Magyar Péter és SZAKÉRTŐI tehát szakmai alapon kidolgozták
elővették ezt a rendkívül sikeres, naftalinszagú balliberális kampányelemet, mondván: erre biztos harapni fognak majd a „fiatalok”.
A kormány meg kér egy kávét. Mert egyrészt a magyar fiataloknak is van annyi esze, hogy tudják, mit válasszanak egy 25 évig fix ugyanolyan vagy kicsit nagyobb összegű törlesztőrészlet és a szinte biztosan folyamatosan emelkedő bérleti díj között. Pontosan tudják, hogy ahelyett, hogy a bérbeadó zsebét tömnék, jobb a saját tulajdonukba fektetni a pénzt. És ez még csak le sem köti őket, hiszen ha pár évre külföldre mennének tanulni, az Otthon Start Program keretében vett lakást akár bérbe is adhatják, vagy ha valamiért pénzre lesz szükségük, 5 év múlva el is adhatják és törleszthetik a nyereségből a fennmaradó tartozásukat a bank felé.
Másrészt. Mármint– hogy ismét ezzel a képzavarral éljek – másrészt a kormány azért kér kávét, mert ahogy a bevezetőben említettem, a magyar ember szereti, ha saját tulajdonú ingatlannal rendelkezik.
Amennyiben egy politikus egy otthon megteremtését kínálja nekik, egy másik meg azt, hogy bérleti díjat fizessenek, akkor ezt a meccset az előbbi nyeri, az biztos. Pláne, ha az a másik egy budai úrifiú, aki valószínűleg soha életében nem élt albérletben.
Nem tartozom azon szerencsés emberek közé, akik saját ingatlanban kezdhették felnőtt életüket, ezért aztán jó pár évig kénytelen voltam lakást bérelni. Laktam Budapesten, vidéki kisvárosban és faluban is, különböző típusú ingatlanokban, különböző összegekért. Nem tudom pontosan összeszámolni, mennyi pénzem ment el lakásbérlésre, de valószínűleg jobb is így. Az viszont biztos, hogy ha az önálló életemet egy olyan államilag garantált 3 százalékos lakáshitellel kezdhettem volna, mint a szeptemberben induló Otthon Start Program, mostanra a megvásárolt lakásból nagyjából 30-40 négyzetméter az enyém lenne, és csak a többit kéne kifizetnem a banknak. Mivel az ingatlanárak időközben folyamatosan emelkedtek (ez a trend egyébként legalább 30 éve töretlen, és hosszú távon is az lesz) az is biztos, hogy ez a tulajdonrész többet érne, mint amennyiért azt a lakást anno megvettem volna. Tehát még ha valahol félidőben ki is szállnék a hitelből, bőven pénzemnél lennék, sőt nyertem volna az üzleten.
Nyitókép: Balint Szentgallay / NurPhoto / NurPhoto via AFP