Michel Houellebecq életrajzi könyve messze a kozmikus horror és a lovecrafti borzalmak mögé nézve rántja le a leplet a modern irodalom talán legmeghatározóbb emberéről.
Nyitókép: Böjtös Gábor
Kozmikus horror. Cthulhu, aki feltámad. A múlt elmúlástól mocskos fátylán át derengő idegen világ, melynek fattyai bosszúszomjasan figyelik az emberiséget, hogy egy óvatlan pillanatban lecsapjanak. Abdul Alhazred, az őrült arab. Egy ifjú, aki a mesés Iranont kereste. Necronomicon... nevek, képek és műfaji áttörések, amik nem léteznének, ha 1890 augusztusában nem születik meg egy amerikai szerző, Howard Philip Lovecraft. Aki nélkül ma az irodalom és az írói közösség is kevesebb lenne.
Michel Houellebecq saját és Stephen King előszavával indítja az egyébként 1991-ben született, de 2005-ben a horroríró szavaival kibővített kötetet, de úgy, hogy a Magvető kiadásában kezünkbe kerülő könyv 134 oldalából nagyjából 20 részben erre megy el. Ami persze nem gond, ha magvas gondolatokat kapunk – és ebben az esetben természetesen pontosan erről van szó.
Ezt is ajánljuk a témában
H. P. Lovecraft munkássága felbecsülhetetlen fontosságú az utókor számára, mely nemcsak kifogyhatatlan táptalajra lelt a szerző műveiben, de kiadványok terén is épít életművére.
Arról, hogy hány modern és akár kortárs szerzőnek jelentett egyértelmű iránymutatást a Rhode Island-i Providence-ben született író munkássága. Arról, hogy mit jelent álmodni és félni. És mindarról, ami ugyan fontos Lovecraft életével kapcsolatban, mégsem tartozik szorosan a témához.
Márpedig H. P. Lovecraft élete nem az a fajta emberi sors, amit irigyelve nézünk. De úgy látszik, hogy ahogy fordítva is igaz, úgy nagyon magasra is csak a legnagyobb mélységből lehet feljutni.
Ez szinte egyből nyilvánvalóvá válik, ahogy áttérünk a Houellebecq írta életrajzra. Először csak Lovecraft fiatalkorát, akkori, levelekből idézett gondolatait ismerjük meg. Depresszióját, ahogy elhagyta fiatalkorát, ami valahol érthető, mert ahogy a könyv is fogalmaz, ki akarná, ki vágyná igazán azt a felnőtt létet, amely a többség számára a törtetésről, előléptetésről, pénzről szól?
Én pedig még kitoldanám azzal, hogy a teljes befásultságról, megkeseredésről és egy olyan alternatív világkép megteremtéséről, amely teljességgel szembemegy az igazi valósággal. Azzal, ami körülöttünk van, mi mégsem foglalkozunk vele.
Ezt is ajánljuk a témában
Pókember itt punk, ott meg egy megfáradt és megzavarodott vénember, a mélyből és az ősidőkből pedig elmondhatatlan szörnyűségek leselkednek ránk.
Houellebecq azt írja, hogy az szeret olvasni és az szereti a filmeket, aki nem szereti az életet. Majd ezt köti össze a fiatal Lovecraft visszavonult, elzárkózó mindennapjaival. És valahol talán igaza van. Főleg, ha az életet ezzel az említett álvalósággal azonosítjuk, ami semmi mást nem kínál, csak számokat, kategorizálást és ítélkezést. Persze előítéletért Lovecraftnak sem kellett a szomszédba mennie, miközben a szerző szerint a pénz mellett a szexualitást és erotikát is mindennél jobban megvetette. Bár King ezzel már a nyitányban vitába száll, hiszen mint írja, maga Cthulhu is egy hatalmas, csápos vagina.
De hogy lett valaki házas, aki ennyire utálja a szexualitást és az életet? A könyv írója szerint Sonia Greene az, aki a kozmikus horror atyját valóban kimozdította egy időre az apátiából, emellett némi értelmet adott életének. Házasságuk így kifejezetten motiválta a vidékhez ragaszkodó szerzőt, aki végül az új élet reményében New Yorkig ment.
Miután azonban Sonia elvesztette az állását és elköltözött, a motivációt itt vette át a kőkemény rasszizmus és életellenesség, amely Lovecraft legnagyobb és legjelentősebb írásainak születését produkálta.
Lovecraft egyszerűen nem illett a nagyvárosi képletbe, amit a társadalom erőszakkal vésett fel a táblára, majd azóta is magoltatja be már iskolás korban, hogy minél kevesebb kívülállót kelljen elviselnie. De a horroríró, a weird irodalom legnagyobb alakja, végig magán hordozta a kívülállókra jellemző bélyeget és megkülönböztetést, így nem is találta a helyét. Protestáns angolszász-imádatának köszönhetően gyülölte és megvetette a különböző rasszokat. Sőt, félt tőlük, majd ezt a félelmet fordította előnyére a történeteiben.
Ezt is ajánljuk a témában
Az amerikai Jonathan Dylan Barker itthon sem ismeretlen szerző, regényeit magyarul is elkapkodják, ráadásul szeptember végén személyesen is találkozhatunk vele, ami apropóul szolgált egy interjúhoz.
Lovecraft megrögzött ateistaként és realistaként, az arisztokrácia biztos pozíciójából nézett le a nagyvárosi közegre és társadalomra. Ez a szemlélet, ez a szemszög köszön vissza a kozmikus horrorban, mely nem kevesebbet hoz el, minthogy a teljes civilizációt a véggel és az elkerülhetetlen elmúlással fenyegeti. Végül azonban Lovecraft az, aki a társadalom kivetettjeként, nélkülözve, nincstelenül múlt el. De amit maga után hagyott, az talán mindennél jelentősebb, mint amit valaha is képzelt saját fontosságáról – hiszen azt gondolta, életműve vele együtt tűnik el.
Michel Houellebecq könyve, az H. P. Lovecraft: Szemben a világgal, szemben az élettel – Stephen King előszavával simán a legjobb könyv, amit idén, valamint az egyik legjobb életrajzi mű, amit valaha is olvastam. Lendületes, olvasmányos, gördülékeny formában helyez az olvasó elé tényeket, levelekből és novellákból vett idézetekkel, egy olyan helyzetet teremtve, amire csak annyit tudunk mondani: „tudtam, csak nem sejtettem”.
Kezdve Lovecraft xenofóbiájától az életellenességéig és depressziójáig, ami meghatározta munkásságát.
H. P. Lovecraft: Szemben a világgal, szemben az élettel
Az biztos, hogy példaértékű műről van szó, példaértékű stílusban, egy példaértékű alkotóról, akinek hatásai, hagyatéka erejének következményei talán még ma is beláthatatlanok. Cthulhu és a többi Mérhetetlen Vén a popkultúra része. Arkham egy sokat emlegetett, központi hely. A Necronomicon szinte már legenda. Hogy ezért Lovecraft már fiatalon adta az életét, egyszerre megrázó és tragikus, de legalább ennyire szimbolikus. Nem érezte otthon, nem érezte komfortosan magát a társadalomban. Együtt tudok érezni vele. Sok szempontból. De elmondhatja, vagyis mi elmondhatjuk, hogy most már nem kell elviselnie a felnőtt lét kötöttségeit.
Helyette a ködfátyolon túlról figyelheti munkája gyümölcsét, ahogy mindazon álmodókat, kik az ő irodalmát – és megfogalmazását, szóvirágait tekintve nyugodtan mondhatjuk, hogy –, szépirodalmát követve róják le tiszteletüket.
Több fontos területen lehet komoly változás.
Peter Thiel szerint a gazdasági és politikai feszültségek nyolcvan százaléka világszerte a lakhatással lehet összefüggésben. Ehhez képest a földtulajdonlás természetéről, a modern emberre és kultúrára gyakorolt hatásáról kevés szó esik – s ha nem figyelünk oda, a szocializmus újra népszerű lesz.
A Libri könyvajánlója a Mandiner hetilapban.
Még mindig heves viták övezik a kelta gyökerű halloween ünnepét, de a boszorkányok és szellemek egyre nagyobb teret kérnek maguknak Közép-Európában is. Ma már nincs október vége halloweeni bulik és horrorfilmek nélkül. Utóbbi kapcsán van néhány ajánlatunk.
Gomba módra szaporodnak a „nem helyek”, az identitás nélküli otthonok és közösségi terek. Ez nem csupán esztétikai kérdés, hanem kulturális krízis – írta a jelenségről egy amerikai regényíró már több mint harminc évvel ezelőtt.
A világhírű horror író a merényletben meggyilkolt Charlie Kirkről írt egy bejegyzést, amit rövid időn belül törölt is az oldaláról.
Rossz hír ez a baloldalnak.
Japán a drónhadviselés új, olcsóbb iránya felé nyit: a tengerészet már átvette az első kartonalapú AirKamuy 150 drónokat, amelyek könnyűek, gyorsan gyárthatók, és a radarok számára is nehezebben észlelhetők.
Méghozzá micsoda nem mindennapi kiütéssel!
