Bevásárlok, főzök és boldog vagyok

„A 444-en virít: »Van, aki pihen karácsonykor, más pedig mostanra már annyira kimerült, hogy nincs más választása. Bízunk benne, hogy az adás erejéig maximum köttök, horgoltok, valami mást kézműveskedtek, de legalábbis valami pihenéshez hasonlót csináltok.«

Meg ez is: »Jézus mint kegyetlen nőcsábász, József mint nevelőszülő, Mária mint bizonytalan anya – és egy 21. századi menyasszony, akinek ez a család az élete részévé válik. Halász Rita regénye nem provokálni akar, de rávesz a bibliai történet újragondolására.«

A HVG-n meg ez: »Jó-e az nekünk, hogy pánikolva rohanunk december 24-ig, hogy utána egy hétig ne történjen semmi?

Hiába csendesedik el a világ karácsonykor, az előtte lévő néhány hétben lehetetlen megúszni az ünnepi előkészületek és a feszített tempójú decemberi munka okozta stresszt. Nem csoda, hogy sokan tudományos alapon próbálták vizsgálni, miért jó ez, nem ­lehetne-e máshogy csinálni úgy, hogy az ünnep azért ne vesszen el, és hogy mennyit bukunk január­ban azzal, hogy decemberben kihajtottuk magunkat.«

És itt még a következőkről olvashat, aki előfizet a felesleges szemétre:

»Erről szól még a cikk: Mármint még a kereskedők közül sem tesz jót mindenkinek. Elképzelték, mi lenne, ha nem is lenne. És úgy tűnik, senki nem dőlne a kardjába. A legérdekesebb az, hogy a január nyugisabb és kedélyesebb hónap, mint az ünnepi december.«

S persze a Telex sem maradhat le: 

»Karácsonykor kiöltözünk. Ez legalább annyira evidens, mint az, hogy karácsonykor fát állítunk, ajándékozunk, bejglit zabálunk és pezsgőzünk – gondoltam, amíg tíz évvel ezelőtt be nem állítottam a párom családjához december 25-én, rettenetesen túlöltözve. Mint akkor kiderült számomra, az, hogy az ünnepekkor a legszebb ruháinkba kell bújnunk, korántsem univerzális szabály. A szerkesztőségben végzett mini-közvélemény-kutatás is arra az eredményre jutott, ahány család, annyi szokás, sőt olyan kolléga is akadt, aki egyenesen »teljesen megdöbbentő tevékenységnek« nevezte a karácsonyi kiöltözést. Hol az igazság?«

Folytathatnám, de minek? Ennyi bőven elég. Bekukkantottunk abba a világba, ahol minden rossz, szörnyű, fárasztó, felesleges, elhibázott – a karácsony is. Ami jobb lenne, ha nem is lenne. Ez az a világ, ahol »újra kell gondolni« a bibliai történetet. Mert abban a világban mindig, mindent újra kell gondolni, hogy azután mindig minden értelmetlenné váljon, vagyis megfeleljen az újragondolt igényeknek.

Abban a másik világban mindenki belefárad a karácsonyba, elfárad a karácsonytól, és inkább újragondolja.

És persze az a legnagyobb problémájuk, hogy mit kell felvenni.

Nincs olyan emlékem, hogy a nagymamám vagy az édesanyám egyszer is belefáradt volna a karácsonyba. Pedig dolgoztak eleget. Sütöttek-főztek, takarítottak, díszítettek, és közben még a csodát is őrizték, hogy szenteste nekünk, gyerekeknek és unokáknak megszülessen.

De hagyjuk is a nagymamákat és az édesanyákat, hiszen abban a másik világban azt is tudják, hogy ők is rettenetesen szenvedtek, csak nem beszélhettek róla, mert el voltak nyomva.

Akkor vallomást teszek: a karácsonyi nagybevásárlás az én dolgom. A karácsonyi nagybevásárlás legalább öt nagybevásárlás, hiszen valami mindig elfelejtődik.”

Nyitókép: MTI/Nagy Zoltán