Azt mondja, Pottyondy kartársnő, ne legyünk összeszerelő üzem? Akkor legyen Ön is innovatívabb!

Van ez az értelmiségieknek fenntartott pesti összeszerelő üzem: felpattintja a melós home office-ban a MacBookját, fogja az olcsón beszerzett standard paneleket (úgymint „Európa legszegényebb országa”, „alacsony fizetések” satöbbi),

„Alacsony fizetések, magas adók, szociális háló nuku, nincs orvos, nincs tanár, bezárják a szülészeteket, a postákat meg a szárnyvonalakat, de a jóságos kormány mindig odavet valami alamizsnát a választóknak” – ezt az új árucikket például egy, a Corvinuson politikatudomány szakot végzett közéleti influenszer fabrikálta, aki ebben az „Európa szegényházába taszított” országban szeptember végén kénytelen lesz egyetlen este kétszer is lenyomni standupját, mivel az aznapi első előadásra a 12 500 forintos jegyeket már mostanra elkapkodták.

A diplomások effajta összeszerelő üzeme azonban valamiképpen mégis más, mint a többi:

A fenti sóhajtozó-lehúzó termék például hétfőn reggel hétkor került forgalomba, így a munkaképes korú felhasználók mindjárt az egész hetüket indíthatták üres lamentálással, ami nem feltétlenül a legkedvezőbb alapozás a hatékony és eredményes GDP-növeléshez.

Tényleg nem világos, milyen jogon várnak el innovációs kistigris-szerepet hazájuktól olyan értelmiségiek, akik „nincs orvos” mélységű állításokkal gazdagítják az országot, és ezért is simán bezsebelnek huszonegyezer lájkot. Orvosból egyébként konkrétan 43 ezer van, közel tízezerrel több, mint 15 éve – persze, az eloszlásuk és a korfájuk szuboptimális, ilyen kérdésekről tehát simán lehetne eszmét cserélni (akár arra is kiterjedően, hogy mennyiben kedvez az ápoló-utánpótlásnak, ha mára már tömegek számára az influenszerség az álomhivatás, és kényelmi okokból a házi feladatot is a ChatGPT-nek szokás kiszervezni).

Izgalmasabbnál izgalmasabb témák vannak itt tehát színvonaltalanul elkenve – nézzük most csak a postabezárások kérdését úgynevezett gondolatébresztőnek. Kezdjük egy kis európai körképpel.

Dánia. Miután 2000 óta a postai levelek mennyisége 90 százalékkal csökkent,

az 1500 piros postaláda leszerelését már júniusban megkezdték. 4600 postai dolgozóból 1500 veszíti el az állását; az előre megvásárolt bélyegek árát 2026-ban rövid ideig még visszatérítik – de valószínűleg érdemesebb elraktározni őket a következő generációk filatelistái számára.

Svájc. A tavalyi ígérettel ellentétben újabb posták zárnak be: számuk tíz év alatt szinte megfeleződött.

A törvényi előírások szerint minimum annyi postát kell fenntartani, hogy adott kanton lakosságának 90 százaléka 20 perc alatt eljusson egy postára gyalog vagy tömegközlekedéssel – ez a feltétel pedig még mindig teljesül, így a leépítés folytatódik. Hiszen a szolgáltatások iránti igény 50–70 százalékkal visszaesett.

Elzász. Három év alatt negyedével csökkent a posták száma:

Kora reggel, késő este, hétvégén, ebédszünetben, vagy amikor eszükbe jut, akkor és ott akarnak csomagot feladni és egyéb ügyeket elintézni – ezt pedig a kis postahivatalok a saját erőforrásaikkal képtelenek biztosítani.

Hollandiában 2011-ben(!) zárt be az utolsó postahivatal, azóta például könyvesboltokban, autómosóknál vagy közértekben lehet az online el nem intézhető postai szolgáltatásokat igénybe venni; Angliában épp konzultáció zajlik a posták jövőjéről. Ha németül írjuk be a megfelelő keresőkifejezéseket, akkor csak az elmúlt napokból is egy egész bezáráscunami tárul elénk – a postai szolgáltatások nélkül maradó 14 ezres bajorországi várostól a Fekete-erdőn, Stájerországon, Hessenen, valamint a Rajna és a Saar vidékén át egy hamburgi kerületig és az ottani postapartner erőszakos ügyfelek miatti felmondásáig, vagy a 3600 fős tiroli településig,

Lengyelországban a kormány épp a napokban döntött arról, hogy a költségvetésben előirányzott 1,3 milliárd helyett közel kétmilliárd złotyt (186 milliárd forintot) biztosít a Poczta Polska számára az egyetemes szolgáltatásból eredő veszteségeinek finanszírozására – az állami vállalat már egy 15 százalékos létszámleépítésbe is belekezdett, emellett (hangos kritikákat kiváltva) együttműködési megállapodást kötött a Temuval annak érdekében, hogy a kínai webáruház európai forgalmának 80 százalékát Lengyelországon keresztül bonyolítsa.

vagy esetleg pont ellenkezőleg, influenszerként bojkottot hirdetnének a külföldi webshopokkal szemben, támogatandó a magyar ipart és a helyi kisboltokat (hiszen, ahogy a Lengyel Posta vezetője védekezett: nem a posta vásárol a Temun, hanem sok-sok ember) – igaz, az efféle töprengések szükséges előfeltétele az lenne, hogy az ember értesüljön például a lengyelek temus bizniszéről, márpedig tény, hogy az összeszerelő üzemekben rendszerint nem elvárás a széles körű tájékozódás.

Így gyanús, hogy ezekben az influenszeri körökben az sem közismert, milyen új funkciót vezetett be a Magyar Posta nemrégiben a csomagautomatáinál: azok immár csomagmegőrzésre is használhatók.

ha ugyanezt a szolgáltatást a szintén postahivatalokat bezáró Ausztriában fedezné fel egy magyar influenszer, már bezzegezné is tele az internetet, hogy milyen egyszerű, de nagyszerű találmány ez, ilyen egy valódi szolgáltató állam. Ehelyett most az interneten búsong, hogy „Orbán” bezárja „a” postákat. Amely bezárt, kihasználatlan postákat a Magyar Falu Program keretében épp most adják át maguknak az önkormányzatoknak, hogy hasznosítsák őket saját belátásuk szerint a „népességmegtartó erejük és versenyképességük” erősítése céljából – valószínűleg nem szorulnak pesti észosztásra, de azért a posták sorsát a szívükön viselő kreatív diplomások nyugodtan előrukkolhatnának ügyes ötleteikkel, hogy milyen funkciókkal lehetne költséghatékonyan megtölteni ezeket a helyiségeket. Hogy végül a falvak még jól is jöjjenek ki a dologból:

Hiszen ahogy az igyekvő közmunkás is képes felkapaszkodni a versenyszférába, úgy a magukat komolyan vevő értelmiségiek számára is bármikor adott a lehetőség, hogy intellektuális kacatok gyártása helyett okos, vagy legalábbis nyomokban előremutató, innovatív és/vagy inspiráló gondolatok megfogalmazásába kezdjenek.

Nyitókép: Pottyondy Edina/YouTube