A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő. – Erővel és jelentéssel teli szavak, melyek 75 esztendő elteltével is ugyanúgy aktuálisak.
Nyitókép: Justin Sullivan/Getty Images
Úgy tartják, hogy Huxley-hoz (A szép új világ szerzője, akinek regényét már a Netflix is képernyőre adaptálta) hasonlóan
Orwell is belelátott a nagyok játékába, illetve az Állatfarm disznópiája után olyan körökben mozgott, hogy élete legfőbb műve nem is annyira fikció, mint inkább figyelmeztetés a társadalom számára.
Ha ebből az irányból közelítjük meg az 1984 (aka Az utolsó ember Európában) cselekményét, könnyen találhatunk párhuzamokat a modern kor egy-egy jellemzője és a történet sötét disztópiája között, de szerencsére bőven akadnak különbségek. Az azonban tény, hogy az 1984 nem véletlenül élt meg annyi kiadást, nem véletlenül olyan ismert még 75 esztendővel a születése után is, és nem véletlen, hogy generációtól és gondolkodásmódtól függetlenül javasolt mindenkinek az elolvasása.
A cselekmény főszereplője Winston Smith, aki a Párt alkalmazásában állva hamisítja és írja újra a történelmet, és bár ezt megbízható módon teszi, az otthon magányában olyan dolgok is az eszébe jutnak, amikért a Gondolatrendőrség könyörtelenül elvinné éjszaka bármelyikünket.
Winston nemcsak naplót vesz egy eldugott kis boltból, de leírja gondolatait, amik a mindent látó és uraló Nagy Testvér, valamint az őt hatalmon tartó oligarcha ellen szólnak.
Márpedig egy olyan világban ez rengeteg veszélyt jelent, ahol a cél a szépség, a művészet, az öröm, a nevetés, az orgazmus, a hűség eltiprása és eltörlése, ahol a nemek nem számítanak, ahol a család szitokszó, és ahol az egyetlen Isten az ember, aki mindent irányít.
Winston azonban minden félelme és önmegtartóztatása ellenére egyre mélyebbre hatol a nyúl üregében, ahol összetalálkozik egy másik lázadóval, a látszólagosan a rendszert abszolút kiszolgáló Júliával, akivel az érzelmekre, a gyönyörre és egyben a Párt elleni harc lehetséges módszereire is rátalál, sőt együtt egyre közelebb kerülnek a Testvériséghez, mely a mendemondák szerint a háttérben küzd az igazságtalanság és elnyomás ellen.
De vajon tényleg van esély egy olyan diktatórikus rendszerben, ahol az embert a teleképnek nevezett készülékeken minden egyes pillanatban figyelik, ahol az új nyelv az elkorcsosulást és butulást szolgálja, és ahol a Párt rettegett 101-es szobája az elképzelhető legnagyobb borzalmakat rejti?
Orwell ma 75 éves regénye mind a mai napig lehengerlő erejű mű, ami már indulásakor is elképesztően sötét jövőképet fest az olvasó elé, de ez a látvány egyre csak feketedik, ahogy többet tudunk meg a berendezkedett hatalomról és az emberek irányításának hátteréről.
Ha létezik definitív disztópia, akkor ez az, és bár nem egy könnyű olvasmány, a szó szoros értelmében, nehéz letenni, kihagyni pedig végzetes hiba.
Nem véletlen, hogy annyi kiadása létezik már itthon is, és a hagyományos verziók mellett a Helikon Zsebkönyvek illusztris társaságába (Poe-tól Lovecrafton át Márai és Nietzsche munkásságáig) is sikerült odakeverednie, emiatt bárhol kiváló társ lehet kisebb mérete okán. Nem mellesleg, bár a regény az igazi, amellett van még más is, amit ajánlani lehet…
Merthogy létezik képregény-változat, Fido Nesti rajzaival, amik egy elvontabb, szürreálisabb, elnagyoltabb formában keltik életre a letargia és tehetetlenség, a kilátástalanság szürkeségének ötven árnyalatát.
Maga a sztori néhány elem kihagyásával ugyan, de szinte szóról szóra idézi az írott verziót, egy helyen még a rajzokat is elhagyva, hogy előtérbe kerülhessen A KÖNYV, ami új lendületet ad Winston és Júlia lázadásának,
miközben a lezárást követően a regényváltozathoz hasonlóan megtaláljuk benne a függeléket, sőt még az alkotók rövid bemutatását is. Más kérdés, hogy nekem a regény sokadik olvasása után a képregény olyan sokat nem tett hozzá az élményhez (pedig nagyon kíváncsi voltam rá), és ugyan emiatt megmaradok az írott verziónál, szinte biztos vagyok benne, hogy a grafikus forma másoknak még ugyanúgy hatalmas élmény lehet, mint anno, korosztályomnak a Maus volt.
És akkor ott a legfrissebb változat, Sandra Newman Juliája, ami az Orwell Estate jóváhagyásával születhetett meg, emellett általánosságban hűen követi az eredeti történetet, amihez csak a végére tesz hozzá, egy kicsit tovább bontogatva a szálakat).
Itt igazából a nézőpont más, ennek köszönhetően Julia sem egy Winston felett álló, példaként szolgáló pozitív hős, de még csak nem is feminista jelkép.
Ettől függetlenül ízig-vérig női személyiség, ezt az új nézőpontot pedig az írónőtől kapta. Ha valaki szereti a különlegességeket, új szemszögeket, érdemes lehet próbálkozni.
Mégis, az eredeti regény az, amire azt tudom mondani, hogy mindenképpen ajánlott, sőt mi több, kötelező darab, pláne az évfordulónak hála, de az érdeklődőknek akár a képregényt, vagy az új verziót (alternatív változatot) is érdemes lehet beszerezni a gyűjteménybe. Ha pedig valaki az 1984 végére ért, javasolt nekikezdeni az Állatfarmnak is. Hiszen bár a kommunizmusnak vége, még mindig aktuális a jelmondat: mind egyenlők vagyunk, de vannak, akik egyenlőbbek a többieknél.
2024 a legtöbb szórakoztató ágazatban és műfajban nem volt egy gyenge év, így könnyedén lehet kedvenceket választani. A Troubadour év végére kiadott 1984 képregénye azonban megkavarja a rangsort.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Kautzky Armand azt is elárulta, hogy miként lett James Bond magyar hangja.
A magyar válogatott labdarúgó megállíthatatlanul tör előre. Mutatjuk, hogy jutott topligába annak ellenére, hogy elhagyta az AC Milant, s rendre felrúgta a felnőtteket.
Október 30-án lett negyvenhat éves a tárcavezető.
Az 50 éves korábbi válogatott labdarúgó az RTL formabontó BL-közvetítéseiről, a válogatott vb-re való kijutásáról és a bakancslistájáról is mesélt.
Advent idején elindulnak a magyarok a városka felé, ugyanis a Magas-Tátra ölelésében megbúvó település még hóval és igazi téllel kecseg teti az odalátogatókat. Csender Levente írása.
Donald Trump techmilliárdos szövetségese egy X-posztban azt állította, hogy a közösségi oldal felhasználói tájékozottabbak a magdeburgi eseményekkel kapcsolatban, mint a német újságírók.
