Késelések az óvodában, autós merényletek és antiszemita támadások: 2025-ben drámai képet festett a kontinens közbiztonsága. A statisztikák mögött szörnyű emberi sorsok és rendszerhiba rejtőzik.
Van egy pont, amikor a migrációról szóló vita túllép a statisztikákon és a szakpolitikai dokumentumokon. Amikor a százalékok, grafikonok és uniós közlemények helyét konkrét közbiztonsági esetek veszik át, és egyre több európai városban válik megkerülhetetlenné a kérdés:
kik tartózkodnak az ország területén jogszerűen, és kik maradtak ott anélkül, hogy a hatóságok érdemben érvényt szereztek volna a döntéseiknek?
Az illegális és irreguláris migrációval szembeni kritikus álláspont nem ideológiai kiindulópont, hanem gyakorlati tapasztalatokból fakad. Az elmúlt években újra és újra ugyanaz a minta rajzolódott ki:
elutasított menedékkérelem, kiutasítási kötelezettség, elmaradó végrehajtás, majd egy olyan cselekmény, amelyet a hatóságok már közbiztonsági vagy terrorügyként kezelnek.
Ez nem azt jelenti, hogy a bevándorlók többsége bűnöző lenne – ilyen általánosítás sem szakmailag, sem erkölcsileg nem védhető. A kérdés sokkal inkább az, hogy egy állam meddig engedheti meg magának a végrehajtás hiányát, amikor a döntéseinek következményeit végső soron a saját társadalma viseli.
2025 során Európa több alkalommal is szembesült ezzel a problémával. Nem elméleti viták formájában, hanem egymást követő hónapokban megjelenő, nagy nyilvánosságot kapó ügyeken keresztül, amelyek ismét a migráció és a közbiztonság kapcsolatát állították a figyelem középpontjába.
Ezt is ajánljuk a témában
Tíz évvel ezelőtt hazánkat Európa mehurcolta, mert lezárta a déli határát. Akkor mindenki „embertelennek” nevezett minket – ma ugyanazok az országok kerítést építenek, határt zárnak és menekültkvótákat utasítanak vissza. Íme a 2015-ös migrációs válság története – magyar szemmel.
Január 22-én a bajor Aschaffenburg egyik parkjában egy afgán állampolgárt vettek őrizetbe, miután késsel rátámadt egy óvodás csoportra:
két ember meghalt, köztük egy kisgyermek.
A német közéletben a történet nemcsak a kegyetlenség miatt ütött akkorát, hanem azért, mert a hatósági háttér – ki és miért maradhatott, milyen státuszban volt, miért nem történt meg időben, ami megtörténhetett volna – megint ugyanoda vezetett: a végrehajtás hiányához.
Ezt is ajánljuk a témában
A rendőrség egy afgán férfit tartóztatott le, akinek az indítékáról egyelőre nincsenek információk.
Február 13-án Münchenben egy afgán férfi autóval hajtott bele egy tömegbe egy demonstráción; a bajor vezetés és az ügyészség is úgy beszélt róla, mint szándékos cselekményről, a gyanúsított pedig a Reuters szerint beismerte a tettét.
Alig telt el pár nap, és Ausztriában, Villachban február 15-én egy szír menedékkérő késes támadása egy 14 éves fiú halálát okozta; az osztrák hatóságok arról beszéltek, hogy a gyanúsított Iszlám Államhoz kötődő esküt tett és gyors online radikalizáció jelei mutatkoztak.
Február 21-én Berlinben, a Holokauszt-emlékműnél egy szír menekült támadt rá egy spanyol turistára;
az ügyészek vallási indíttatásról és antiszemita szándékról beszéltek.
Másnap, február 22-én a franciaországi Mulhouse-ban egy késes támadást Emmanuel Macron „iszlamista terrorcselekménynek” nevezett; a gyanúsított a beszámolók szerint kiutasítási kötelezettség alatt állt, és a francia belügyminiszter nyíltan arról beszélt:
hiába próbálták többször is kitoloncolni, nem ment át a rendszer szűrőjén a valóság.
A februári hónap el kellett volna gondolkodtassa a nyugati döntéshozókat: külön országok, külön helyszínek – ugyanaz a közös nevező.
Ezt is ajánljuk a témában
Egy 69 éves portugál férfi próbált közbeavatkozni, a támadó őt halálosan megsebesítette.
Március végén Amszterdamban egy forgalmas bevásárlóutcán öt embert szúrtak meg; a támadás látszólag válogatás nélkül történt, a motiváció akkor még nem volt világos.
Április végén Svédországban három tinédzsert ítéltek el egy lövöldözés kapcsán, amely egy izraeli védelmi cég stockholmi irodáját érintette – a hír önmagában is jelzi, milyen feszült és gyorsan radikalizálható közegekben mozog ma Európa, még ha ez az ügy nem is az „illegális belépésről” szólt, hanem a szélesebb biztonsági klímáról.
Ugyanezekben a hónapokban a hatóságok sok országban egyre nyíltabban beszéltek arról, hogy a fenyegetések egy része „magányos elkövetőként” jelenik meg – és ettől nehezebb kiszűrni, nem könnyebb.
Május 4-én brit hatóságok jelentettek két, egymástól független terrorellenes műveletet, amelyekben több embert – köztük iráni állampolgárokat – fogtak el egy feltételezett, „konkrét helyszínek” elleni terv miatt. A részletek egy része operatív okokból nem nyilvános, de a történet lényege megint ugyanaz és a fenyegetés valós.
Júniusban Németországban egy menedékkérőt rendőri intézkedés közben lelőttek, miután a beszámolók szerint késsel támadt a rendőrökre; a hír szerint
a férfit korábban körözték, és börtönbüntetés letöltésére kötelezték.
Júliusban a Reuters hírt adott a spanyolországi Torre Pacheco városában történt összecsapásokról, ahol a helyiek csoportjai és észak-afrikai migránsok kerültek szembe egymással. A zavargások egy idős férfi elleni támadást követően robbantak ki, és rövid idő alatt utcai erőszakká fajultak.
Őszre a vita sok országban elmozdult a napi bűnügyekről a rendszerszintű számok felé: az Eurostat szerint 2024-ben több százezer jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt azonosítottak az EU-ban, és negyedéves bontásban közölnek adatokat a kiutasítási döntésekről és a tényleges visszatérésekről is.
Októberben Németországban a januári aschaffenburgi ügy a bírósági szakaszba ért; az eljárásban is hangsúlyossá vált, hogy az érintett elutasított menedékkérelmű volt, és a távozás kérdése már korábban is napirenden volt.
Ezt is ajánljuk a témában
Az aschaffenburgi mészáros, Enamullah O. teljesen megúszhatja a felelősségre vonást.
Hollandiában november végén egy szír menedékkérőt vettek őrizetbe egy feltételezett terrorterv gyanújával egy befogadóközpontban.
Fényes nappal, egy forgalmas bázeli játszótéren történt a súlyos bűncselekmény: a migráns egy ötéves kislányt rángatott be egy nyilvános mosdóba, miután bántalmazta idős gondozóját.
Ezt is ajánljuk a témában
Fényes nappal, egy forgalmas bázeli játszótéren történt a súlyos bűncselekmény: egy férfi a gyanú szerint egy ötéves kislányt rángatott be egy nyilvános mosdóba, miután bántalmazta idős gondozóját. Az elkövető jelenleg szökésben van.
Decemberben pedig az EU bejelentette: hét országot „biztonságos származási országnak” minősít, így onnan a kérelmeket gyorsított eljárásban kezelnék – ez a politika szintjén annak beismerése, hogy a rendszer eddig túl sokszor volt lassú és visszaélhető.
Papíron 2025-ben valóban több kedvező fejlemény is látható volt. A Frontex előzetes adatai szerint
az irreguláris határátlépések száma az év első tizenegy hónapjában mintegy 25 százalékkal csökkent az előző esztendőhöz képest.
Emellett politikai szinten is érzékelhető elmozdulás történt: egyre több ország vezetett be gyorsított menekültügyi eljárásokat, bővítette a biztonságos származási országok listáját, és hangsúlyosabban beszél a kitoloncolások végrehajtásáról, valamint a származási országokkal kötött visszafogadási megállapodásokról.
Mindez azonban önmagában még nem bizonyul elegendőnek.
Az idei év tapasztalata azt mutatja, hogy nem elég csupán a beáramlás mérséklése, ha a jogellenesen tartózkodók eltávolítására vonatkozó szabályok továbbra is lassúak, következetlenek vagy könnyen kijátszhatók. A politikai megállapodások és nyilatkozatok mit sem érnek, ha azok végrehajtása a gyakorlatban elakad, vagy nem jár kézzelfogható következményekkel.
Ezt is ajánljuk a témában
A tettek mezejére léptek.
Amíg Nyugat-Európa jelentős része nem hajt végre érdemi és következetes szemléletváltást a migráció kezelésében – különösen a jogellenes belépéshez és bennmaradáshoz kapcsolódó következmények terén, addig fennáll a veszélye annak, hogy 2026 is hasonlóan indul majd, mint ahogyan 2025 túl sok alkalommal folytatódott: nem statisztikákban mérhető folyamatokkal, hanem konkrét, a közbiztonságot érintő eseményekkel.
Ezt is ajánljuk a témában
Az irányított migráció korunk hadviselésének eszköze, ami rendkívül veszélyes, hiszen az állam alapvető funkcióit veszélyezteti – vallja a szerző.
Nyitókép: Samir Yordamovic / AFP
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
„A magyarok már nincsenek egyedül” – fogalmazott Szijjártó Péter.
Egyetlen rossz döntés hamar elvezetne idáig.
A neomarxista kulturális elit kereszténység ellenessége nem teszi lehetővé, hogy az EU véget vessen a tömeges, ellenőrizetlen migrációnak.
Már a német rendőrség is kénytelen szembenézni a tényekkel.
Célkeresztben a migráció.
A The Economist konkrét számokat közölt a várható eredményekre vonatkozóan.
Kíméletlen kritikát kapott a humorista könyve.
Évszázadokra visszanyúló szokás, amelyre több kultúra is büszke. Nagy kérdés, hogy a szilveszteri csók eredetileg hagyomány vagy babona.
