Véres évet zárt Európa: összeszedtük a legbrutálisabb migránstámadásokat

Van egy pont, amikor a migrációról szóló vita túllép a statisztikákon és a szakpolitikai dokumentumokon. Amikor a százalékok, grafikonok és uniós közlemények helyét konkrét közbiztonsági esetek veszik át, és egyre több európai városban válik megkerülhetetlenné a kérdés:

Az illegális és irreguláris migrációval szembeni kritikus álláspont nem ideológiai kiindulópont, hanem gyakorlati tapasztalatokból fakad. Az elmúlt években újra és újra ugyanaz a minta rajzolódott ki: 

Ez nem azt jelenti, hogy a bevándorlók többsége bűnöző lenne – ilyen általánosítás sem szakmailag, sem erkölcsileg nem védhető. A kérdés sokkal inkább az, hogy egy állam meddig engedheti meg magának a végrehajtás hiányát, amikor a döntéseinek következményeit végső soron a saját társadalma viseli.

2025 során Európa több alkalommal is szembesült ezzel a problémával. Nem elméleti viták formájában, hanem egymást követő hónapokban megjelenő, nagy nyilvánosságot kapó ügyeken keresztül, amelyek ismét a migráció és a közbiztonság kapcsolatát állították a figyelem középpontjába.

Január 22-én a bajor Aschaffenburg egyik parkjában egy afgán állampolgárt vettek őrizetbe, miután késsel rátámadt egy óvodás csoportra: 

A német közéletben a történet nemcsak a kegyetlenség miatt ütött akkorát, hanem azért, mert a hatósági háttér – ki és miért maradhatott, milyen státuszban volt, miért nem történt meg időben, ami megtörténhetett volna – megint ugyanoda vezetett: a végrehajtás hiányához.

Február 13-án Münchenben egy afgán férfi autóval hajtott bele egy tömegbe egy demonstráción; a bajor vezetés és az ügyészség is úgy beszélt róla, mint szándékos cselekményről, a gyanúsított pedig a Reuters szerint beismerte a tettét. 
Alig telt el pár nap, és Ausztriában, Villachban február 15-én egy szír menedékkérő késes támadása egy 14 éves fiú halálát okozta; az osztrák hatóságok arról beszéltek, hogy a gyanúsított Iszlám Államhoz kötődő esküt tett és gyors online radikalizáció jelei mutatkoztak.

Február 21-én Berlinben, a Holokauszt-emlékműnél egy szír menekült támadt rá egy spanyol turistára; 

Másnap, február 22-én a franciaországi Mulhouse-ban egy késes támadást Emmanuel Macron „iszlamista terrorcselekménynek” nevezett; a gyanúsított a beszámolók szerint kiutasítási kötelezettség alatt állt, és a francia belügyminiszter nyíltan arról beszélt: 

Március végén Amszterdamban egy forgalmas bevásárlóutcán öt embert szúrtak meg; a támadás látszólag válogatás nélkül történt, a motiváció akkor még nem volt világos.

Április végén Svédországban három tinédzsert ítéltek el egy lövöldözés kapcsán, amely egy izraeli védelmi cég stockholmi irodáját érintette – a hír önmagában is jelzi, milyen feszült és gyorsan radikalizálható közegekben mozog ma Európa, még ha ez az ügy nem is az „illegális belépésről” szólt, hanem a szélesebb biztonsági klímáról.

Május 4-én brit hatóságok jelentettek két, egymástól független terrorellenes műveletet, amelyekben több embert – köztük iráni állampolgárokat – fogtak el egy feltételezett, „konkrét helyszínek” elleni terv miatt. A részletek egy része operatív okokból nem nyilvános, de a történet lényege megint ugyanaz és a fenyegetés valós.

Júniusban Németországban egy menedékkérőt rendőri intézkedés közben lelőttek, miután a beszámolók szerint késsel támadt a rendőrökre; a hír szerint 

Júliusban a Reuters hírt adott a spanyolországi Torre Pacheco városában történt összecsapásokról, ahol a helyiek csoportjai és észak-afrikai migránsok kerültek szembe egymással. A zavargások egy idős férfi elleni támadást követően robbantak ki, és rövid idő alatt utcai erőszakká fajultak. 

Októberben Németországban a januári aschaffenburgi ügy a bírósági szakaszba ért; az eljárásban is hangsúlyossá vált, hogy az érintett elutasított menedékkérelmű volt, és a távozás kérdése már korábban is napirenden volt.

Hollandiában november végén egy szír menedékkérőt vettek őrizetbe egy feltételezett terrorterv gyanújával egy befogadóközpontban.
Fényes nappal, egy forgalmas bázeli játszótéren történt a súlyos bűncselekmény: a migráns egy ötéves kislányt rángatott be egy nyilvános mosdóba, miután bántalmazta idős gondozóját.

Decemberben pedig az EU bejelentette: hét országot „biztonságos származási országnak” minősít, így onnan a kérelmeket gyorsított eljárásban kezelnék – ez a politika szintjén annak beismerése, hogy a rendszer eddig túl sokszor volt lassú és visszaélhető.

Papíron 2025-ben valóban több kedvező fejlemény is látható volt. A Frontex előzetes adatai szerint 

Emellett politikai szinten is érzékelhető elmozdulás történt: egyre több ország vezetett be gyorsított menekültügyi eljárásokat, bővítette a biztonságos származási országok listáját, és hangsúlyosabban beszél a kitoloncolások végrehajtásáról, valamint a származási országokkal kötött visszafogadási megállapodásokról.

Az idei év tapasztalata azt mutatja, hogy nem elég csupán a beáramlás mérséklése, ha a jogellenesen tartózkodók eltávolítására vonatkozó szabályok továbbra is lassúak, következetlenek vagy könnyen kijátszhatók. A politikai megállapodások és nyilatkozatok mit sem érnek, ha azok végrehajtása a gyakorlatban elakad, vagy nem jár kézzelfogható következményekkel.

Amíg Nyugat-Európa jelentős része nem hajt végre érdemi és következetes szemléletváltást a migráció kezelésében – különösen a jogellenes belépéshez és bennmaradáshoz kapcsolódó következmények terén, addig fennáll a veszélye annak, hogy 2026 is hasonlóan indul majd, mint ahogyan 2025 túl sok alkalommal folytatódott: nem statisztikákban mérhető folyamatokkal, hanem konkrét, a közbiztonságot érintő eseményekkel.

Nyitókép: Samir Yordamovic / AFP