Pintér Béla túltolta, nem kicsit, nagyon. Ő viszont legalább nem játszik napraforgót a pénz irányába, mint Majka.
Nem gondoltam volna, hogy hétfő reggel egy színházi előadás miatt lesz nagy a médiában a csatazaj. Még vasárnap délután a 444-en jelent meg egy írás, amelyben részletesen, már-már kéjes élvezettel mutatták be Pintér Béla legújabb előadásának kritikáját.
A Kabuki névre keresztelt műben nem szimplán polgárpukkasztás vagy általános, a művészvilágban megszokott kormánykritika van, hanem erőszak.
„De aztán rögtön be is durvul minden, amikor a Schmidt Máriára hajazó fideszes oligarcha, Schanda (!) Vera felkéri a versmondót, hogy legyen a pártjuk jelöltje. (...) megjelenik az ízes tájszólással beszélő Csúnya Miska, és úgy felidegesíti őt a nő, hogy a betyár bedobja egy nagy ládába, és bottal agyonveri” – olvasható a 444 eposzában.
A Schmidt Máriára megszólalásig hasonlító (véletlen? Aligha!) Schanda Vera a műben részletesen beszél arról, hogy az oroszok által bebörtönzött, majd nem tisztázott, felettébb gyanús körülmények között meghalt korábbi ellenzéki vezért, Alekszej Navalnijt nem tartja semmire,
és szerinte Oroszországban a Nyugattal szemben szabad választások vannak.
Természetesen tudjuk már régóta, hogy Pintér Bélát nem lehet kormánypártisággal vádolni, amivel nincs is semmi baj. Egy demokráciában teljesen jól megfér egymás mellett mindenki úgy is, ha nem értenek egyet bizonyos dolgokban. És természetesen az is belefér, hogy egy művész pont az általa képviselt színdarabban mondja ki politikai véleményét, vagy vetítse azt ki a színpadra.
Nekem reflektálnom kell az engem körülvevő valóságra, így bizony ezekre a társadalmi jelenségekre is reflektálnom kell. Ez egyszerűen kötelességem”
– nyilatkozta Pintér az év elején a Telexnek adott nagyinterjújában.
Tisztelt Művész úr, Kedves Béla, engedd meg, hogy megszólítsalak! Tégy így! Legyünk most kicsit elfogadóak, ez teljesen rendben van, a művészi szabadságba tartozzon ez bele! Ráadásul Pintér legalább nem játszik napraforgót a pénz irányába, mint Majka.
Viszont van egy határ, amit ha Majka, Krúbi, Azahriah és a többi hasonszőrű rendszeresen átlép, akkor legalább egy Jászai Mari-díjas rendezőnek legyen annyi esze, hogy ezen már nem megy túl!
Lehet bárkit nem szeretni, lehet bárkit még gyűlölni is, de könyörgöm, ne verjük már halálra a színpadon, ne lőjük fejbe a koncerten.
Ezek azok a morális határok, amelyeket nem kéne a művészvilágnak túllépni. Ráadásul egy olyan időszakban, mint a mostani. Bő fél évvel a választások előtt csurig tekerte mindkét oldal a kampánymétert, egymásra tromfoló nyilatkozatok áradnak, versenyszámmá vált, ki tudja hevesebben támadni a másikat. Nem kell doktori cím ahhoz, hogy rájöjjünk: egy ilyen helyzetben a társadalom a végletekig túlfűtött.
Pont a művészvilágnak kellene egy kicsit tompítania az indulatokon, hogy visszatérhessünk egy kicsit a nyugodt világba, nem pedig tovább korbácsolnia az indulatokat.
Pintér Béla a magyar színházi világ egyik fontos alakja, az alternatív színpadi játékok egyik élenjárója, amellyel sok rajongót szerzett. Ugyanúgy, mint a Majkánál és a többi előbb említett szerző esetében, nála is fontos lenne meghúzni egy vonalat. Gondolhatunk akármit Schmidt Mária mondatairól, lehet őt kritizálni egy színdarabban, ez beletartozik a művészi szabadságba, de könyörgöm. Megölni?
Nem értek én egyet sok mindenkivel, van olyan, ami nálam is kiveri a biztosítékot, de azoknak, akik a médiában, zene- vagy színháziparban dolgoznak, a közvélemény alkotói és mozgatói, befolyásolói, meg kellene állniuk egy pillanatra, venni egy levegőt és feltenni a kérdést: megéri?
Szerintem nem, bármit csinál Schanda Vera. Álljunk ki mellette, mert ládába zárást és agyonverést nem érdemel!
Kritizálni meg lehet erőszak nélkül is, hajrá, feleim!
Nyitókép: Bruzák Noémi/MTI
A másfél éve tartó kritikátlan ajnározással, a hazug cikkekkel, „kutatásokkal”, „elemzésekkel” halálkomolyan elhitették vele és a tiszás rajongótáborral, hogy ez a választás már a zsebben van, itt már nem történhet más, mint az eszelős bohóckirály megkoronázása.
Életmentés interjú közben.
Szóval gond és baj ez az erdélyiség, hát még az erdélyi magyarság.
A jelek szerint az balliberális sajtó mindenképp szeretne fogást találni a Mandiner Gálán, egyelőre kevés sikerrel.
A Tisza párt elnökének most sem tetszett valami.
Nem kellett volna.
Az ezredes szerint a társadalom jelentős része láthatóan nem akar részt venni a háborúban.
A Mesterterv elemzői szerint a baloldal egész pályás letámadása visszafelé sült el.
