Magyar Péter sehogy sem tud jól kijönni ebből a megszorítócsomag-ügyből: ha igazat mond, az a baj, ha meg hazudik, akkor az

Kiszivárgott a „Magyarország 2027–2035 Gazdasági konvergenciaprogram – Szakpolitikai tanulmánygyűjtemény” a Tisza Párttól – és hát nem sok köszönet van benne. A több, mint 600 oldalas anyag ugyanis nagyobb megszorítást vetít előre, mint amekkorát anno a Bokros-csomag jelentett – márpedig az volt eddig a magyar gazdaságtörténet legnagyobb megszorítócsomagja.

A Mandiner természetesen végig fogja rágni mind a 600 oldalt, de első körben két dologra hívnám fel a figyelmet:

1) Magyar Péter – természetesen – mindent azonnal letagadott. A tagadással viszont az a gond, hogy akkor is baj van, ha igazat mond, és akkor is, ha nem. A T. pártelnök szerint az Indexen megjelent cikk „nem létező dokumentumra hivatkozik”. Csakhogy a dokumentum nagyon is létezik, kézzelfogható, lapozható, az Index pedig fotókat is közölt a belsejéről. Tehát Magyar Péter minimum téved. Ha pedig – tegyük fel – mégis igazat mond, akkor felmerül a kérdés:

(Mellékszálként ezt a „minimum tévedést” támasztja alá Magyar eggyel későbbi posztja is, amelyben arról értekezett, hogy „a Magyar Nemzeti Bank kimondta, hogy a fideszes hazugságokkal ellentétben sem bennfentes kereskedelmet, sem piacbefolyásolást nem követtem el”, holott hazugságaival ellentétben az MNB épp azt mondta ki, hogy „az MNB a piacfelügyeleti eljárás során a bizonyítás szempontjából kiemelt jelentőségű információkat (így például az adott időszakra vonatkozó híváslistákat) nem tudott megismerni a jelenlegi jogszabályi keretekre tekintettel [értsd, a mentelmi jog miatt], így azt a bizonyíthatóság hiányára tekintettel lezárta” és „a jegybank a rendelkezésére álló bizonyítékokat átadta a szélesebb eszköztárral bíró nyomozóhatóságoknak”.)

2) Magyar Péter eddigi, nem túl hosszú, de annál „asszertívebb” politikai pályafutása során semmilyen valódi gazdasági programot nem mutatott fel. Abszolút semmit. Amit a T. pártelnök hangoztat, az nem program, legfeljebb szlogen. Egy gazdasági program lényege ugyanis: kinek, mikor, mennyit? – erről azonban eddig egy szó sem hangzott el.

És itt jön képbe Kármán András, a Tisza új „költségvetési és adópolitikai szakértője”.

A HVG-nek Kármán – a Tisza saját szemlézése szerint – többek között arról beszélt, hogy „az államadósság fenntarthatatlan pályán mozog”, hogy „a következő kormányra nehéz feladatok várnak”, valamint hogy az elmúlt években aránytalanul keveset fizetőknek nagyobb részt kellene vállalniuk, aminek része lenne a vagyonadó is. Emellett olyan intézkedéseket javasol, amelyek kimutathatóan az átlagemberek terheit nem csökkentik a gyakorlatban: például a zöldségek és gyümölcsök áfájának mérséklését, illetve a KATA „újragondolt” visszahozását – ami valójában sosem lett teljesen kivezetve.

Kármán volt az is, aki a Corvinuson arról beszélt, hogy „növekedési válságban van a magyar gazdaság”, hogy a magas jövedelműek esetében feltűnően alacsony az összes adó- és járulékterhelés, szükséges lenne a támogatáspolitika felülvizsgálata, problémás a vagyonadók szinte teljes hiánya, és cél lenne egy igazságosabb adórendszer. Azt is megjegyezte, hogy a magyar költségvetés GDP-arányosan jóval többet költ általános kormányzati kiadásokra, gazdasági ügyekre, sportra és vallásra, mint a V3-országok.

A kiszivárgott dokumentum pedig pontosan ezekre kínál „válaszokat”:

• Az államadósság „fenntarthatatlanságára” válasz egy 1300 milliárdos megszorítócsomag (most tegyük félre, hogy tényleg fenntarthatatlan-e az a bizonyos államadósság),
• A „gazdagok túl alacsony közteher-viselésére” válasz a kiszivárgott vagyonadó,
• A zöldség-gyümölcs áfájának csökkentése meglepően logikus a tervezet rekordmagas, 32%-os alkoholra és autókra kivetett áfáját figyelembe véve,
• A KATA „újrabevezetése” nem ellentétes azzal, hogy a tervezet szerint azt már csak diákok és nyugdíjasok választhatnák,
• Végezetül a „támogatáspolitika felülvizsgálatát” ugyanakkor a kiszivárgott anyag egyáltalán nem részletezi azon túl, hogy a családi adókedvezményt erősen megnyirbálná, és a GYED-et kivezetné.

Mit is takar ez a 600 oldalas Tisza-csomag?

Az esettanulmányban sok minden van, de már abban írják, hogy 1300 milliárd forintos csomagról lenne szó – ami lebontva évente 136.268 forintnyi megszorítást jelentene minden egyes magyar emberre nézve (legyen az csecsemő vagy épp nyugdíjas), vagy 278.373 forintnyi megszorítást minden egyes foglalkoztatottra, vagy épp ha háztartásonkénti bontásban nézzük, 

Maga a csomag „sokkterápia” lenne: azonnali, mélyreható átalakítás – azonnali jelentős életszínvonal-csökkenés mellett, hasonlóan, mint a Bokros-csomag anno, csak épp annál is nagyobb mértékben. Egyszerre csökkentené a keresleti oldalt (lakossági fogyasztást) és a kínálati oldalt is (vállalati terhek).

Ha a csomag tartalma megvalósulna, a fizetések nettó értéke azonnal csökkenne a magasabb SZJA és az új járulékok miatt, miközben a boltban sok minden drágulna az alkoholra, autókra, dohánytermékekre kivetett 32%-os áfa és a különadók hatására. Az embereknek egyszerűen nem maradna pénzük költeni, ami megfojtaná a kereskedelmet és a szolgáltatókat.

A gyed elvétele és az adókedvezmények drasztikus megvágása miatt a gyerekvállalás anyagi kockázattá válna, ami újra padlóra küldené a születésszámot.

A cégekre rakott sávos adók és a kata/ekho „átalakítása” ellehetetlenítené a vállalkozásokat. Az évi 6,5%-os vagyonadó irreális: senki sem tartaná itthon a pénzét, a befektetők menekülnének, az ingatlanpiac pedig összeomlana, mivel a vagyon tartása többe kerülne, mint amennyit hoz.

Ez a program nem növekedést, hanem durva pénzkivonást jelentene. A gazdaság behúzná a féket, nőne a szegénység, és aki piacképes tudással rendelkezik, az nagy eséllyel elhagyná az országot a jobb megélhetésért. De az tuti, hogy egyből lenne többletbevétel az államkasszában – bár kevesebb, mint 1300 milliárd, és az is csak addig, amíg be nem feketedik a gazdaság, s be nem üt a válság, ami ilyen gazdaságpolitika mellett elkerülhetetlen.

Nyitókép: Facebook