75 éves a 101-es szoba titka és az 1984 – a Nagy Testvér még mindig mindent lát

Nyitókép: Justin Sullivan/Getty Images

Úgy tartják, hogy Huxley-hoz (A szép új világ szerzője, akinek regényét már a Netflix is képernyőre adaptálta) hasonlóan 

Ha ebből az irányból közelítjük meg az 1984 (aka Az utolsó ember Európában) cselekményét, könnyen találhatunk párhuzamokat a modern kor egy-egy jellemzője és a történet sötét disztópiája között, de szerencsére bőven akadnak különbségek. Az azonban tény, hogy az 1984 nem véletlenül élt meg annyi kiadást, nem véletlenül olyan ismert még 75 esztendővel a születése után is, és nem véletlen, hogy generációtól és gondolkodásmódtól függetlenül javasolt mindenkinek az elolvasása.

Várom, hogy egy angyal érkezzen…

A cselekmény főszereplője Winston Smith, aki a Párt alkalmazásában állva hamisítja és írja újra a történelmet, és bár ezt megbízható módon teszi, az otthon magányában olyan dolgok is az eszébe jutnak, amikért a Gondolatrendőrség könyörtelenül elvinné éjszaka bármelyikünket. 

Márpedig egy olyan világban ez rengeteg veszélyt jelent, ahol a cél a szépség, a művészet, az öröm, a nevetés, az orgazmus, a hűség eltiprása és eltörlése, ahol a nemek nem számítanak, ahol a család szitokszó, és ahol az egyetlen Isten az ember, aki mindent irányít.

Winston azonban minden félelme és önmegtartóztatása ellenére egyre mélyebbre hatol a nyúl üregében, ahol összetalálkozik egy másik lázadóval, a látszólagosan a rendszert abszolút kiszolgáló Júliával, akivel az érzelmekre, a gyönyörre és egyben a Párt elleni harc lehetséges módszereire is rátalál, sőt együtt egyre közelebb kerülnek a Testvériséghez, mely a mendemondák szerint a háttérben küzd az igazságtalanság és elnyomás ellen. 

...és én fizetek a bűnért, mert vétkeztem

Orwell ma 75 éves regénye mind a mai napig lehengerlő erejű mű, ami már indulásakor is elképesztően sötét jövőképet fest az olvasó elé, de ez a látvány egyre csak feketedik, ahogy többet tudunk meg a berendezkedett hatalomról és az emberek irányításának hátteréről. 

Nem véletlen, hogy annyi kiadása létezik már itthon is, és a hagyományos verziók mellett a Helikon Zsebkönyvek illusztris társaságába (Poe-tól Lovecrafton át Márai és Nietzsche munkásságáig) is sikerült odakeverednie, emiatt bárhol kiváló társ lehet kisebb mérete okán. Nem mellesleg, bár a regény az igazi, amellett van még más is, amit ajánlani lehet…

Merthogy létezik képregény-változat, Fido Nesti rajzaival, amik egy elvontabb, szürreálisabb, elnagyoltabb formában keltik életre a letargia és tehetetlenség, a kilátástalanság szürkeségének ötven árnyalatát. 

miközben a lezárást követően a regényváltozathoz hasonlóan megtaláljuk benne a függeléket, sőt még az alkotók rövid bemutatását is. Más kérdés, hogy nekem a regény sokadik olvasása után a képregény olyan sokat nem tett hozzá az élményhez (pedig nagyon kíváncsi voltam rá), és ugyan emiatt megmaradok az írott verziónál, szinte biztos vagyok benne, hogy a grafikus forma másoknak még ugyanúgy hatalmas élmény lehet, mint anno, korosztályomnak a Maus volt.

Női energiák

És akkor ott a legfrissebb változat, Sandra Newman Juliája, ami az Orwell Estate jóváhagyásával születhetett meg, emellett általánosságban hűen követi az eredeti történetet, amihez csak a végére tesz hozzá, egy kicsit tovább bontogatva a szálakat). 

Ettől függetlenül ízig-vérig női személyiség, ezt az új nézőpontot pedig az írónőtől kapta. Ha valaki szereti a különlegességeket, új szemszögeket, érdemes lehet próbálkozni.

Mégis, az eredeti regény az, amire azt tudom mondani, hogy mindenképpen ajánlott, sőt mi több, kötelező darab, pláne az évfordulónak hála, de az érdeklődőknek akár a képregényt, vagy az új verziót (alternatív változatot) is érdemes lehet beszerezni a gyűjteménybe. Ha pedig valaki az 1984 végére ért, javasolt nekikezdeni az Állatfarmnak is. Hiszen bár a kommunizmusnak vége, még mindig aktuális a jelmondat: mind egyenlők vagyunk, de vannak, akik egyenlőbbek a többieknél.