Vagy jellemproblémája – bocsánat, mentális problémája – van, azaz esetleges jobb késztetései ellenére a benne felgyümlett, jobboldal-ellenes frusztráció és gyűlölet abban nyilvánul meg, hogy képtelen megállni a direkt politikai utalások beleírását a darabba.
Csakhogy ezzel amúgy a saját nézőit is lenézi, mert ezek szerint úgy véli, szájba kell rágni dolgokat a rétegszínház közönsége számára. Vagy az is lehet, hogy ismeri a közönségét, és tudja, hogy értékelik az ilyesmit, tehát a Pintér-közönség is frusztrált a jobboldali kormányzás másfél évtizede miatt, és értékelik az ilyesmit? Ha így van, akkor az sokat elmond Pintér Béla törzsközönségéről.
Ugyanakkor van itt ennél nagyobb, felháborító probléma is. Ahogy Szili Katalin is jelezte:
mi van ilyenkor a női méltósággal, a női jogokkal, a nők elnyomása elleni feminista küzdelemmel?
Megint kiderült, mint korábban Novák Katalin és Varga Judit esetében, hogy a jobboldali sikeres nők nem példát, hanem problémát jelentenek a baloldali feminizmus számára, ami szerint sikeres nő nem képviselhetne jobboldali értékrendet. A sikeres jobboldali nők jelensége és személye ellentétes a baloldal női éthoszával. Schmidt Mária a jogvédő feministák szemében normatíve, erkölcsileg egyszerűen nincs nőből. Vagy lehet, hogy abból van, de inkább elfordítják a fejüket, hogy ne kelljen megküzdeni eme kognitív disszonanciával.