Az 1984 képében itt az év képregénye? Avagy a 101-es szoba még mindig rettegéssel tölti el az olvasót

Nyitókép: Böjtös Gábor, 1984

Idén ünnepeltük George Orwell (sajnos) időtlen és egyre aktuálisabb klasszikusának 75. születésnapját, mely természetesen eredeti, írott változatában az igazi, így sem a filmadaptáció, sem a korábbi képregény nem érhet az 1949-es mű nyomába. A cseh-japán grafikusművész, a Csernobilt is panelekbe álmodó Matyas Namai legújabb adaptációja azonban megérdemli azt a figyelmet, amelyet a nemzetközi színtéren is kapott.

1984 – másképp és mégis ugyanúgy

Nagy Testvér, gondolatrendőrség, szexbűn, duplagondol, újbeszéd – ismerős kifejezések az elképzelt totalitárius társadalomból, amely a múlt század irodalmának egyik legismertebb disztópiája. A jól ismert történet 1984. április 4-én kezdődik, főszereplője pedig az átlagos Winston Smith, aki már azzal is bűnt követ el, hogy naplójába vési az első bejegyzést. Meg is retten önmaga bátorságától, amiről kiderül,

Köztük az elhivatottnak tűnő Júliával, akiben Winston Smith nemcsak szövetségesre, de szeretőre is lel, hiszen a lány a romlottságának erejét az ellenállásba forgatja, így egyre gyakoribbá válnak a közös légyottok. Közben pedig úgy tűnik, hogy valóban létezik egy szövetség, mely a rendszer bukását célozta meg, így Winston és Júlia örömmel lép be a kötelékébe, hogy téglánként bontsa le a nagy gonddal felépített, a múltat, jelent és jövőt is formáló totalitárius államot.

Make Orwell Fiction Again

Ahogy a kiadó is írja, lényegtelen, hogy jobb- vagy baloldali diktatúráról van szó, sokkal fontosabb, hogy már megírásának idején is a világ számos országában valósultak meg a regényben ábrázolthoz kísértetiesen hasonlító társadalmi berendezkedések. Ezzel együtt is ijesztő párhuzamokat találni a világban alakuló eseményekkel, így az egyre jellemzőbb nemtelenséggel, amit látszólag Júlia is képvisel, vagy éppen azzal a szexualitással, amely megszünteti a vonzalmat és az érzelmeket a felek között.

A család, a haza, és Isten sárba tiprásával ez jól látható módon épül. Persze más, keleti országok is akadnak, melyeket nem kell félteni a totalitarianizmus kapcsán. Viszont van egy jó hírem: amíg megjelenhet olyan, mint az 1984, beszéljünk akár a regényről, akár a képregényről, addig nincs gond – csak ha már tűzben végzi. És bizony az új képregény-adaptáció mindenben méltó alternatívája a könyvnek. Matyas Namai kiváló munkát végzett,

A 280 oldalas, keményfedeles, részben lakkozott védőborítós magyar kiadás is kellőképpen igényes, így a nemrégiben megjelent A Legyek Ura és az Uram, kegyelmezz társaságában kiváló triumvirátust képez. Extraként borítóvariánsokat és vázlatokat is találhatunk benne – de igazi értéke maga a képregény, ami fekete-fehér világával kiválóan hozza a regény hangulatát, ebből a színtelen, egyéniségektől mentes világból pedig maximálisan kilóg az a kevés egyediség és szín, ami időről időre megjelenik benne.

Aki szereti a történetet, az bátran tegyen egy próbát az új változattal. Idén zenében a Thy Catafalque és Nick Cave volt a kedvencem, képregényben pedig A Legyek Ura és az 1984. Nem véletlenül.