Ilyen lett volna, ha Superman Sztálin oldalán száll harcba

Nyitókép: Superman: Vörös hős

Mi lett volna, ha Superman, az idegen világból származó entitás más időpontban, ezáltal a Föld egy másik pontján érkezett volna bolygónkra? Mi lett volna, ha a földönkívüli kisfiú, Kal-El, a kommunizmusban anyatejként szívja magába a vörös eszméket? És mi lett volna, ha erejével visszaélve a felnőtt Superman új világrendet alakít ki, ebben pedig egyedül Lex Luthor, Amerika későbbi elnöke tudná megakadályozni?

A „Mi lett volna?” kérdésre mára már egyébként is egy teljes iparág épült, amibe a Marvel világába betört zombik éppen úgy beleférnek, mint az, hogy az Aliens során Burke sikerrel jár, így eljuttatva a Földre a xenomorfokat. Mark Millar író (Ha/Ver, Kingsman) és több rajzoló pedig a Vörös hős című Superman-kötettel változtatta meg egy alternatív (képregényes) világ alternatív múltját és jövőjét, bizonyítva ezzel az örökérvényű mondást, miszerint a nagy erő nagy felelősséggel jár.

Superman, a Vörös hős

A keményfedeles, a Gabo Kiadónál megjelent kötet azonban nemcsak az érdekes alapötlet miatt jó. A mindössze három füzetből álló történet ugyanis nagyon szépen bontakozik ki, nagyszerűen építi fel karaktereit és a közöttük lévő viszályokat. Mert hát szinte törvényszerű, hogy ha a szuperképességekkel rendelkező ifjú titán villámgyorsan kerül be a népvezér legbizalmasabb körébe, akkor azt nehezményezni fogják olyanok, akik eddig is kivételezettek voltak, sőt egyedüli örökösként tekintettek magukra.

Így ezek az elemek különösképp izgalmassá teszik a képregényt, ami kifejezetten üde színfolt a legtöbb, egy kaptafára készült szuperhős-sztori mellett. Itt lényegében az kerül előtérbe, hogy az ideológiák miképpen tudják megrontani a legnagyobb jó szándékot is, vagy az, hogy mekkora megszállottság szükséges egy-egy krízis megoldásához. A végén pedig már magunk sem tudjuk biztosan, hogy ki a szörnyeteg, noha azzal végig tisztában vagyunk, hogy bármennyire is jó a szándék, azt nem így kell elérni.

És miközben az alternatív világhoz és korszakhoz alternatív Batman és Diana, vagy épp Lex Luthor illik, a legfontosabb hozzávaló, a rajzstílus is csak emeli a képregény minőségét. Kiválóan sikerült belevinni a képi világba a kommunista propaganda stílusát, vagy éppen magát a kommunizmust, annak minden jegyével. Sőt, még az 1984-et is sikerül megidézni. Emiatt és okosan felépített története, valamint karakterei okán a Vörös hős 2024 egyik legjobb keményfedeles, extraként vázlatokat is tartalmazó képregénye, amiről kár lemaradni. A téma kedvelőinek mindenképpen ajánlott.

Zene nélkül mit érek én

Szintén a Gabo Kiadónál jelent meg a Perkeros, a Belzebubs-képregények alkotójának 2013-as kötete, ami egyetlen, közel 200 oldalas kötetben mutatja be az ifjú Akseli kísérleteit arra, hogy igazán ütős bandát alapítva bekerüljön a zenei világ élvonalába. Ehhez rengeteg bukkanón és botrányon, akár szerelmi csalódáson keresztül vezet az útja, de a zenekar tagjai végig mellette vannak, míg rá nem lelnek arra a zenészre, akire mindvégig igazán nagy szükségük volt.

Pláne, hogy az egész Perkeros végig elrugaszkodik a valóságtól, de nemcsak történetével, hanem olyan karaktereivel is, mint a doboló, értelmes medve, vagy éppen az öreg gitáros, akinek korát senki nem ismeri, de a képregényt olvasva egyre több utalást kapunk rá, hogy ősi lélekről van szó. Emiatt a képregény, bár van egy markáns bája és egyénisége, lényegében teljesen komolyan vehetetlen. Ezzel együtt pedig inkább egy érdekesség, aminek értékét a benne rejlő finn zeneiség és maga a rajzstílus növeli.

Így kimondottan a különlegességek és a nordic metal kedvelőinek ajánlható, míg mások jó eséllyel csak a fejüket vakargatják majd az olvasása közben. Szemben a Vörös hőssel, amit maximálisan ajánlok elolvasni.