A pokolfajzat, mely akár Stephen King Cujóját is ihlethette – és valóban a pokolból tért vissza

2024. március 22. 09:02

Nem ritka, hogy az állatokat emberi személyiséggel ruházzuk fel, hiszen mindig magunkból indulunk ki. De mi van, ha egy állat valóban emberien gondolkodik, és képes ölni is? Könyvkritika.

2024. március 22. 09:02
Pokolfajzat, Agave, Ken Greenhall, horror4
Böjtös Gábor
Böjtös Gábor

Nyitókép: Böjtös Gábor

Mitől lesz jó a horror? Sokan, sok helyen firtatták már a kérdést, akár még Stephen King is, akit szokás a műfaj koronázatlan királyának hívni, pedig az igazi, bőr alá kúszó rettenet még csak nem is az ő nevéhez köthető. 

Ellentétben a drámával és tragédiával, amihez nagyon ért. 

Az biztos, hogy maga a profi félelemkeltés nem a szimpla rémisztgetésben, nem a bazári rémületkeltésben gyökerezik, és a modern horrorfilmek többsége pont ezen a frontvonalon lő hatalmasat mellé. Persze, a popcorn-rágcsáló és kóla-szürcsölő közegben bőven elég, ha ijedtünkben kirepül az étel vagy üdítő a kezünkből, de nem, valójában nem ezt az élményt keressük, ha horrorfilmre ülünk be.    

Pokolfajzat, Agave, Ken Greenhall, horror

A bizalmatlanság a bőrünk alá hatol

A Pokolfajzat előszaváért felelős Grady Hendrix azt írja, hogy Greenhall, a kötet szerzője, nem törekedett arra, hogy megémítsen – inkább az olvasó biztonságérzetét akarta aláásni. És itt máris egy olyan pontot sikerült kitapintani, aminek stimulálásával az igényesebb horror-olvasó elgyengül. Megjegyzem, ezt még nem tudtam, mikor jelentkeztem a recenziós példányért, így a kellemes meglepetések egyikeként olvastam, mikor a vékonyka, 200 oldalas kötet a kezembe került. 

A figyelmemet inkább az keltette fel, hogy a Pokolfajzat még Stephen King híres Cujója előtt íródott, magát a szerzőt és művét pedig 

az elkallódott klasszikusok közé sorolta a kiadó. 

Ilyenkor adódik az a két lehetőség, mint a külföldi, obskurus filmekre szakosodott kiadók esetében: vagy azért került elő egy soha nem hallott-látott, évtizedekkel korábban eltűnt darab, mert egy igazi gyöngyszem, vagy – az esetek többségében – azért, mert egyáltalán nem véletlenül került a fiókok legmélyére, a porosodó szekrények és videotékák polcainak legaljára.

Pokolfajzat, Agave, Ken Greenhall, horror2

Ettől függetlenül a Pokolfajzat érdekesen és jól indít. Egy Baxter nevű, fehér bullterrier kutyával, melyet egy idős nő kap ajándékba a családtagjától. És bár látszólag van némi kapocs az állat és gazdája között, ahogy jobban megismerjük a karaktereket, ráeszmélünk, hogy csak a kényszer tartja össze őket, 

a mélyben pedig elfojtott vágyak és álmok tombolnak. 

Merthogy a szerző megszemélyesítéssel ad hangot Baxter legbelső gondolatainak, és amikor azt mondjuk, hogy bár értenénk, mit szeretnének közölni háziállataink, az biztos, hogy nem ilyen eredményre vágyunk.

Baxter ugyanis egy fenevad, gondolkodás és hezitálás nélkül képes elvenni bárki életét, ha azt gondolja, hogy ez előbbre viszi őt. Egy szó szerint számító dög, amely először az idős nővel végez, majd a környéken mások életébe és otthonába is beköltözik, kisebb-nagyobb traumákat okozva ezzel, egyre közelebb sodródva a drámai végkifejlethez.

Nem minden a felszín

Bár csak 200 oldalról van szó, amelyen két este alatt gond nélkül átrághatjuk magunkat, és bár Ken Greenhall inkább a ponyvába illeszthető, mintsem a szépirodalomba, szavai és leginkább az azok által elvetett érzések ott maradnak a fejünkben, hogy lassan, de biztosan bontakozzanak ki. Greenhall állítólag számos kötettel írta be magát a történelembe, hogy mégis az elfelejtett szerzők számát gyarapítsa, rajongói pedig 

még akár abban sem jutnak konszenzusra, hogy egyáltalán női vagy férfi szerző volt. 

Hogy a Pokolfajzat végül ismét napvilágot látott, az lényegében Grady Hendrixnek köszönhető, aki 2017-ben, a Paperbacks from Hell (Ponyvák a pokolból) címen megjelent kötetben lehelt új életet több száz elfeledett horrorregénybe. És milyen jól tette…

Pokolfajzat, Agave, Ken Greenhall, horror3

Mert ha csak annyit ért volna el, hogy a Pokolfajzat szerte a világon ismét megjelenhetett, már megérte. Baxter története – ami 1989-ben egy francia filmadaptációt is kapott – részben klasszikus horrorsztori, részben azonban képes újat mutatni, hogy a végén adjon még pár pofont azok mellett, amiket már kiosztott a végig érdekes cselekmény alatt. 

A személyiséggel rendelkező bullterrier annak ellenére is képes meglepetéseket okozni, hogy felkészülünk mindenre, a regény végére pedig egyértelművé válik, hogy olyan különbségek vannak köztünk, amik miatt soha nem tudnánk pontosan megérteni egymást. Emellé a befejezésben nincs katarzis. Nincs happy end. Nincs remény vagy megváltás. Mert látjuk a különböző életeket és az elfojtott gondolatokat, emellett látjuk azt is, mi történik a látszólag egyszerű kertvárosi falak mögött. És tudjuk, hogy valóban szörnyetegek járnak odakint.

A Pokolfajzat egy nagyszerű horrorregény, amit érdemes elolvasni, ráadásul egy olyan elkallódott remekmű a saját műfajában, aminél kifejezetten öröm az, hogy új esélyt kapott. A régi ponyvákat és a nyolcvanas-kilencvenes években megjelent legizgalmasabb horrorköteteket idézi, amikhez hasonló egyre kevesebb jelenik meg. Ettől függetlenül simán ajánlhatunk néhány másik kötetet az elmúlt évekből, amiket érdemes bepótolni, mert kiemelkednek az átlagból. Sőt, ahogyan mindig, engem érdekelnek a javaslatok is, hogy mi az, amit semmiképpen sem érdemes kihagyni, hátha valami radar alatt maradt!

5. Felemelkedés (Nicholas Binge)
4. Obscura (Joe Hart)
3. Hétköznapi szörnyetegek (J.M. Miro)
2. Holt idény (Jack Ketchum)
1. Szíve helyén sötétség (J.D. Barker)

 

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
survivor
2024. március 22. 14:55
Anno a Középkorban a parasztság szokványosan tartott "bauer wehr-t" Ez egy 30-40cm pengehosszú, egyélű kés. "Parasztkés". Természetesen a diáknak, értelmiséginek tőre, a nemesnek kardja volt. Semmi cujózás ......
survivor
2024. március 22. 14:50
Az a 25 cm -es (vagy nagyobb ) pengéjű késecske ami pld. Krokodil Dundee-nak van, jó gyógyszer bármi ellen, ami kisebb mint egy medve , vagy tigris/oroszlán.... De ha otthon egy wakizasit is tartasz, az még jobb. (Amióta a Gladiátorban a tábornok-rabszolga tigrist ölt egy gladiussal.)
viator-11
2024. március 22. 11:21
"Nincs happy end. Nincs remény vagy megváltás." Ilyenkor szokott felmerülni, hogy milyen neveltetést kapott a szerző? "A személyiséggel rendelkező bullterrier" Tényleg, fossunk be a nemlétezőtől. Addig sem foglalkozunk a létező világ borzalmaival. Oké, bölcsészek között menő ez a felhő - falatozás, mégis, talán megbocsátják, hogy ebből kimeradok. Nem érek rá. Vannak ennél fontosabb dolgok az életben.
files32
2024. március 22. 09:14
Nekem IS volt bullterrierem.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!