Az irányított migráció korunk hadviselésének eszköze, ami rendkívül veszélyes, hiszen az állam alapvető funkcióit veszélyezteti – vallja a szerző.
Időszerű művet írt Dr. Veress Csongor Balázs, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa, a Mandiner elemzője a migrációról, A migráció mint fegyver címmel. A kötet különös jelentőséget kap most, amikor éppen tíz éve söpört végig Európán a példátlan migrációs hullám, amelynek során 2015 nyár végére a krízis látványosan eszkalálódott, és hazánk gyakorlatilag egyedül állította meg az áradatot.
A könyv a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg a 96. Ünnepi Könyvhétre időzítve. A kutató részletesen, tudományos alapossággal elemzi a politikai-gazdasági-társadalmi destabilizáció hatékony eszközét, a fegyverként alkalmazott tömeges migrációt. Interjúnkban a szerzőt kérdeztük!
*
Miért tekinthetjük a modern hadviselés részének az irányított migrációt?
A modern hadviselés, akár a hibrid hadviselés, gyökeresen más, mint a klasszikus, frontális összecsapások. A hibrid hadviselés nem feltétlenül az ellenfél katonai erejének megsemmisítésére törekszik, hanem a társadalom szervezettségét és ellenálló képességét igyekszik aláásni. Ebben a kontextusban a migráció egy olyan eszközzé válhat, amely
nem a csatatéren, hanem a célországon belül okoz káoszt és bizonytalanságot.
Az irányított migráció korunk hadviselésének egyik legkifinomultabb eszköze, mert egyszerre érinti a biztonságpolitikai, társadalmi és gazdasági dimenziókat. A célpont nem a hadsereg, hanem a polgári lakosság és az állami intézményrendszer. A migrációs hullámok gerjesztésével egy agresszor állam jelentős geopolitikai előnyökhöz juthat anélkül, hogy nyílt háborút kellene indítania.
Az ilyen műveletek célja a társadalmi koherencia megbontása, a belső feszültségek és polarizáció szítása,
ami gyengíti az ellenálló képességet és aláássa a kormányok legitimitását.
Ezt is ajánljuk a témában
Tíz évvel ezelőtt hazánkat Európa mehurcolta, mert lezárta a déli határát. Akkor mindenki „embertelennek” nevezett minket – ma ugyanazok az országok kerítést építenek, határt zárnak és menekültkvótákat utasítanak vissza. Íme a 2015-ös migrációs válság története – magyar szemmel.
Most először alkalmazzák a migrációt fegyverként a történelem során?
Nem, egyáltalán nem. A népességmozgások tudatos kihasználása a hadviselés eszköztárában nem újdonság. A történelem tele van példákkal arra, hogy a népességpolitikát hatalmi célokra használták.
Gondoljunk csak a Római Birodalmat megrengető népvándorlásra, vagy akár az amerikai és ausztrál kontinens európai „benépesítésére”.
Ezek az események visszafordíthatatlanul átformálták a társadalmi és politikai térképeket. A migráció tehát mindig is a nemzetközi kapcsolatok része volt, mint a diplomáciai, politikai és gazdasági nyomásgyakorlás egyik lehetséges eszköze.
Ami megváltozott, az a mai kor technológiai és gazdasági lehetőségeiben kereshető: a migrációs hullámok precízebben, gyorsabban és nagyobb volumenben szervezhetők és irányíthatók.
Mit jelent ez a változás kicsit bővebben?
A modern technológia és az információs hálózatok forradalma alapvetően írta át a játékszabályokat. A hibrid hadviselés korában a migráció, mint fegyver hatékonyabbá vált.
Ez a helyzet próbára teszi az államok humán és logisztikai erőforrásait is, és muníciót ad a dezinformációs kampányokhoz. A migráció így a gyengébb, de agyafúrtabb államok kezében hatékony eszközzé válhat a gazdagabb és erősebb nemzetek manipulálására és zsarolására.
Ezt is ajánljuk a témában
A szíriai lázadók győzelme és az irreguláris migráció csökkenése fordulatot hozhat az EU bevándorlási politikájában.
Milyen példákat látunk a fegyverként használt tömeges migrációra?
A könyvben számos konkrét példa szemlélteti, hogyan zajlik ez a gyakorlatban. Törökország és az Európai Unió esetében Törökország felismerte, hogy a szíriai menekültek helyzetének manipulálásával nyomást gyakorolhat az EU-ra. A menekültválságot kihasználva pénzügyi támogatást és politikai engedményeket csikart ki, például a katonai műveleteihez Észak-Szíriában.
Fehéroroszország esetében a Lukasenka-rezsim gondosan megtervezett és mesterségesen gerjesztett migrációs nyomással próbált politikai és gazdasági engedményeket kicsikarni Brüsszeltől. Bár a taktika végül nem hozott jelentős sikert, világosan megmutatta, hogy a rászoruló embereket geostratégiai eszközként is fel lehet használni.
Az orosz hibrid hadviselés – orosz terminológia szerint: stratégiai elrettentés – részeként a migrációs nyomás fokozásának a dezinformációs kampányokkal együtt az a célja, hogy destabilizálja az EU belső helyzetét és növelje a megosztottságot.
Biztonsági kihívás vagy a társadalmakat fenyegető súlyos támadás, ha a migrációt fegyverként alkalmazzák szuverén államok ellen?
Ha a migrációt tudatosan és szervezetten alkalmazzák politikai nyomásgyakorlásra, az már nem csupán egy biztonsági kihívás, hanem egy súlyos, aszimmetrikus támadás. A könyv egyértelműen a fenyegetés oldalára helyezi ezt a jelenséget.
Ez a megközelítés rámutat arra, hogy a migráció eszközzé tétele veszélyezteti az állam alapvető funkcióit, a területi integritást és a nemzetbiztonságot.
Ráadásul a migrációs hullámok kihasználásával radikális elemek, külföldi harcosok vagy akár terroristák is bejuthatnak az országba, ami növeli a terrorizmus veszélyét és újabb terhet ró a hírszerző szolgálatokra. Ez a taktika aszimmetrikus nyomást gyakorol, hiszen a védekezés óriási költségekkel és társadalmi feszültségekkel jár.
Magyarország mennyire kárvallottja korunk migrációs krízisének?
Magyarország a 2015-ös migrációs válságban vált a jelenség első számú kárvallottjává. A kormány a migrációt kiemelt nemzetbiztonsági kérdésként kezeli, ami a 2020-as Nemzeti Biztonsági Stratégiában is megmutatkozik. A dokumentum 27 alkalommal említi a migrációt, a 2021-es Nemzeti Katonai Stratégiában pedig a hibrid hadviselés egyik eszközeként jelenik meg.
Ráadásul, tavaly nyáron újabb éles konfliktus robbant ki Brüsszel és Budapest között: az Európai Unió Bírósága példátlan súlyú pénzbírságot rótt ki Magyarországra a menekültügyi szabályok megsértése miatt.
Az ítélet értelmében hazánknak 200 millió eurót – mintegy 80 milliárd forintot – kell kifizetnie, és ehhez naponta további egymillió eurós büntetés társul mindaddig, amíg a kormány nem igazodik az uniós előírásokhoz.
A bíróság szerint Magyarország tudatosan kerülte meg a közös politika alkalmazását, a magyar kormány azonban nemcsak elutasította a döntést, hanem pert is indított az uniós testület ellen. Budapest álláspontja szerint a büntetés aránytalan, ráadásul figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a migrációs nyomás immár egy évtizede változatlanul Magyarország déli határán a legerősebb.
A könyv rámutat, hogy az ellenőrizetlen, tömeges migráció potenciális kockázatot jelent, amely alááshatja az állampolgárok biztonságát. A magyar kormány álláspontja szerint a biztonságra való törekvés a nemzeti túlélés záloga, ezért az illegális migráció elleni fellépést nem csupán belügyi, hanem nemzetbiztonsági feladatnak tekinti. A magyar jogszabályi keretek is ehhez igazodtak, például a 2019-es és 2021-es törvénymódosítások, amelyek a hibrid fenyegetések elleni védekezést erősítik.
Milyen megoldást látsz a jövőben a jelenség kezelésére?
Úgy vélem, a migrációs kihívások kezelése komplex megközelítést igényel, amely túlmutat a puszta katonai vagy idegenrendészeti fellépésen. A megoldásnak nemzetközi és nemzeti szinten is több lábon kell állnia.
Fontos a fokozott nemzetközi együttműködés, vagyis az EU-nak és a NATO-nak összehangoltan kell fellépnie a hibrid fenyegetésekkel szemben.
A 2016-os EU-NATO csúcstalálkozó és a 2022-es új NATO stratégiai koncepció is ezt hangsúlyozza.
Fontos a belső ellenálló képesség növelése:
az államoknak fel kell készülniük a válságok gyors és hatékony kezelésére. Ez nem csupán a fegyveres védelemről, hanem a gazdasági stabilitásról, a társadalmi kohézióról és az információs ellenállóképességről is szól.
Ugyanilyen fontos a jogosultságok kérdése: a nemzetközi jogi dilemmák tisztázása elengedhetetlen. Fontos a határozott fellépés, de úgy, hogy közben az emberi jogok védelme is biztosított legyen.
Végül, de nem utolsósorban a 2016-os EU–Törökország megállapodás mintájára a jövőben a migrációkezelés külső partnerekkel történő megállapodásokra épülhet, amely a határok külső védelmére helyezi a hangsúlyt. Ez a modell komoly kritikákkal jár, de az EU számára egyfajta mintává vált.
A kulcs tehát a komplex, többdimenziós válasz, amely a hibrid fenyegetések természetéhez igazodik.
Mit jelent „az agresszió fogalmának újradefiniálása”?
Azt, hogy a hagyományos katonai támadások mellett más eszközök, például a migráció is agresszív cselekménynek minősülhet, a hibrid hadviselés ugyanis elmoshatja a béke és a konfliktus közötti határt.
Úgy vélem, hogy ha egy harmadik ország szándékosan ösztönzi az illegális migrációt az EU destabilizálása érdekében, az egyértelműen az államok alapvető funkcióit és nemzetbiztonságát fenyegeti.
Ez kétségkívül új megvilágításba helyezi a nemzetközi jogi normákat, és azt a kérdést veti fel, hogy egy állam önvédelmi jogot gyakorolhat-e egy ilyen támadás esetén.
Az agresszió fogalmának kitágítása egyben azt is jelenti, hogy a védekezésnek is új formákat kell öltenie, és a nemzetközi jogi szabályozásnak is fel kell zárkóznia ehhez a változó valósághoz.
Ezt is ajánljuk a témában
Az Egyesült Királyságban gyerekeket áldoztak fel a politikai korrektség oltárán. Szakértővel beszélgettünk.
Nyitókép: Ujvári Sándor, Tulajdonos: MTI/MTVA
Szijártó Péter ismertette, a Horvátországon keresztüli olajszállítások tranzitdíját jelentősen megemelték a háború kitörése óta, és céljuk, hogy még több pénzt keressenek Magyarországon.
Az oroszok azonnal leállították a munkát a helyszínen.
Egyértelműen fogalmazott a külügyminiszter.
Nem teketóriázott a külügyminiszter.
Mindent megörökített Nagy Attila Tibor.
Váratlan fordulat: Svájcból dobnak mentőövet a patinás magyar klubnak
Szijártó Péter ismertette, a Horvátországon keresztüli olajszállítások tranzitdíját jelentősen megemelték a háború kitörése óta, és céljuk, hogy még több pénzt keressenek Magyarországon.
Arról meg majd az ÖT-ön kell lassan írni valamit, hogy miként sikerül a szakértőiségre hivatkozva tényeket és elveket is állandóan kettényesni.
