Migránskrízis 2015: amikor Magyarország egyedül állította meg az áradatot

Tavaly nyáron újabb front nyílt Brüsszel és Budapest között: az Európai Unió Bírósága példátlan súlyú pénzbüntetést szabott ki Magyarországra a menekültügyi szabályok megsértése miatt. 

Az ítélet indoklása szerint Magyarország szándékosan játszotta ki az uniós közös politika egészének alkalmazását. A magyar kormány pár hete jelezte: 

Az érvelés szerint a büntetés nemcsak aránytalan, hanem figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a migrációs nyomás éppen a tíz évvel ezelőtti migránsválság csúcsa óta változatlanul Magyarország déli határán jelentkezik a legerősebben.

A 2015-ös, Európát sújtó példátlan migrációs hullám áll a brüsszeli ítélet hátterében. Abban az évben több mint 1,39 millió ember kért menedéket, és a Frontex becslése szerint valójában közel kétmillió menekült és migráns érkezhetett a kontinensre. Nem véletlenül nevezik a szakértők és politikusok mindmáig ezt a krízist a második világháború óta legsúlyosabb menekültválságnak.

A migrációshullám gyökerei

A 2010-es évek közepére a Közel-Kelet háborúi milliókat kényszerítettek menekülésre. A szíriai polgárháború már négy éve tombolt, amikor 2015-ben egyre többen indultak útnak nemcsak a szomszédos országokba, hanem Európa felé is. Az útvonalak kezdetben a Földközi-tengeren át vezettek, majd hamarosan a Balkán lett a fő folyosó. A számok sokkolóak:

A közvélemény figyelme tavasszal szegeződött a válságra, amikor áprilisban egy líbiai hajó tragédiájában közel nyolcszáz ember fulladt a tengerbe. Az eset sokkolta az európai vezetőket, rendkívüli csúcsot hívtak össze, és ugyan született egy tízpontos migrációs terv, a kötelező kvóták ügyében nem tudtak dűlőre jutni. Közben a menekülők áradata egyre inkább a görög szigetekre, onnan pedig Macedónián és Szerbián keresztül Magyarország felé tolódott.

2015 nyarára hazánk vált a balkáni útvonal frontvonalává: félév alatt több mint ötvenezer illegális határátlépést regisztráltak, ami lakosságarányosan messze a legnagyobb teher volt az EU-ban. „Magyarország az európai migrációs válság rejtett frontországa” – fogalmazott akkor Kovács Zoltán kormányszóvivő. A kormány júniusban bejelentette: kerítés épül a szerb határon. A 175 kilométeres, négy méter magas határzár ötlete Európában meghökkentőnek számított, 

Ezzel párhuzamosan szigorították a menekültügyi törvényt, biztonságos harmadik országnak minősítették Szerbiát, és előkészítették a tranzitzónák felállítását.

Augusztus végére a krízis látványosan eszkalálódott: Macedónia rendkívüli állapotot hirdetett, majd inkább tranzitfolyosót nyitott, belátva, hogy a tömeg Németországba tart. Augusztus 24-én a német bevándorlási hivatal közölte: a szíriaiaknál nem alkalmazzák a Dublini Rendeletek szerinti visszaküldést. Angela Merkel ekkor mondta el híres mondatát: „Wir schaffen das!” – „Meg tudjuk csinálni!” Néhány nappal később hozzátette: nincs felső korlát a befogadásban. Ezek a nyilatkozatok sokak szerint meghívóként hatottak, és csak növelték a beáramlást.

A drámai fordulat augusztus 27-én érkezett: Ausztriában, az M1-es autópályán hagyott hűtőkocsiban 71 menekült holttestére bukkantak. Szírek, irakiak, afgánok – férfiak, nők, gyerekek, akik az embercsempészek kezére bízták életüket, és a fullasztó teherautóban lelték halálukat. A tragédia megrázta egész Európát, és fájdalmasan világossá tette: ezért nem jó ha a migránsáradat elindul, hiszen ez puszta politikai vita, hanem élet és halál kérdése is lehet. 

Budapest a fókuszban: káosz a Keleti pályaudvarnál

Magyarországon 2015 augusztusának végén tetőzött a migrációs válság. Naponta ezrek lépték át illegálisan a szerb–magyar határt, leginkább Röszke térségében, majd Budapestre érkeztek, hogy továbbjussanak Nyugat-Európába. A magyar hatóságok igyekeztek őket regisztrálni, ahogy a Dublini Rendeletek előírták, ám a legtöbben nem akartak maradni. „A menekültek nem akarnak nálunk maradni” – figyelmeztetett Orbán Viktor, utalva arra, hogy a végcél Németország volt.

Augusztus 31-én fordulat következett: a rendőrség lezárta a Keleti pályaudvart a migránsok előtt. A lépés célja az volt, hogy ne indulhassanak kontroll nélkül vonatokkal Bécs vagy München felé. A döntés káoszt hozott: több ezer ember rekedt a Baross téren és az aluljáróban, ahol rögtönzött sátortábor alakult ki. A képek bejárták a világsajtót, miközben a kormány azt üzente: 

A következő napokban feszült jelenetek zajlottak a pályaudvarnál. A tömeg „Freedom!” skandálással követelte, hogy továbbmehessen, sokan éhségsztrájkot hirdettek, „No food! No camp!” feliratokkal utasítva vissza a segítséget. A válság szeptember 4-én robbant: több százan áttörték a rendőrkordont, és gyalog indultak el az M1-es autópályán Bécs felé. Megrázó képek készültek: babakocsikat toló szülők, síró gyerekeket cipelő apák, hátizsákos menetoszlop a forgalmas sztrádán.

Az este végül váratlan fordulatot hozott. Orbán Viktor – az osztrák kancellárral és a német vezetéssel egyeztetve – elrendelte, hogy buszok szállítsák az embereket az osztrák határig. Éjjel buszkonvoj gördült ki Budapestről, felvéve a pályaudvaron és az autópályán veszteglő tömeget. Angela Merkel másnap kijelentette: Németország emberbaráti okokból döntött így, „Európa ereje a szolidaritásban van”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez kivételes intézkedés volt.

A történtek jól mutatták a válság abszurditását: miközben Berlin a szabályok betartását várta, valójában maga is felülírta azokat. A Keleti körüli dráma egyértelművé tette, hogy a frontországok – Magyarország, Ausztria, Görögország – egyedül képtelenek kezelni a tömeges beáramlást. Ezt ismerte el később Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is, amikor kimondta: „elhanyagolták a balkáni útvonalat”.

Határzár és nemzetközi felháborodás: Magyarország lép, Európa ítélkezik

A szeptemberi menekültmenet után a magyar kormány felgyorsította a terveket: befejezte a szerb határnál épülő kerítést, és szeptember 15-én életbe léptette az új, szigorú jogi határzárat. Ettől kezdve az illegális határátlépés és a kerítés rongálása bűncselekménynek számított, akár három év börtönnel lett büntetendő. 

A határzár első napjai drámai jeleneteket hoztak. Szeptember 15-én a Horgos–Röszke átkelőnél tömeg torlódott fel, sokan megpróbálták áttörni a kaput, kövekkel dobálták a rendőröket. Heves összecsapás robbant ki: a magyar rendőrség könnygázt és vízágyút vetett be a „Stop Orbán!”-t skandáló tömeg ellen. A kormány szerint a hangadók gyerekeket használtak élő pajzsként, húsz rendőr megsérült, végül sikerült visszaszorítani a tömeget. A határátkelőt lezárták, és ezzel az útvonal megszűnt. A migránsáradat Horvátország felé terelődött, de Magyarország ott is kerítést húzott, így október közepére teljesen lezárta a balkáni útvonalat.

Nyugat-európai politikusok és médiaszereplők a vasfüggöny visszatérését emlegették, „embertelennek” nevezték a kerítést. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter szerint „a falak és szögesdrót nem tartozhatnak az EU-hoz”. Az osztrák kancellár, Werner Faymann odáig ment, hogy a magyar intézkedéseket a nácik deportálásaihoz hasonlította, amit Budapest felháborodva visszautasított. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa „idegenellenesnek” és „iszlámellenesnek” nevezte 

A vita megosztotta Európát. Nyugaton sokan Angela Merkel „Willkommenskultur”-jét ünnepelték, Közép-Európában viszont Orbán Viktor politikája kapott támogatást. A visegrádi országok nyíltan a magyar álláspont mellé álltak, elutasítva a kvótarendszert. Az EU belügyminiszterei ugyan szeptember 22-én többségi szavazással elfogadták a 120 ezres elosztási kvótát, de Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia nemmel szavazott. Orbán Viktor akkor kijelentette: „Amíg én vagyok a miniszterelnök, Magyarország egyetlen kvóta szerinti betelepítettet sem fogad be.” Ez a vita évekre meghatározta Brüsszel és Budapest konfliktusát.

Idővel azonban kiderült: a magyar lépések másokat is követésre késztettek. 2016-ra Macedónia és Szerbia lezárta a határait, az EU Törökországgal egyezett meg a migráció feltartóztatásáról, és a korábban befogadáspárti országok – Ausztria, Svédország, Dánia – sorra szigorítottak. Még Werner Faymann Ausztriája is kerítést épített a szlovén határon. Amit 2015 őszén sokan elítéltek, az néhány év alatt európai gyakorlattá vált.

Nyugat-Európa kijózanodása: integrációs kudarcok és biztonsági kockázatok

A 2015-ös „Willkommenskultur” mára jócskán megkopott. Németország, Svédország és Ausztria több mint egymillió menekültet és migránst fogadott be, ám az integráció sok helyen kudarcot vallott: 

Sok városban párhuzamos társadalmak alakultak ki, a helyiek és az újonnan jöttek viszonyát kölcsönös bizalmatlanság terheli. A közbiztonság is megrendült: egyes bűncselekménytípusoknál a fiatal férfi migránsok aránya kiugró, és a kontinens megrázó terrortámadásokat élt át. A párizsi mészárlás (2015), a brüsszeli, nizzai és berlini merényletek elkövetői között frissen érkezett menedékkérők, illetve radikalizálódott bevándorlók második generációs gyermekei is voltak. Az a biztonsági kockázat, amelyre Magyarország hivatkozott a határzár idején, kézzelfoghatóvá vált Nyugaton.

Valójában, a 2015-ös menekülthullám után Európa tíz évet vesztegetett el, a probléma nem oldódott meg, sőt nőtt. A hangulatfordulatot jól mutatja, hogy míg korábban Orbán Viktor kerítését „európai értékek elárulásaként” bélyegezték, 2023-ban már Manfred Weber is úgy nyilatkozott: „kerítésekre igenis szükség lehet”. Németország ismét visszaállította az ellenőrzést minden határán, Schengen lényegében felfüggesztve – és senki nem marasztalta el érte Berlint.

Budapest mindeközben rendre a kettős mércére figyelmeztet: Magyarország eddig kétmilliárd eurót költött a határvédelemre, amiből Brüsszel alig egy százalékot térített meg. „Németország jogosan védi magát, Magyarországot ugyanazért büntetik” – fogalmazta meg a Kereszténydemokrata Néppárt. Tény, hogy Budapest nem köszönetet kap, hanem uniós pereket és napi milliós bírságokat.

Tíz év távlatából egyértelmű: Európa sorra vette át a magyar modellt. Dánia gyakorlatilag nullára csökkentette a menedékkérelmek számát, Svédországban a bevándorlásellenes politika választást döntött el, Olaszország kikötőit lezárta az NGO-hajók előtt, Görögország és Spanyolország pedig masszív kerítésekkel erősítette meg határait. Az Európai Bizottság 2023-ban már arról tárgyalt, hogy közös pénzből is lehessen falakat építeni – ami 2015-ben még elképzelhetetlen lett volna. 

Íme, a migrációs válság főbb eseméyneit ábrázoló idővonal:

• 2015. április 19. – Tragédia a Földközi-tengeren: közel 800 menekült fullad meg egy Líbiából induló hajó elsüllyedésekor. Az EU rendkívüli csúcsot hív össze, sürgetve a tengeri mentések és a közös migrációs politika erősítését.
• 2015. június 17. – Magyarország bejelenti, hogy kerítést épít a szerb határon (175 km hosszú, 4 méter magas), hogy megállítsa az illegális migrációt.
• 2015. június 26. – Az EU 40 000 menekült áthelyezéséről dönt Olaszországból és Görögországból, de a kötelező kvótákról nincs egyetértés.
• 2015. augusztus 20–23. – Észak-Macedónia rendkívüli állapotot hirdet, lezárja határát, majd humanitárius folyosót nyit a migránsoknak.
• 2015. augusztus 24. – Németország bejelenti, hogy a szíriai menedékkérőket nem küldi vissza a belépési országukba, hanem befogadja őket.
• 2015. augusztus 27. – 71 migráns holttestét találják meg egy osztrák autópályán leállított hűtőkocsiban. Az eset megrázza Európát.
• 2015. szeptember 1. – A budapesti Keleti pályaudvart lezárják a migránsok előtt, több ezren rekednek a fővárosban.
• 2015. szeptember 2. – A török partoknál vízbe fulladt 3 éves szír kisfiú, Aylan Kurdi fotója bejárja a világot, erősítve a befogadáspárti hangokat.
• 2015. szeptember 4. – Több száz menedékkérő indul gyalog Budapestről az osztrák határ felé, tiltakozva az elakadt továbbjutás miatt.
• 2015. szeptember 5. – Angela Merkel kijelenti: „Németország nem szab felső határt a befogadásra.” Németország és Ausztria ideiglenesen megnyitja határait a magyarországi migránsok előtt.
• 2015. szeptember 13. – Németország visszaállítja a határellenőrzést az osztrák határon a tömeges beáramlás miatt. Egyetlen nap alatt 13 ezer ember érkezik Münchenbe.
• 2015. szeptember 14. – Ausztria is határellenőrzést vezet be a magyar határszakaszon, katonákat is kivezényelve.
• 2015. szeptember 15. – Elkészül a magyar–szerb határkerítés, életbe lépnek az új szigorú szabályok: az illegális határátlépés bűncselekménynek számít.
• 2015. szeptember 16. – Röszkénél zavargás tör ki: migránsok kövekkel támadják a kerítést, a rendőrök könnygázt és vízágyút vetnek be.
• 2015. szeptember 18. – A magyar kormány megkezdi a kerítés építését a horvát határon is. Néhány nap alatt tízezrek érkeznek Horvátország felől.
• 2015. szeptember 22. – Az EU belügyminiszterei minősített többséggel elfogadják 120 ezer menedékkérő kötelező szétosztását. Magyarország nemmel szavaz, de leszavazzák.
• 2015. október 16. – Magyarország lezárja a horvát határt is, a migránsok Szlovénia felé veszik az irányt.
• 2015. november 29. – Brüsszelben migrációs csúcs: az EU 3 milliárd eurós támogatási csomagot ajánl Törökországnak, hogy gondoskodjon a területén lévő menekültekről, és fékezze az Európába induló áramlást.
• 2016. március 9. – Magyarország országos szinten válsághelyzetet hirdet a tömeges bevándorlás miatt.
• 2016. március 18. – EU–Törökország megállapodás:

1. Minden Görögországba illegálisan érkező migránst visszaküldenek Törökországba.
2. Az úgynevezett „1 az 1-hez” elv alapján minden visszaküldött szír helyett az EU legálisan áttelepít egy másik szírt közvetlenül Törökországból.
3. Törökország vállalja, hogy megakadályozza új migrációs útvonalak megnyílását.
4. Az EU 3+3 milliárd eurós támogatást nyújt Törökországnak a menekültek ellátására.
5. Napirendre kerül a török vízumliberalizáció és a vámunió bővítése.

2016. március 20. – A paktum életbe lép: a balkáni útvonal gyakorlatilag lezárul, az Európába érkezők száma drasztikusan csökken.

Nyitókép: FERENC ISZA / AFP