Az ukránok kétharmada nem támogatja, hogy Kijev területeket adjon át Oroszországnak a békéért cserébe.
Katonai, humanitárius és politikai okokból is nehéz lenne Ukrajnának lemondani a Donbászról – írja a New York Times keddi cikkében, amelyben azt mérlegeli, miért lehet különösen aggasztó Ukrajna szempontjából, hogy Putyin ragaszkodik Donyeck és Luhanszk régiókhoz. Ez a kérdés azért is aktuális, mert Donald Trump amerikai elnök célzott rá, hogy a pénteki alaszkai találkozó során a területi felosztásokról is beszélni fognak Vlagyimir Putyinnal.
Bár hivatalos, egyértelmű kijelentések egyik elnök szájából sem hangzottak el erről, amerikai tisztviselők azt az információt szivárogtatták ki, hogy
Moszkva elvárja Kijevtől a teljes Donbász átadását, amiért cserébe Putyin nem ígér semmit.
Ukrajna ugyanakkor azzal védekezik, hogy pusztán a békéért cserébe nem fog lemondani egy ekkora területről, pláne, hogy Oroszország bármikor megszegheti a szavát.
A Donbász régió már a második világháborúban is a legbrutálisabb csaták színhelye volt, és ma is az egyik legaktívabb frontvonalnak számít. A mostani háborúban különösen fontos szerepe van Bahmut és Avgyijivka városának, amelyekért mind az ukránok, mind az oroszok a háború kezdete óta elkötelezetten küzdenek. A jelenleg ukrán ellenőrzés alatt álló településeket egy észak-déli irányú út köti össze, amely védelmi vonalat képez az orosz erők előrenyomulásával szemben.
Ennek a két városnak a feladása „gyakorlatilag az egész védelmi vonal összeomlását jelentené”
– mondta Szerhij Kuzan, az Ukrán Biztonsági és Együttműködési Központ elnöke. Ráadásul olyan erődítmények kerülhetnek az oroszok kezébe, amelyek építésére több tízmillió dollárt költöttek az ukránok. A területen továbbá jól kiépített vasúthálózat, és rengeteg ásványkincs is található, amikről szintén nem könnyű lemondani.
A lap által idézett Institute for the Study of War szerint a Donbász harcok nélküli feladása lehetővé tenné az orosz erők számára, hogy újult erővel támadjanak Nyugat felé.
Amennyiben orosz fennhatóság alá kerül a terület, a New York Times szerint több százezer ember kényszerülhet elhagyni az otthonát, ami menekültválságot vonhat maga után. Ezt arra alapozzák, hogy az ENSZ nyomozói, és más emberjogi szervezetek szerint az oroszok által elfoglalt területeken rendszerszintű az erőszak, az önkényes letartóztatások és a különféle kínzások.
Jelenleg 200 ezren élnek a Donbász ukrán fennhatóság alatt lévő területein, a régió kétharmada orosz kézen van.
A harmadik, inkább szubjektív szempontnak nem magához a régióhoz van köze, hanem ahhoz, hogy az ukránok úgy érzik, Putyin és Trump megsérti őket, amiért nélkülük akarnak tárgyalni.
Yaroslav Hrytsak ukrán történészt a „semmit rólunk nélkülünk” hozzáállást egyfajta nemzeti sajátosságként állítja be, miszerint az ukránok számára nagyon fontos, hogy ne hozzanak őket érintő döntéseket nélkülük. Szerinte azért is támogatják jelenleg annyian az egyébként egyre népszerűtlenebb Zelenszkijt, mert kiáll amellett, hogy Ukrajna nem mond le területekről, és ez szimpatikus az ukránoknak.
A lap információi szerint az ukrán lakosság kétharmada elutasítja azt a lehetőséget, hogy a háború lezárása érdekében területeket adjanak át Oroszországnak.
Nyitókép: Thomas Krych / ANADOLU / Anadolu via AFP
A jelentésből az is kirajzolódik, hogy nem hazánk az egyetlen uniós ország, amely úgy gondolja, Ukrajna csatlakozása inkább hátrányt jelentene a közösség számára.
Nem tudni, mit válaszolt a szlovák miniszterelnök.
Megint nagyot ment a szervezet.
Nem finomkodott Mark Rutte.
Miroslav Gaj Orbán Viktornak is odaszúrt egyet.
Ha ez megvalósul, teljesen elvághatják Ukrajnát a tengertől.
Irak, Szíria, majd Venezuela? Kolumbia elnöke komoly veszélyre mutatott rá.
Trumpnál is már kétszer bejött. Horváth K. József írása.
