet teszünk a válaszadásra. Győrffy Ákos írása.
A két férfit „terrorszervezetben való részvétellel” is gyanúsítják.
Kísérje figyelemmel a mérkőzést a Mandiner tudósítása segítségével!
