Figyelmeztetés a legendás írótól: a Nyugat nem értette meg a totalitárius elme működésének pszichológiáját

Százhúsz éve született Kestler Artur, vagy ahogyan a világ megismerte: Arthur Koestler, a huszadik század egyik legizgalmasabb, legérdekesebb és legolvasottabb magyar szerzője.

A Kertész Imre Intézet konferenciát szervez október elsején, szerdán, köszöntőt mond Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, előadást tart, illetve panelbeszélgetésben vesz részt mások mellett John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke, Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze, Bayer Zsolt, a Magyar Nemzet publicistája, Tibor Fischer, az MCC Irodalmi Műhely vezetője, valamint Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója.

Koestler öröksége

A Sötétség délben című könyve segített az európai szabadságeszmény háború utáni újraértékelésében, valamint lelkiismereti számvetésre kényszeríteni a totalitarianizmus minden formáját elutasító erőket. Arthur Koestlernek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy lerántsa a leplet a földre szállt mennyország ígéretével házaló kommunizmusról, bemutassa annak erkölcstelen és embertelen működését, mindezt az igazság kimondásával.

Sem olvasni, sem idézni, sem hivatkozni rá nem volt tanácsos. Nem véletlen, hogy a magyar kommunista sajtóban patikamérlegen mérték Koestlert. Ha írtak róla, abban sem volt köszönet.

Lázadás a progresszió ellen

Fekete Rajmund szerint, noha a Sötétség délben saját korában a szovjet rögvalóságot örökítette meg, ami ma is igazán érvényessé és időtállóvá teszi, az az etikai semlegesség totális kudarcának a bemutatása. Rubasov, a regény alakja is csak a kivégzése előtt döbben rá: lehet, hogy az erkölcs teher, de az emberiség nem képes e nélkül a teher nélkül élni. Hiszen ha ez nincs, akkor a semmibe hullunk.

A kutató úgy véli, a művet tehát értékelhetjük a progresszió elleni lázadásként is. Egy ma is tartó folyamat startpisztolyának. Egy irányváltásnak, amelynek lényege: vissza kell vennünk a személyes felelősségünk súlyát, vissza kell fordulnunk a régi támpontokhoz, a zsidó-keresztény kultúra és erkölcs értékeihez, vissza kell riadnunk a tudomány mindenhatóságába vetett vakbuzgó hittől és ki kell lépnünk a bezápult-besárgult és elavult utópiák szorításából.

Fekete Rajmund:

Mert ellenálltunk és hűek maradtunk önmagunkhoz, szuverenitásunkhoz, aminek a tartalma ma is ugyanaz, mint mindig: szabadság és függetlenség. Ahogy Koestlernek is. A mi Koestlerünknek is. De úgy tűnik, hogy a Nyugat – ahogyan ő fogalmazott – azóta sem értette meg a totalitárius elme működésének pszichológiáját. Lelke rajtuk.”
 

Nyitókép: AFP