Két lehetőség van: vagy ugyanazt a sillabuszt küldték el a Rogán-művek Kohán Mátyásnak és a komplett német sajtónak (beleértve a feketeöves Orbán-fóbnak minősíthető Die Zeitet), vagy el kell ismerni, hogy ennyire általános az összefüggés.
„Sokkolóak”, „riasztóak a németországi lakásbérlésről érkezett új számok” – ilyen címekkel prezentálja olvasóinak a balliberális Frankfurter Rundschau a legújabb szegénységi statisztikákat:
a lakásbérlőknek ugyanis immár közel egynegyedét fenyegeti a szegénység kockázata.
A baloldali Sahra Wagenknecht pártja által előszedett hivatalos adatok szerint tavaly újabb két százalékponttal romlott a helyzet, így a saját lakás híján bérelt ingatlanban élőknek 22,4 százaléka csúszott a szegénység szélére, miközben a lakástulajdonosok körében ez az arány 8,3 százalék (szemben a 2021-es 10,9 százalékkal; az össznémet átlag 15,5 százalék). Röviden:
akiknek van lakásvagyona, az a tendenciát tekintve egyre följebb lépked, akinek pedig nincs, az szegényedik elfele.
Két lehetőség van: vagy ugyanazt a sillabuszt küldték el a Rogán-művek Kohán Mátyásnak és a komplett német sajtónak (beleértve a feketeöves Orbán-fóbnak minősíthető Die Zeitet), vagy el kell ismerni, hogy ennyire általános az összefüggés.
Ezt is ajánljuk a témában
Mennyi hitelt igényelhetünk? Mekkora lesz a tölesztőrészlet és mennyit kell visszafizetni? Jobban megéri az Otthon Start Program segítségével lakást venni mint bérelni? Milyen feltételeknek kell megfelenünk, hogy részt vehessünk a programban? Íme a válaszok és még sok egyéb információ!
A számok láttán Sahra Wagenknecht rámutatott: a 2015-ben bevezetett és immár 2029-ig meghosszabbított lakbérplafon – amelynek értelmében a lakhatási válsággal érintett térségekben a lakások a környéken szokásoshoz képest legfeljebb tíz százalékkal drágábban adhatók újonnan bérbe – „szinte teljesen hatástalan”;
a baloldali politikus minimum 2030-ig befagyasztaná a lakbéreket, és a lakáspiac nagyobb részét vonná ismét a „közhasznúság” szabályai alá.
Wagenknecht már korábban is rendszeresen felhívta a figyelmet arra, hogy Németországban a jövedelemből minden negyedik euró lakhatásra megy el, ami Európa-szerte az egyik legmagasabb arány (a skandináv országokban hasonló a helyzet, Görögországban még sokkal rosszabb; Magyarország a maga 18,8 százalékos arányával kevéssel az uniós átlag alatt van, Luxemburg és Ausztria között –
ezen a téren 2010 óta konkrétan utolértük Ausztriát, 2010-ben ugyanis még Magyarországon is 25 százalék ment el lakhatásra).
A legnagyobb német szociálpolitikai lobbiszervezet szerint a probléma egyformán érint családokat, időseket, fogyatékossággal élőket, diákokat és alacsony keresetűeket, a következmények pedig a túlzsúfolt lakásoktól és a bizonytalan lakhatástól az elszigetelődésig és a társadalmi lecsúszásig terjednek.
Ezt is ajánljuk a témában
Nézzük meg végre: vajon mire számíthat a fiatal manapság lakhatásilag egy valódi jóléti államban? Francesca Rivafinoli írása.
A Die Zeit – zömében balliberális – olvasói közül egyesek azon merengenek, hogy
az okos ember inkább mielőbb szerez magának valahogyan sajátot, akármilyen kicsit
(„ha az állam, mint például Hollandia, olcsó hitellel segítene, azzal vélhetőleg nagyban meg lehetne előzni, hogy bérbeadók zsákmányolják ki az embereket”), mások pedig azt pedzegetik, hogy a bérlakáspiac újabb és újabb korlátozása nem hozza meg a beruházók kedvét a lakásépítéshez. Egy müncheni tanár arról számol be, hogy nem keveset keres, de még neki is a nettó bére egyharmadát emészti fel a nagyon is szerény kis bérelt lakása; tanítványai körében pedig
nem ritka, hogy hatan élnek egy kis lukban, noha mindkét szülő dolgozik.
A jobboldalibb-konzervatívabb Die Welt vonatkozó cikke alatt a hozzászólók egyrészt felvetik, hogy a lakáshiányt mintha elsősorban a nagyarányú bevándorlás okozná, különösen a szigorú és drága klímaügyi építési előírásokkal párosulva, másrészt utalnak arra, hogy ők mint lakástulajdonosok éveken át lemondtak az utazásokról, szórakozásról és egyéb kiadásokról, és a magas kamatokat is vállalták, hogy saját ingatlanjuk lehessen;
ezt javasolják a mai bérlőknek is.
Ugyanott több bérbeadó is megjegyzi: kikéri magának, hogy nyerészkedne – korábban akár évtizedekig nem emelték a lakbért, az utóbbi években viszont az energiaárak, a kötelező felújítások és egyéb költségek drasztikus növekedése és a különféle javításokat végző mesteremberek tarifájának meredek emelkedése miatt lakbéremelések nélkül ráfizetéses lenne nekik a lakáskiadás.
***
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Bérlakás kontra saját otthon – ezek a két politikai oldal ajánlatai. A magyar fiatalok pedig biztosan elég okosak ahhoz, hogy tudják, melyikkel nyernek.
(Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala)
Ezt is ajánljuk a témában
A „jaj, jaj, bezárják a postákat” típusú intellektuális kacatok gyártása helyett épkézláb ötleteket kérnénk a tiszás influencerektől! Francesca Rivafinoli írása.
A Portfolio tegnap izzadságszagú, a tudományosság és szakmaiság mázával leöntött cikkel igyekezett bizonygatni, hogy a fix 3%-os hitel bizony nem valós segítség a fiatalok lakhatási helyzetének megoldására.
Szotyi! Tudom, ellentétes a neveltetéseddel, de kérlek, hagyd abba a hazudozást!
„Kiskakas miniszterelnökösdit játszik” – reagált a kormányfő arra, hogy Magyar Péter azt állította, Nagy Mártont „megkérték a távozásra”.
Morálisan az európai politikusoknak egyre nagyobb terhet jelent, hogy el kellene ismerniük Orbán Viktornak szinte minden fontos kérdésben igaza volt.
Az olasz szerző szerint a magyar miniszterelnök nagy előnye, hogy mindenkivel megtalálja a hangot.
Orbán Győző tíz évvel ezelőtt vásárolt egy műemlék ingatlanegyüttest, amely senkinek nem kellett, és rajta kívül senkit sem zavart, hogy az összeomlás, a teljes megsemmisülés szélén áll.
A politológus szerint ez a feszültség már most is érik a tiszások között.
Ez aztán a szenzáció!
